Fiatal koromban, mint a generációm egészére, rám is nagy hatást gyakorolt a The Rolling Stones és a The Beatles: akkoriban egy teljesen más világ volt, még nem volt egymillió stílusirányzat és azon belül millió alműfaj, mint manapság. Nagyon megfogott bennük, ahogyan egészen tárgyilagosan, humoros módon énekeltek a legkülönfélébb témákról, nagy odafigyeléssel írták meg a dalszövegeiket, mindez pedig kifejezetten szokatlannak számított azokban az időkben, különösképpen Magyarországon. A Let It Be-ben – akárcsak a The Beatles bármelyik más szerzeményében – tömören, egyszerűen fogalmaznak meg gondolatokat, a dalban nincsen egyetlen elpazarolt szó vagy felesleges sallang: közérthető és közvetlen benyomást kelt. Ha összehasonlítjuk a The Beatles zenei világát a mai slágerekkel, könnyen érzékelhető a különbség: a jelenkorban a számok túl vannak bonyolítva teljesen feleslegesen, mire az első versszakot megértenéd, addigra már a harmadik-negyedik strófánál jár a dal, az ének is gyors tempóban halad előre, ennek következtében pedig senkiben nem marad meg semmi a mondanivalójából vagy a dallamából.
Egy számnak véleményem szerint elsősorban a zenéről kell szólnia, anélkül ugyanis nem képes hatni a befogadóra, csak elsiklik az ember figyelme, manapság azonban a dalokban és az említett túlbonyolított szövegek, vagy az ezerszer elismételt sorok vagy a kiabálás dominál, miközben gyakran el sem tudom képzelni, hogy miről is szólnak valójában a nóták. Hatványozottan igaz ez a hazai zenészek által angol nyelven írt szerzeményekre, hiányzik az az emberközeliség, közérthetőség és közvetlenség, ami a régi angolszász nótákra jellemző, csak arra koncentrálnak, hogy kijöjjön a ritmus. Nem azt akarom mindezzel mondani, hogy egy dalnak feltétlenül lassúnak kell lennie, vagy hogy nem szabad túllépni egy adott szótagszámot, hanem hogy ne legyen benne felesleg, tisztaságot árasszon. És a zene álljon a középpontban, nem az, amit halandzsáznak közben össze-vissza, mint azokban az improvizatív produkciókban, amelyekben menet közben találják ki a szöveget, hiszen kísérletként lehet, hogy érdekesek, de mint minden halandzsa, nem hagy nyomot, és előbb-utóbb szertefoszlik. Kevés olyan előadót találni ma Magyarországon, aki megfogható üzenetet közvetítene és szellemiség és tartalom egyaránt jellemezné.
Az ötvenes évek derekán kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, annak idején főként a Luxemburg kávézóban hallgattunk külföldi nótákat, majd szalagos magnóval át is vettük azokat olyan minőségben, amilyenben éppen sikerült. A Beatles-dalok később, a hetvenes években jöttek be Magyarországra, nem volt könnyű beszerezni az albumaikat, viszonylag drágán, különféle lemezbúvároktól vásároltuk őket. Azóta is egyébként amit tehetek, lemezen hallgatok, sokkal jobban szeretem ezt a formátumot, mint a digitális hanghordozókat. Azokból számomra hiányzik valami. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mi, talán a tű zaja.
Emlékszem, akkoriban kezdtem el angolul tanulni, amikor eljutott Magyarországra is a The Beatles, természetesen még nem beszéltem olyan jól a nyelvet, mint később, miután egy amerikai hölgyet vettem feleségül, de ettől függetlenül értettük nagyjából, hogy miről szólnak a dalok, lefordítottuk magunknak, illetve amikor a zenekarommal játszottuk a számaikat más külföldi szerzemények mellett, fonetikusan írtuk le a szövegüket, mert az angol helyesírást és a betűk helyes kiejtését még nem ismertük pontosan.
A Let It Be egy egyszerűen, tisztán elmondott vers, amely könnyebben eljut a befogadóhoz, és mélyen benne marad. Tökéletes példája annak, hogyan lesz egy nóta világsláger, hiszen olyan fogalmakat, gondolatokat pendít meg, amelyekkel a közönség egyből azonosulni tud.
Mindez elmondható az összes Beatles-dalról, korlátlan alkalommal újrahallgathatók, és mindig örömöt nyújtanak, fiziológiailag is képesek hatni az emberre. Nehéz meghatározni, hogy mitől ilyen tökéletesek, a dallamok, a harmóniák sokszor tudat alatt, egészen megmagyarázhatatlan módon fejtik ki a hatásukat, a zene igazi csodáját jelképezik. Nem lehet megtanulni ilyen dalokat írni, csupán érezni, ráérezni lehet. Rengeteg muzsikust ismerek, akik mindent képesek eljátszani virtuóz módon, de nem tudnak zenét szerezni. Ritkán adódik meg és egy különleges képesség kell ahhoz, hogy valaki egy szöveget egy nagyon jó dallamra ráültetve képes legyen ennyi embert megszólítani ilyen minőségben. Mindennek meghatározhatatlan törvényei vannak, amelyeket sokan próbáltak már megfejteni, de még senkinek sem sikerült.
Kiemelt kép: Demjén Ferenc. Forrás: Facebook
