Viola Szandra frissen megjelent A hetedik égbolt című könyvében folytatódnak A világfa kilenc ága című kötetből megismert Hajnal kalandjai. A négyrészesre tervezett, Hajnal öröksége címet viselő sorozat második kötetében a címszereplő kamaszlány az őszi szünetben tér vissza Piliscsudára, ahol az első kötet cselekményében Luca, az idős boszorkány megismertette a mágiával és az ősi mitikus világgal, Luca unokája, Dávid személyében pedig találkozott az első szerelemmel. Hajnal nemcsak azt várja, hogy újra láthassa, hanem azt is, hogy legjobb barátnőjének, Laurának bemutathassa őket.
Az új kötetben még jobban feltárul az első könyvből megismert varázslatos világ, és még több, az ősi magyar hitvilágból származó lénnyel találkozhatunk. Viola Szandra a Hajnal öröksége sorozatának egyik különlegessége, hogy a szerző világának az alkotóelemeit a magyar mitológiából meríti, de a magyar népi hitvilág alakjait, a népszokásokat, népi motívumokat saját írói világába szövi. Izgalmas, mágikus, misztikus, boszorkányos világ tárul elénk, amit áthat a szerző hagyományok, szokások, hangulatok, babonák iránti szeretete, érdeklődése. A kötetek fantasysorozatként a kiskamasztól felnőttekig minden korosztályt megszólítanak.
Jobban szeretem a fantasy szót a meseregénynél, mert a fantasy a felnőtt olvasók érdeklődésére is számot tarthat, teljes joggal, ugyanis nagyon sokan szeretik ezt a műfajt
– mondja Viola Szandra. Szerinte ahhoz, hogy egészséges felnőttek legyünk, meg kell tudnunk őrizni gyermeki énünk egy darabkáját. Az ősszel játszódó történet szinte tapinthatóvá teszi a hűvös időszak hangulatát. Ahogy nő a kinti sötétség, és egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a démonok és a szellemek, úgy a szereplőknek a belső sötétséggel is szembe kell nézniük, mert az ártó lények képesek a gondolataikba is beférkőzni. Laura nem találja érdekesnek azt a világot, ami Hajnalt annyira lenyűgözi, a régi és új kamaszszereplők között izgalmas kapcsolatrendszerek alakulnak, és a mitológiai motívumok segítségével az érzelmek, a félelmek valós alakokat öltenek.
Viola Szandra, a Hajnal öröksége sorozat szerzője
Fotó: Gábor Média Zsugonits
Néha sokkal jobban segít megérteni egy pszichológiai mechanizmus természetét, ha leírást adok például a rákfenéről vagy a lépfenéről és mozgásba lendítem őket, mintha csupán benső monológokat írnék. Ezek az alakok benne élnek a kollektív tudattalanban, újra és újra életre fognak kelni a különböző művekben
– magyarázza a szerző. A magyar mitológia félelmetes betegségdémonja a fene, amit sokszor, átgondolatlanul – „A fene egy meg!”, „Tudja a fene!” – magunk hívunk be az életünkbe, otthonunkba, belső világunkba. Ezek a démonok olyan fenyegetést jelentenek, aminek elhárításához nem elég Luca boszorkány különleges tudása, a fiataloknak össze kell fogniuk, amit azonban csak bizonyos áldozatok árán tudnak megvalósítani.
Az első kötetben is megjelentek a tinédzserek mindennapos problémái, a második kötetben a fiatalok körének bővülésével a szereplők megtapasztalják a barátsággal, szerelemmel, féltékenységgel, irigységgel, veszekedéssel, megbocsátással, megértéssel, elengedéssel együtt járó összetett érzelmeket. Az első könyvben inkább a szerelem volt a hangsúlyos, ebben a kötetben a barátság próbája, a mások szokásainak elfogadása a tét: Hajnalnak komoly áldozatot kell hoznia, hogy barátai meggyógyuljanak.
Luca mellett egy másik nagymamaalak, Rozi is fontos szerepet kap a regényben. Nemcsak az ő eltűnése ad új fordulatot az eseményeknek, de alakja még hangsúlyosabbá teszi a történetben a nemzedékek összekapcsolódását. A szerző fontosnak tartja, hogy a könyveivel arra inspirálja a tizenéveseket, hogy kérdezzék meg a nagyszüleiket, hogy hogy vannak és meséltessék őket.
Kölcsönösen varázslatos lehet egymás számára ez a két korosztály. Az idősebbek például a számítástechnikáról, közösségi médiáról tanulhatnak sokat a tinédzserektől, a kamaszoknak pedig érdemes meghallgatniuk, hogy milyen volt az élet ötven évvel ezelőtt. Letűnt korokról első kézből és nem a történelemkönyvből hallani, nagyon nagy élmény. És persze tényleg ott vannak a hagyományok, szokások, ételek, gyógynövényes és háztartási praktikák, amik már-már mágiaszámba mennek. A nagyszülők korosztálya még, jó esetben nem szakadt el a természettől, abban is segíthetnek, hogy mi is visszataláljuk az évszakok ritmusába, ember és táj valódi egységébe.
Amíg az első könyv a környezetvédelem fontosságán, a természet szeretetének, szépségének megmutatásán keresztül – többek között – a külső természet tiszteletéről szólt, addig a második inkább a benső természet megismeréséről. Ahhoz azonban, hogy valóban megismerjük önmagunkat, meg kell küzdenünk a saját démonjainkkal is. Így tesz Hajnal is, ebben a világban ugyanis tényleg elég egy rossz döntés, egy meggondolatlan szó, gondolat egy ártó lény megidézéséhez, ugyanis, ahogy Luca mondja:
Az elszabadult energiák álltak össze az emberi képzelet szülte félelmekkel, és öltöttek alakot különféle démonok, frászok és fenefajzatok formájában.
„Hajnal először nagyon tiltakozik saját sötét oldala megismerése ellen – hangsúlyozza a szerző. – Az Égi Táltos azonban azt a feladatot adja neki, hogy játssza el a hajnalt egy mágikus hangszeren, amit fényszernek hívnak. A pirkadat pedig a sötétből a fénybe jutás, így Hajnalnak lelke összes húrját működésbe kell hoznia a siker érdekében, a legsötétebbtől a legfényesebbig.” „Szükségem van sötétségre, az is a Hajnalhoz tartozik. Hiszen a sötétség az, amiben minden ház, fa és égbolt összeér” – hangzik Hajnal felismerése.
