Keresés
Close this search box.

Galéria, kávézó, a dizájn szecessziós bástyája – ilyen a veszprémi Kunszt!

Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád

Az Óváros téren álló Rosenberg-ház központi épülete és a Kunszt!-nak hála, közösségi központja is Veszprémnek.

„Jó látni, ahogy az előző munkáim, sőt az egész pályafutásom kiteljesedett egy helyszínen” – néz körbe Tóth Andrej tervezőgrafikus, képzőművész az általa meg- és újjáálmodott Kunszt! közösségi térben. Veszprém legkorábban nyitó reggelizőjében és dizájnboltjában „arra biztatjuk a környékbelieket és a kirándulókat, hogy jöjjenek, nézelődjenek, és éljék meg ezt a különleges helyet minőségi ízek és programok kíséretében” – mondja a vezető. Izgalmas és értékes feladatnak érzi, hogy újra tartalommal tölthet meg egy, korábban a múltjához képest méltatlan állapotba sodródott épületet.

Az Óváros téren álló Rosenberg-ház a múlt század elején zajló térrendezés óta központi eleme Veszprémnek. Nevét híres lakójáról, Rosenberg Jenő tiszti főorvosról kapta, akit önzetlensége okán a szegények gyógyítójaként is tiszteltek. A ház később több boltnak és szalonnak is otthont adott, az Utcakép fejlesztési program előtt pedig egy kétes hírű pékség működött a falai között. „Emlékszem, egy munka miatt érkeztünk a városba a családdal, amikor a gyerekeimmel észrevettük a régi szecessziós mintázatot a homlokzaton. Közösen kezdtük találgatni, mi lehetett itt száz évvel ezelőtt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy elinduljak a pályázaton” – meséli az idejét a mai napig a Balaton és a főváros között megosztó Andrej.

A képzőművész nem is tudna szigorú keretek között dolgozni: húsz évvel ezelőtti indulása óta arculat­koordinátora az A38 Hajónak, emellett számos más tervezői, illetve oktatói feladatot vállal. „A hajó stábjának köszönhetem ezt a kevesek által elérhető kreatív szabadságot: így születhetett meg a Kunszt! előzményének tekinthető Art Hekk balatoni képzőművészeti projekt gondolata is, melynek elnevezése a valós-valótlan világ vegyítéséből keletkezett. Ennek fontos része a hal alakú, Jónásnak keresztelt mozgó közösségi tér, amely egyszerre bolt, kiállítótér, workshophelyszín vagy amit épp belelátunk.”

Néhány évvel ezelőtt pedig a veszprémiek örömére az Óváros térre is megérkezett a meghekkelt valóság – először az Art Hekk, majd nemsokára a Kunszt! formájában. „Innen is látszik, hogy az életemben valahogy minden a családi igényekből, ötletekből alakul ki. A Jónást is a gyerekeimnek építettem, és a Rosenberg-ház akkor még pékséget nyitó ajtaján is együtt léptünk be, majd álmodtuk tovább a helyet.” A megvalósításhoz pedig, ahogy az Andrejnél alapvetés, belevittek egy kis csavart: színt, személyességet, humort, karaktert.

A Kunszt! belső tereiben visszaköszön például a külső homlokzat kék és bézs színe, intenzív korallvörössel ötvözve, hogy tükrözze a kortárs művészeti hangulatot. A minőségi ételekért tősgyökeres veszprémi szakács felel, a dizájnboltban található egyedi termékek szintén környékbeli kapcsolódásból születtek. „A nyitást megelőzte egy képzőművészeti pályázat is, aminél fontos volt a régiós kötődés és a fenntarthatóság, de egyébként körülírhatatlan kritériumrendszer szerint dolgozom. Azt vallom, hogy emberként kell a tervek mögé állni. Kizárólag így születnek klisémentes dizájntárgyak, amelyekre láthatóan igény van Budapesttől távolabb is.”

A fenntarthatóság persze a Kunszt! szellemiségében is fontos szerepet játszik. „Ez a hely elkezdett katalizátorként működni, innen indul és ide tart számos jövőbe mutató folyamat. Úgy, ahogyan a Rosenberg-ház is a vár kapuja, mi is ilyen központi bástyaként szeretnénk működni még sok-sok éven át” – mondja Andrej.

De vajon hogy lehet úgy nyitni, hogy közben még sincs folyamatosan jelen az ember? „Ez kőkemény munka. Mindig úgy érzem, hogy kihagyok valamit, amikor elindu­lok Veszprémből. Viszont amit elmulasztok, vissza is kapom ám egy-egy meghatározó momentumban. Egyszer például az ablak mellett megláttam egy idősebb hölgyet. Tanárnőnek képzeltem. Leült egy teával, kezébe vett egy könyvet, és csak olvasott. Pont rásütött a nap. Egyszerre eltűnt az idő és a tér. Készítettem is egy fotót róla, amit megőriztem magamnak, mert tudom, hogy az a pillanat és az azt megörökítő felvétel csak nekem működik igazán. Ilyen az, amikor megtaláljuk a hétköznapjainkhoz szükséges kis kunsztot.”

Hasonló tartalmak

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!