Egy harmincas férfi épp egy különös balesetekről szóló dokumentumfilmet néz, amikor felismeri a hetvenes években emigrált édesapját, aki elvándorlása óta nem adott életjelet magáról. A fiatalember úgy dönt, Észak-Amerika felé veszi az irányt, hogy felkeresse és hosszadalmas nyomozás után rá is bukkan az öregre, akiről kiderül, egy titkos űrkutatással kapcsolatos projektekben vett rész, tudományos eredményei pedig alapjaiban változtathatják meg a világról alkotott képünket.
Az egymilliárd forintos támogatásból, amerikai-francia-kanadai-magyar-svéd koprodukcióban készült film alkotói nem vádolhatóak sikkasztással, a relatív magas költségvetés visszaköszönt a vásznon látványos és monumentális jelenetek sorában. A képi világot ráadásul Pohárnok Gergely operatőr felvételei igazán lenyűgözővé tettek.
Mégis nagyot koppant, aki hagyományos, hollywoodi iskolát követő sci-fire számított. A szinte kizárólag hanghatásokra épülő Hukkle, az improvizációkból álló Nem vagyok a barátod és a Taxidermia rendezője nem éppen a szabályos filmekről híres. Sokan le is akarták beszélni arról, hogy adaptálja a lengyel Stanisław Lem regényét, lehetetlen feladatnak tartották, de Pálfi Györgyöt mindez csupán még jobban lelkesítette.
Azt nehéz megítélni a könyv ismerete nélkül, hogy feldolgozásként mennyire állja meg a helyét, önálló műként mindenképpen kiváló, de nem véletlenül osztotta meg a közönséget. A nagy kalandot és misztikumot ígérő alapsztori csak eszköz arra, hogy a film mélyfilozófiai kérdéseket boncolgasson az emberi létezéssel, a földöntúlival, a valami nálunk nagyobbal való kapcsolatfelvétel témakörében. A hangvétele leginkább Tarkovszkij szintén filozofikus sc-fi-jeit idézi. Talán ne véletlen: a zseniális orosz rendező a Solaris esetében szintén Stanisław egyik regényét adaptálta.
Érthető, hogy Az Úr hangja nem vonzott hatalmas tömegeket a mozikba, összesen 6800-an váltottak rá jegyet. Összehasonlításképpen, bár teljesen más ligában játszik, de Herendi Gábor új rendezésére, a Futni mentemre csak az első hétvégén közel tízszer ennyien, majdnem 64 ezren voltak kíváncsiak. Az már szomorúbb, hogy azóta sem találta meg a méltó helyét a köztudatban. Bár egyes jelenetei a nagyvászonra kívánkoznak, de talán a Filmio kínálatában nagyobb közönséget vonz majd. Otthon sokaknak talán könnyebb ráhangolódni erre az olykor fokozott figyelmet igénylő szürreális utazásra.
Kiemelt kép: Az Úr hangja (Forrás: Filmio)
