„Otthon már osztják a földeket, te marha!” – buzdítja társait az orosz hadifogolytáborból való szökés közepette Molnár tizedes Keleti Márton A tizedes meg a többiek című filmjében. Vajon miért gondolhatta a Sinkovits Imre által megformált főhős, hogy „otthon már osztják a földeket”, amikor a háború még véget sem ért?
Amikor a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, és 1944. augusztus 27-én elfoglalták a Háromszék vármegyei Sósmezőt, Magyarország területére is megérkezett a második világháború.
| A rendszerváltás előtt még úgy tanították, hogy szeptember 23-án Battonyát foglalták el először a szovjetek. „A front egyébként Csanádpalota és Csanádapáca között hullámzott, azért lett mégis Battonya a befutó, mert Puja Frigyes külügyminiszter odavalósi volt, és lobbizott azért, hogy a szülőfaluja legyen az első a sorban” – derül ki az Ablonczy Balázs történésszel készített interjúnkból. Cikkünk alább olvasható. |
A szovjet előrenyomulást csak lassítani lehetett, megállítani nem. A magyar és német csapatok a Kárpátokban igyekeztek visszatartani az ellenséget, a bekerítéstől tartva azonban októberben vissza kellett vonulniuk. Közben kudarcot vallott Horthy kiugrási kísérlete is, így maradt a folyamatos hátrálás. A szovjetek hamarosan elfoglalták a Tiszántúlt és a Duna–Tisza közét is, a fővárost pedig körbezárták. A német csapatok, soraik között elenyésző számú magyar egységgel, a Dunántúlra szorultak. Többször is megpróbálták felmenteni Budapestet, valamint a második világháború utolsó nagyobb német offenzíváját is ekkor hajtották végre, de a háború menetét már rég nem lehetett megfordítani. Áprilisra az ország teljes területe szovjet megszállás alá került, a nyilas kormány felfüggesztette működését, és március végén német területre menekült.
1944 végén, miközben az ország fele még német és magyar kézen volt, a szovjetek pedig Budapest ostromára készültek, az ország keleti felében a megszálló csapatok felügyelete alatt összehívták az Ideiglenes Nemzetgyűlést. Persze mindez nem történt előzmények nélkül: december elején Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF), amelyet a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), valamint a Polgári Demokrata Párt (PDP) alkottak.
Programjuk alapját a kommunista Révai József és Gerő Ernő még Moszkvában fogalmazta meg: „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front azt hirdeti: lesz magyar újjászületés! Össze kell fogni minden igazán nemzeti, német-ellenes erőt! Fegyvert kell ragadni a németek és nyilas bérenceik ellen szabadságunk és függetlenségünk kivívására! Ha a nemzet kíméletlenül leszámol az országvesztőkkel, ha minden becsületes magyar összefog a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban az új, életerős, demokratikus Magyarország felépítésére, ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz!” Többek között követelték a földreformot és egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását is. Utóbbi érdekében konkrét lépéseket is tettek, létrehozták az Előkészítő Bizottságot, amely felhívásokat tett közzé az ország szovjetek által megszállt területein. „Felhívjuk a városok és községek önkormányzati testületeit, a Nemzeti Bizottságokat, a szakszervezeteket, az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szervezeteket, a kulturális és egyéb egyesületeket, hogy demokratikusan válasszák meg küldötteiket.”
A közfelkiáltással megválasztott képviselők a debreceni Református Kollégiumban gyűltek össze az év végén. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai a független képviselők mellett a már említett pártokból kerültek ki. Megválasztották az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelyet felhatalmaztak, hogy tárgyaljon a békéről. A Dálnoki Miklós Béla vezette kormány miniszterei január 20-án fegyverszüneti egyezményt írtak alá Moszkvában. A földreform fontosságát mutatja, hogy a nemzetgyűlés 1944. december 21-ei első ülésén már napirendre került az ügy. „Biztosítjuk a magántulajdon sértetlenségét, mint társadalmi és gazdasági berendezésünk alapját. Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer föld nélküli és szegényparasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt, és évszázadokra megszilárdítsuk a demokratikus magyar államrendet. Ez az országmentés útja! Erre az útra lép az Ideiglenes Nemzetgyűlés! Követnie kell ezen az úton minden igaz magyarnak!” – hirdették A Magyar Néphez címzett kiáltványban.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a kormány hatásköre is mérsékeltnek számított, hiszen a valós hatalmat a megszálló csapatok, a fegyverszünetet követően pedig a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság gyakorolta. A törvényhozás leginkább ezen testület akaratát legitimálta. Természetesen ez nem jelentette, hogy az ott születő döntések ne élveztek volna széles társadalmi támogatottságot. A földreform például egyértelműen valós igényeket akart kiszolgálni. Ezt a szovjetek is tudták, Vorosilov marsall pedig személyesen is sürgette az ügy mihamarabbi rendezését. Remélte, hogy a németek mellett harcoló magyar csapatokat a földosztás híre megadásra bírja. Mivel a nemzetgyűlés nem ülésezett folyamatosan, egy szovjetek által szorgalmazott pártközi értekezleten, miniszterelnöki határozatban döntöttek a földosztás meghirdetéséről egy szimbolikus jelentőségű napon, 1945. március 15-én, amikor az ország nyugati felében még dúltak a harcok.
Visszatérve a cikkünk elején említett jelenethez, bármennyire is propagandisztikus a magyar–szovjet viszony ábrázolása A tizedes meg a többiek című filmben, nem a valóságtól elrugaszkodott Molnár Ferenc tizedes félelme, miszerint lemaradnak a földosztásról. Persze arról nem tudunk, hogy magyar katonák kifejezetten emiatt hagytak volna fel a harccal.
Az 1945-ös földosztás részleteiről korábbi, Földre éhesek című cikkünkben olvashat.
Földre éhesek | Magyar Krónika
A ma is ismert matyó népviselet kialakulásában szerepet játszott, hogy a summások meg akarták mutatni a nagybirtokok cselédjeinek: ők is valakik.
Kiemelt kép: Birtokokmányt adnak át egy újgazdának a földosztáson Újpesten 1945-ben. Fotó: Retorki.hu
