A régi népi szőtteseket legtöbbször csak megcsodáljuk, önnek a hagyományőrzés ennél többet jelent: a mindennapokban használható textileket készít autentikus minták alapján.
A Kertészeti Egyetemre jártam, amikor egyszer csak felmerült bennem, hogy szeretnék egy szövőszéket. Váratlanul ébredt a vágy, de a kézművesség iránti vonzódásomnak volt előzménye: édesapám révén bunyevác származású vagyok, gyerekként sokszor voltam a nagymamámnál Bácskában. Hamisítatlan parasztházban élt, volt tisztaszoba, nagy kamra, a konyhában sparhelt, az udvaron kukoricagóré. Talán innen ered bennem az egyszerűség szeretete. A nem napi használatra szánt, míves paraszti szőttesek mellett sok háztartási textil készült, és nekem mindig ezek tetszettek jobban. Először csak magunknak szőttem egy-két darabot, például konyharuhákat, kenyereszsákokat, aztán már adtam őket ajándékba is; mindenki örült nekik. A legtöbb szőttesem nem kiállításra, hanem az otthonokba készül.
Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, hat gyermek édesanyja
A munkáit nézve az a benyomásom, hogy a népi formakincset letisztulva, az esszenciáját megragadva adja vissza. Hogyan születnek az új motívumok?
Mindegyik szőttesemnek van népművészeti alapja. A legelsőket – miután a férjemmel a Néprajzi Múzeumban megnéztük, hogy egyáltalán hogyan kell összerakni egy szövőszéket – a múzeum sárközi tárlójában látott minták alapján szőttem. Nem lettek ugyanolyanok, egy kicsit újra lettek gondolva. Ma is mire kitalálok és megszövök valamit, addigra a minta és az arányok változhatnak az eredeti darabhoz képest. A megrendelői kívánságokból is jönnek új megoldások. Elmondják, mit szeretnének, én pedig végiggondolom, hogyan valósítható meg. Készült már például függöny úgy, hogy valakinek egy vállkendőm tetszett meg, és annak alapján szőttem meg.
Az MMA művészeti ösztöndíjprogramjának résztvevője. Melyik az a szűkebb szakmai terület, amelyet kutat?
A bácskai bunyevácok szőttesei a témám, ezek eddig kevés figyelmet kaptak. Az ösztöndíjat kutatásra, rekonstrukciók és újragondolt szőttesek készítésére nyertem el. Családi körben, de még a tájházakban is csupán egy-két megőrzött darabot találtam, de a Vajdasági Magyar Folklórközpont vezetőinek segítségével kapcsolatba kerültem egy fantasztikus magángyűjteményt birtokló szabadkai családdal. Most épp egy ágyterítőt tervezek egy gyapjúpokróc-rekonstrukció alapján, a gyönyörű kötények alapján pedig terítők készülnek majd.
Van még esély visszatérni a természetes fonalakból készült textíliák általános használatához?
A legnagyobb nehézség mára az alapanyag-beszerzés lett. Magyarországon sokféle iparág tönkrement, sajnos a fonalgyártás is. Két éve a legnagyobb bánatomra a komáromi lenfonót is bezárták. Magamról nem tudom elképzelni, hogy valaha is műszálas textíliákat használjak, és a vásárlóim is így vannak ezzel. Ma annyi szó esik a fenntarthatóságról, emellett a természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét, anélkül nem is megy. Szívmelengető, hogy ez láthatóan megérinti a fiatalokat is, az idősebbekben pedig a szőtteseim láttán gyerekkori élmények idéződnek fel, úgy érzik, megtalálták, amiről azt gondolták, hogy már régen elvesztették.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
