Jókai Mórhoz és színházi munkásságához kapcsolódó fotókat tett közzé az Országos Széchényi Könyvtár.
Hívták beszélő-, levelezőgépnek, automatikus titkárnak, de ma inkább diktafon néven ismerjük azt az eszközt, amely a gyorsírást kiiktatva alaposan megváltoztatta az irodai munkát.
Egy esküvői felvétel és egy klebelsbergi népiskola története.
A Heti Fortepan válogatásából megtudhatjuk.
Az idősebbek máig nosztalgiával emlékeznek az Alsóörsöt Veszprémmel és rajta keresztül Győrrel összekötő vasútvonalra. Megszüntetésekor sok pletyka kelt szárnyra.
Már 1915-ben is vehettünk sült krumplit az utcán, ha nem is egészen olyat, mint napjainkban.
Az MTI fotósa 1956. október 7-én a Margitszigeten rendezett tűzoltóversenyt örökítette meg. Nem sokkal később a tűzoltók a legélesebb helyzetekben bizonyították helytállásukat.
A Kádár-korszak filmforgatásai sajátos helyet foglalnak el a magyar közemlékezetben. Bár a cenzúra szigorúan ellenőrizte a tartalmakat, az alkotók képesek voltak a rendszer kereteit feszegető filmeket készíteni. A korszak alkotásai magukban hordozzák a szocializmus represszív világát, de azt a kreatív erőt is, ami képes volt a korlátokon átlépni.
A németellenes poénjai miatt a színpadról letiltott, bebörtönzött, majd Dachauba hurcolt konferanszié, Békeffi László Pódium Kabaréját kívánta újjáteremteni a háború után fia a mai Radnóti Színház épületében. Békeffi nem térhetett vissza Magyarországra, az őt helyettesítő Kellér Dezső viszont sztár lett.
A hatvanas évek elején a Bécsi utca és a Deák Ferenc utca sarkán épült meg, s az újjáéledő magyar modernista építészet jelképévé vált a Chemolimpex és az OTP irodaháza. Az MTI 1963-as fényképén egy kései órán pillanthatunk be az irodákban zajló munkába.
Délkelet-európai körútjai során a náci Németország birodalmi minisztere rendre a mátyásföldi repülőtéren tartott pihenőt, s volt, hogy hosszabb ideig is a magyar fővárosban tartózkodott. A lapokból tudjuk: a töltött paprika volt a kedvenc magyar étele.
A háború után Mensa Britannica néven rövid ideig népszerű kávéház, irodalmi szalon működött a Szabadság téren. Művészszobája falain egy ismeretlen karikaturista a korabeli művészvilág jellegzetes alakjait örökítette meg.
Kádár Jánosné Tamáska Mária három évvel élte túl férjét, 1992-ben halt meg. Majtényi György új könyvében azt igyekszik feltárni, az asszony milyen befolyással lehetett az állampárt vezetőjére és rajta keresztül Magyarország huszadik századi történelmére.
Mint egy végtelen folyam, feltartóztathatatlanul folyik az idő. A fénykép azonban kiragad belőle egy pillanatot, és megállítva felmutatja a később jövők számára. Ilyen megállított pillanatokról beszélnek sorozatunk írásai. Ezúttal Bencsik Gábor a 20. század elején élt Tökling Julit és gyerekeit idézi át a jelenbe.
1944-ben a világháború valósága betört a hátországba. A mindennapossá váló bombatámadások nemcsak tragédiákat, de filmbe illően abszurd jeleneteket is hoztak: mint amikor tanyák lakói puskát ragadva indultak a lelőtt repülőkből kiugrott nyugati pilóták felkutatására.
A Nagykovácsy Üzletház nemzeti áldozathozatalt hirdető, a tengelyhatalmak címereit is felvonultató kirakata nagy figyelmet keltett 1941 adventjén. De miért pont a facipő vált a lemondás szimbólumává?
A „fordulat évének” – Rákosi Mátyás minősítette így 1948-at – végére már egyértelművé vált, hogy a kommunisták egyeduralmat építettek ki, de a korábbi világ sem merült még teljesen alá, a karácsonyt sem igyekeztek még a fenyőünneppel felülírni. Az iskolai karácsonyi ünnepségek furcsa egyvelegei lettek hagyományos és újszerű rítusoknak és szimbólumoknak.
Családi pillanatok, egyházi élet az ötvenes években, Kádár-kori underground és budapesti propagandafotók – új képekkel bővült a Fortepan gyűjteménye.
