Messze száll a kalapács és a gerely – Németh Imre és Németh Miklós
,,Száll a gerely, minden elképzelhető vonalon túl” – hallották a tévénézők, miközben szemüket a montreali olimpia atlétikaversenyeinek közvetítésére szegezték.
Németh Miklós hatalmas világcsúccsal lett olimpiai bajnok gerelyhajításban, és ha volt nála boldogabb ember, az csakis az édesapja lehetett, aki betegségéből lábadozva nézte a közvetítést, és feleségével együtt sírva fogadta fia győzelmét.
Németh Imre a magyar atlétika egyik legnagyobbja, az 1948-as olimpiai játékok kalapácsvető-bajnoka, aki a háború utáni első olimpiai aranyérmet nyerte az éledő országnak. Amikor ő győzött, kisfia mindössze kétesztendős volt. Érdekesség, hogy Németh Miklós győzelme idején az ő kislánya is éppen kétévesen ült a tévé előtt édesanyjával.
Németh Imre sportpályafutása után a Népstadion vezérigazgatója lett, fia pedig edző, majd feltaláló. Különleges, jól hajítható gerelyt kísérletezett ki, később műfüves sportpályák kialakításával foglalkozott.
Randevú edzés után – Schmitt Pál és Makray Katalin
A magyar sportolók felkészítését szolgáló edzőtáborban, Tatán ismerte meg egymást Makray Katalin és Schmitt Pál. A fiatal tornászlány akkor került be a válogatott csapatba, a párbajtőrvívó pedig abban az évben lett először magyar bajnok. Edzések után tudtak csak randevúzni, de a házasságra még négy évet kellett várniuk. Addig Makray Katalin már olimpiai ezüstéremmel rendelkezett, melyet Tokióban szerzett meg felemáskorláton. Schmitt Pál már férjként lett olimpiai bajnok a párbajtőrcsapattal, először Mexikóvárosban, majd négy évvel később Münchenben is. Három lányuk a tévénézők szeme előtt nőtt fel, hiszen Alexa, Petra és Gréta édesanyjukkal együtt végezte a törzshajlításokat és karkörzéseket a tévétorna műsorában.
És még nincs vége a családi sporttörténetnek! Ugyanis a hat unokából ketten ezen a nyáron olimpiai éremért küzdenek a vízilabda-válogatott színeiben.
Schmitt Gréta két fia, Vigvári Vendel és Vigvári Vince tagja Varga Zsolt párizsi csapatának, így van esélyük, hogy gyarapítják a családi érmek számát.
Családok az olimpián – Gerevichek, Szívósok és Gyarmatiék | Magyar Krónika
Apa, anya, a fiú, a lány, meny, unokák. Vannak családok, ahol nemcsak a családi ezüst, de az arany is halmozódik. Pontosabban minden generáció megküzd érte. Híres és jeles magyar sportcsaládokat mutatunk be. Első rész.
Londontól Münchenig – Bóbis Gyula és Ildikó
„Anya, neveld fel a lányomat!” – sírdogálta bele a telefonba Bóbis Ildikó Münchenben 1972-ben. Az izraeliek ellen elkövetett merénylet másnapján a sportolók még nem tudták, folytatódnak-e a játékok, de a helyzet olyan kaotikus volt, hogy abban sem lehettek biztosak, épségben hazajutnak-e. Végül a magyar női tőrcsapat ezüstérmet szerzett a játékokon, Bóbis Ildikó egyéniben is ezüstéremmel térhetett haza, bár ha a bíró rendszeresen nem ellene ítél, a dobogó legfelső fokára is felállhatott volna.
A kiváló vívónő az olimpia évének elején vesztette el édesapját, az egykori szabadfogású birkózót, Bóbis Gyulát. London olimpiai bajnoka öt gyermeket nevelt fel a feleségével, ő vitte el örökmozgó kislányát a BVSC vívótermébe. Ildikó hamarosan válogatott lett, már Mexikóvárosban csapatezüstérmet szerzett, és szép reményekkel vágott neki a müncheni játékoknak. Sőt, még a montreali csapatnak is a tagja volt, ahol bronzéremmel gyarapította a családi gyűjteményt.
Kiemelt kép: Schmitt Pál és Makray Katalin (Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság)
