Egy elefánt, egy császár és a fürdőorvos esete Hévízen

Elefánt a porcel…, illetve a Hévízi-tóban. Ez nem kacsa, nagyon nem, hanem valóban megtörtént eset. 1913-ban egy cirkuszigazgató fiatal elefántot adományozott az Állatkertnek, mert a lábát fájlaló jószágot nem tartotta alkalmasnak a fellépésre. Az Állatkert orvosa, Raitsits Emil megvizsgálta Nellyt, reumát diagnosztizált nála, és gyógyfürdőt javasolt neki. Nellyt levitték Hévízre, ahol a helybéliek nagy örömére hónapokon át napi több órán át lubickolt a gyógyító vízben. 

Nelly előtt pedig már a régi rómaiak is. Név szerint Flavius Theodosius, a kereszténységet államvallássá tévő császár. Gyerekként ő is járt Hévízen, fürdött is a tóban, és úgy tartják, kigyógyult súlyos testi bajából. Aki nem hiszi, járjon utána!

Nellyén és a császárén kívül van sok ezer – hitelesen dokumentált – sikertörténet, ezek miatt sorolták a tavat és a tradicionális hévízi gyógyászatot 2015-ben a magyarság csúcsteljesítményei, a hungarikumok közé. Olyan magyar érték, amelynek itthon és külföldön is nagy a híre, elég, ha csak azt az adatot emeljük ide, hogy Hévízen a törzsvendégek aránya nyolcvan százalék. 

Az első számú érték, vonzerő és különlegesség maga a tó, ez a 4,4 hektáros, kénes, magnéziumos és hidrogén-karbonátos víz, amely a világ legnagyobb biológiailag aktív tava, külön ritkaság, hogy tőzegfenekű.

Olyan ereje van ennek a víznek, mint a mesében az életet adó tónak, ahol a gonosz boszorkány tündérré változik.

Lerántva a csodát a földre, a lényeg, hogy az összetevőknek és a tó fizikai tulajdonságainak köszönhetően a víznek fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása van. Mély vízről beszélünk – néhol 38 méter mélyről –, így a lebegő test izomzata teljesen el tud lazulni, az ízületek terhelése megszűnik. A víz hőmérséklete télen sem csökken 22 °C alá, nyáron maximum 38 °C. A vízhozam napi 35 millió liter, ez azt jelenti, hogy a tó vize háromnaponta kicserélődik.

A víztömeg folyamatos mozgása okozza a fürdőzőben a lebegés boldogító érzését.

Mindehhez járul a fürdőépület látványa és a gyógyító pára belélegzése. Valóban gyógyít ez is, hiszen bejutva a tüdőbe elősegíti a sejtek regenerálódását és az immunanyagok termelését. 

A természet különleges ajándékához az emberek is hozzátették a magukét. Egyikük, Moll Károly a 20. század első felében került fürdőorvosként Hévízre, és az ő nevéhez fűződik a súlyfürdő módszerének kifejlesztése, melyre felesége, a szintén hévízi reumatológus, Hoffmann Ilona így emlékezett:

„A betegek között sok volt a derékfájós, akik itt jobban gyógyultak, mint másutt. A tóban ugyanis nem lehetett leállni, hanem úszni kellett. Akik viszont nem tudtak úszni, kapaszkodtak. Nem úsztak, nem mozogtak, csak lógtak lefelé a kapaszkodókon, s mégis csodálatosan javultak. Elkezdtünk gondolkodni, vajon mi lehet az oka. Majd kipróbáltuk, hogy a betegek lábára egy kis súlyt akasztottunk, amellyel ellensúlyoztuk a víz felhajtóerejét. Ez a módszer még jobban megnövelte a hatékonyságot. Nemcsak a deréknak tett jót, hanem a megdagadt lábaknak is. Tehát a kapaszkodás adta az ötletet a súlyfürdőhöz, s vezetett rá bennünket, hogy miért gyógyulnak jobban a betegek ezzel a módszerrel. A férjemmel együtt mindketten megfigyeltük az említetteket. Felkapaszkodtunk egy úszó fakeretre, s hagytuk magunkat vitetni a tó vizével. Az első súlyfürdő egy úszó keret volt, amely szabadon mozgott az áramlattal. A keretben a vállánál megtámasztva lógott a beteg, s a lábára súlyt helyeztünk, hogy ne dobja fel a víz. A férjem később kifejlesztette a nyaktartót, amellyel a nyaki gerincet is meg lehetett húzni.”

A test nyújtásának jótékony hatását Hippokratész is felismerte, de ő csak a „száraznyújtásig” jutott. Moll Károly, aki foglalkozott balneológiával (a gyógyvizek hatásaival foglalkozó tudományág), és elkészítette a tó áramlástérképét is, a vízzel megsokszorozta a gyógyítás hatékonyságát, így a magyar reumatológia egyik legjelentősebb felfedezését tette. Az ő szaktudását vette igénybe többek között Jászai Mari és Móricz Zsigmond is, utóbbi hévízi tartózkodása idején írta a Rokonok című regényt.