Török Zoltán, a Vadlovak – Hortobágyi mese és a Vad Magyarország alkotója évek óta Svédországban él családjával, és túráik során rendszeresen felfedezik az átalakulóban lévő vadon színes állatvilágát. A Változó vadon – Az én Északom című alkotás legizgalmasabb kirándulásaikat mutatja be, amelyben az érdeklődők megismerhetik a skandináv ország lenyűgöző tájait a tengertől a gleccserekig, valamint az északi táj vadállatait is – írtuk korábi cikkünkben.
A három éven át forgatott alkotást illetően a rendező korábban elmondta: „Van egy ellentmondás bennem, mert szerintem Magyarországon a természet jóval gazdagabb és színesebb, viszont Svédországban változatosabbak a tájak, és közel van a tenger. Napokig lehet úgy kirándulni, hogy ne találkozzak össze emberrel. Aki szereti a természetet, és szeret a természetben élni, annak Svédország ideális hely” – emelte ki.
A filmet nemzetközi porondon és végül itthon is bemutatták, nemrégiben pedig a Legjobb Rövid Dokumentumfilm díját is elnyerte a Magyar Mozgókép Fesztiválon.
A rendező közösségi oldalán köszönte meg az elismerést az egész stáb nevében a zsűrinek. Török Zoltán bejegyzésében elárulta, hogy a film hazai bemutatásával kapcsolatban voltak kétségei, úgy beszélték rá. Végül azonban nagyon sokan megnézték a filmet, moziban és online is. Talán azért, mert annak ellenére, hogy a svéd élővilágot mutatja be egy bevándorló természetfilmes szemén keresztül, olyan problémákat tár elénk, amelyek sajnos itthon is relevánsak: klímaváltozás, az erdők tarra vágása – vélekedett.
Végül kiemelte, nagyon megható számára a film hazai fogadtatása, mind a közönség, mind a szakmai fesztiválok részéről.
Vadlovak – Hortobágyi mese
Cseppke, a csikó története nemcsak a Przsevalszkij-lovakat, de a puszta élővilágát is bemutatja a cselőpóktól egészen a rétisasig. A rendező kamaszkorában fedezte fel a Hortobágyot, és nem tud betelni vele. Pedig a világ megannyi vidékéről készített már sokszorosan díjazott természetfilmeket – írtuk korábban a Vadlovak – Hortobágyi mese című alkotásról.
Török Zoltán lapunknak elmondta, „soha nem szerettem túlságosan a BBC természetfilmjeit, mert úgy tűnik belőlük, mintha tökéletes bolygón élnénk. Holott gyakorlatilag múzeumokban forgatunk, azon a kevés helyen, ahol még létezik igazi természet. A nemzeti parkokon kívül az ember szinte mindent lerombolt. A vadlovas film ebből a szempontból kettős: amikor majdnem tíz éve elkezdtem, meg akartam mutatni a pusztát, hogy más is érezze, amit én érzek, ha ott vagyok. De nem voltam hajlandó idealizálni, így amikor a pók leásott, és egy műanyagdarabot talált, azt sem vágtuk ki. És nem azt mutattuk meg, hogy jaj, milyen szép is a tél a pusztán, hanem azt, hogy a havas, hideg tél már ott is csak néhány nap. Tudom, hogy sok filmből ezeket kivágták volna, de én az új, Svédországról szóló filmemet is csak azzal a feltétellel vállaltam, ha az igazságot mutathatjuk meg. Például azt, hogy a sarki róka már rég kihalt volna onnan, ha az ember nem etetné kutyatáppal.”
Forgatás állati szereplőkkel – interjú Török Zoltán természetfilmessel | Magyar Krónika
Cseppke, a csikó története nemcsak a Przsevalszkij-lovakat, de a puszta élővilágát is bemutatja a cselőpóktól egészen a rétisasig. Török Zoltán kamaszkorában fedezte fel a Hortobágyot, és nem tud betelni vele. Pedig a világ megannyi vidékéről készített már sokszorosan díjazott természetfilmeket.
Nyitókép: Változó vadon – Az én Északom / YouTube
