Már régóta nem nézek tévét, de egyszer, még a kilencvenes években kapcsolgatás közben ott ragadtam a képernyő előtt. Megfogott az az elképesztő türelem és jelenlét, amivel valaki egy aprócska barackmagból egy kínai halat faragott. Mindenáron ki akartam próbálni. Szerencsémre pont szezon volt, ráadásul édesapáméknak kertes házuk van Budapesten, így kisétáltam a barackfához, és kiválasztottam a számomra megfelelőnek tűnő alapanyagot. Aznap faragtam egy halat. Nem kínait, de hasonlított, pedig csak egy saját készítésű késem volt. Ezután ráérő időmben egyedi ékszerekkel kísérleteztem, próbálkoztam eladással, kerestem a hozzám hasonló művészeket – persze igen kevés sikerrel. Egyszer séta közben betértem egy kézművesboltba, ahol az eladóval szóba elegyedve kiderült, talán mégis van valaki, akivel beszélhetnék. Így kaptam meg egy fantasztikus művész, Hermann János telefonszámát. Bár mást vártam az első találkozásunktól, János közölte velem, nem tud mit tanítani, van egy kiforrott stílusom, csak így tovább. Mondanom sem kell, ő készítette az említett kínai halat a műsorban.
MARTIN BALÁZS
Szerszámkészítőként kezdte pályáját, majd fafaragással foglalkozott, emellett egy különleges hangszer, a didzseridu szerelmese. Hivatását egy több mint huszonöt évvel ezelőtti, pillanatnyi képsor határozta meg. Ma magokból készít ékszereket egy a Börzsöny peremén fekvő zsákfaluban
Így lett mesterem helyett a barátom, s így lettem végül én is magfaragó. Persze nem főállásban, hiszen számos egyéb munkám volt mellette akkor, és maradt meg a mai napig is. Korábban életem intenzív részét képezte a zene, pontosabban egy autentikus ausztrál hangszer, a didzseridu. Csatlakoztam egy izgalmas formációhoz, gyakran koncerteztünk, albumunk is megjelent, idővel azonban a hangszer kulturális háttere már jobban foglalkoztatott, mint a színpad. Jelenleg a magfaragás mellett előadást tartok, tanítok, workshopot szervezek a témában – de már a fővárostól kicsit távolabb, Nagybörzsönyben élek. Sokan ezt elvonulásnak gondolják, pedig csupán egy másfajta életre vágytam. Itt van a műhelyem, s ha kinézek az ablakán, a hegyeket látom, ha pedig elfáradok, kiülök a kertbe, és figyelem a madarakat.
Nincs meghatározott munkabeosztásom, ezért a betérő érdeklődőknek bármikor meg tudom mutatni a miniatűr faragványok készítésének folyamatát és a műhely kincseit. Furcsa érzés persze, hogy amivel napokat dolgozom, sokszor öt perc alatt eladom, de hozzáteszem, ez a szakma külföldi kapcsolatok nélkül sajnos csak hobbi lehetne. Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában nagyon kedvelik, és meg is tudják fizetni az ékszereimet, nálunk alig ismerik a mesterséget. Pedig van abban valami különleges, hogy minden apró mag mást rejt magában. Az egyik kedvencem például egy diófaragvány, amelyet Gaudí remekműve, a Sagrada Família inspirált, elkészítése pedig százhúsz munkaórát vett igénybe. Úgy alkottam, hogy sokáig csak a kezemben tartottam a termést, majd próbáltam kitalálni, mi történik benne, és egyszer csak kirajzolódott előttem a kép. Mostanában az is előfordul, hogy megálmodom a mintát. Ilyenkor rögtön, még a reggeli kávém előtt leülök, és elkészítem a pontos tervet. Ez idilli állapot, fantasztikus érzés. Sajnos manapság kevesen ismerik, hiszen az emberek nagy része nem azzal foglalkozik, amivel szeretne. A világ olyan, amilyen, de én hiszek abban, hogy ha az ember elkötelezi magát valami mellett, és a helyén van, akkor minden aköré rendeződik majd. A magfaragás értékes hagyományát előttem is művelték, utánam pedig, remélem, fenntartják majd. A magam részéről annyit tehetek csupán, hogy folytatom.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
