Szükségképpen egymásra csúsznak a 11. század második harmada magyar uralkodóinak történetei, hiszen sok esetben párhuzamos sorsokról van szó. Vegyük át röviden. A Péter királyt elűző I. András mellett harmados hercegként ott a testvére, I. Béla. András halála után a legitim király a fia, a gyermek Salamon volna, de ténylegesen Béla veszi át az uralkodást. Béla halála után Salamon trónra lép, de mellette harmados hercegekként ott vannak Béla fiai, Géza és László, akik közül az első elűzi Salamont, és maga uralkodik. Salamon túléli Gézát, de László börtönbe zárja, majd elengedi, és a gyermektelen Salamon eltűnik a történelem szeme elől, így szakítva meg a bonyolult história fonalát.
Mindezek miatt az előző, Salamonról szóló részben kénytelenek voltunk kissé előreszaladni, hiszen Salamon még megérte László uralkodását is. Most visszatérünk oda, amikor Géza herceg 1074-ben legyőzte Salamont, és átvette a tényleges uralkodást az ország felett. Fehérvárra országgyűlést hívott össze, amely királlyá választotta, de felségjelvények nélkül.
Sorozatunk előző része itt olvasható:
Tegyünk itt egy rövid kitérőt. A korábbi cikkekből is egyértelműen kiderül, hogy a középkorban a felségjelvények birtoklásának jelentős szerepe volt az uralkodói legitimáció megteremtésében. Fontos megértenünk, hogy a felségjelvény tárgyi megjelenése változó lehetett, nem csak a korona volt erre alkalmas, hiszen tudjuk például, hogy Szent István első számú felségjelvénye egy lándzsa volt. Ez szerepel a koronázási paláston és az első pénzérméjén, amelynek még a felirata is ez: lancea regis, a király lándzsája.
Az első ezredforduló körüli évszázadokban, amikor Európában sorra alakultak az új királyságok, az új királyok számára legitimációt hordozó, lehetőleg ereklyét tartalmazó felségjelvényt három személy adhatott: a bizánci, a német-római császár és a pápa. Ezt akár többször is megtehették, és az elveszettet, amint arra számos példa van, pótolhatták.
A magyar Szent Korona sajátossága, hogy elszakadt az adományozótól, és az idők során önmaga, eo ipso vált a legitimáció forrásává.
Géza idejében még nem így volt, neki magának kellett felségjelvényekről gondoskodnia. Hogy a német császárhoz nem fordulhatott, az világos. Ezért előbb a pápától, VII. Gergelytől próbálta azokat megszerezni, de nem járt sikerrel, így hát a bizánci császárhoz fordult. A császár, Dukász Mihály teljesítette is a kérést, Gézának feleségül elküldte Szünadéné hercegnőt, felségjelvényül pedig a koronát, amelyen mind az ő, mind Géza képe látható, a következő felirattal: geobicász pisztosz kralész turkiasz, azaz Géza, Turkia [Magyarország] hívő királya. A jelenlegi felfogás szerint ez a Szent Korona alsó része, a Corona Graeca.
Géza kormányzásának jellegéről a Corpus Jurisban a Szent Lászlónak tulajdonított törvényekből következtethetünk, hiszen tudjuk, hogy azok egy része bizonyosan László uralkodása előtt született. Ezekben a fő hangsúly a tolvajlás visszaszorításán és az ítélkezés rendjének megerősítésén van. Ne feledjük: csak néhány éve lázadtak fel a fehérvári gyűlésre összesereglett szabadok, csak másfél évtizede söpört végig az országon a Vata-féle lázadás. Az országlakosok még csak kezdtek hozzászokni az új rendhez, ami a magántulajdon, a hatalmi hierarchia és az egyház tiszteletén alapult. Géza az új rend irányába kormányozta az országot.
Úgy tűnik azonban, hogy nem vágyott az uralkodásra. Miközben az öccse, László Pozsony kitartó ostromával próbálta – sikertelenül – kiűzni Salamont az országból, Géza követek útján felajánlotta Salamonnak, hogy visszaadja neki a trónt, ha cserébe megtarthatja az ország harmadát kitevő dukátust. Nem tudjuk, meddig jutottak a tárgyalások, de bármi is volt az eredmény, Géza 1077-ben meghalt. Harmincöt éves sem volt még.
Jog szerint ellenkirályként, szinte mintha a körülmények kényszerítették volna rá, három éven át uralkodott. Ezalatt gesztusokat tett a régi rend híveinek, egyházi intézményeket alapított, békére törekedett a külkapcsolatokban és a rend megszilárdítására az belső ügyekben. Megpróbálta letenni az uralkodás terhét, de a halála megakadályozta ebben. Az öccsével, Lászlóval egészen más személyiség követte a trónon.
Következik: László, a lovag
