Boldoggá avatják a vértanúhalált halt kárpátaljai püspököt

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Biri faluban. A Nyíregyháza mellett fekvő kis település ma Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye része. Édesapja, Orosz János a helyi görögkatolikus pap volt, édesanyja, Rakovszky Erzsébet a berezniki görögkatolikus pap lá­nya. Péter 2, bátyja, János 4 éves volt, amikor édesapjukat elvitte a spanyolnátha. Édesanyjuk újraházasodott, és még két gyermeke született, de pár év múlva ő is meghalt. A mostohaapa megnősült, és a két kisebb gyermeket magával vitte az új családjába, Pétert és Jánost azonban rokonokhoz küldte, ahonnan tovább kellett vándorolniuk. A két árva hosszú hányattatás után, faluról falura, családról családra vetődve végül nagybátyjuknál lelt szerető gondoskodásra.

Pé­ter a huszti gim­ná­zi­um­ban érettségizett, és az ung­vá­ri pa­pi sze­mi­ná­ri­um­ban kezdte meg tanulmányait. 1942-ben szentelték pap­pá. Unokahúga, Fodorné Orosz Erzsébet a fiatal pap sze­mi­na­ris­ta­tár­sát idézve feljegyezte, hogy Péterről ba­rá­ta­i­ már ekkor úgy be­széltek, mint olyan szent em­ber­ről, ami­lyen­nel még so­ha nem ta­lál­koztak. Mindig derűs ar­ca, me­leg sze­re­te­tet su­gár­zó egész sze­mé­lye vonzotta magához az embereket, a fenn­hé­já­zást és a gőgöt elutasító mély hite, ön­meg­ta­ga­dó életmódja megbecsülést váltott ki mindenkiből.

Hihetetlen, leírhatatlan szeretet élt a lelkében. Állandóan és igen kedvesen mosolygott, mindenkivel nagyon szépen beszélt, mindenkihez volt jó szava, senkit se ítélt el, senkit se bántott meg, senkit se sértett meg. Amellett, hogy mélységesen hívő, elmélyült teológus, életszentségre törekvő, melegszívű, kedves, lebilincselő modorú ember volt, nagyon jól ismerte a valóságos életet, nem volt a világ zajától elvonuló remete, tisztában volt Kárpátalja és a világ problémáival

– idézte fel alakját Pirigyi István, a szeminarista társ.

Erzsébet maga így emlékezett nagybátyjára: „magas termetű, vonzó külsejű, sötét hajú fiatalember volt, mindenkivel kedves, barátságos. Kisgyermekként úgy láttam, jóságos kisugárzás árad belőle, mintha mindig ragyogott volna az arca. Megragadott a szerénysége, alázatossága, Szűz Mária iránti tisztelete és szeretete, de mindenekfelett végtelenül hűséges szolgálata Urunknak, Istenünknek”.

Orosz Péter Pál lelkipásztori szolgálatát Magyarkomjátban kezdte káplánként. A szegények és a szükséget szenvedők iránti érzékenységével, életderűjével, szeretetével azonnal kapcsolódni tudott a hívekhez. „Ez az élet rövid, de ettől az élettől függ az örök életünk” – írta féltestvéréhez, Dudinszky Erzsébethez címzett levelében 1943. november 17-én Magyarkomjátról.

1944-re egész Kárpátalját megszállta a Vörös Hadsereg, és a terület az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, majd a Szovjetunió része lett. Megkezdődött az összehangolt támadás az egyházak ellen. A görögkatolikus egyházat a keleti ortodox egyházba beolvasztva akarták megsemmisíteni, az ellenállókra üldöztetés és megtorlás várt.

Romzsa Tódor püspök titokban püspökké szentelte Chira Sándort és Orosz Péter Pált. 1946-ban Péter atyát kinevezte az ilosvai járásban található Bilke parókusának. A fiatal pap a szovjet hatóságok minden nyomásának és kényszerének ellenállt, amikor 1949-ben betiltották a lelkipásztori tevékenységet és minden görögkatolikus templomot bezártak, titokban folytatta szolgálatát. A KGB tudta, hogy két papot titokban püspökké szenteltek, de a személyazonosságukat sokáig nem tudták kideríteni. Miután Romzsa Tódor püspököt méreginjekcióval meggyilkolták, Chira Sándort letartóztatták, és Péter bátyját, a szintén görögkatolikus pap Jánost kényszermunkára Szibériába hurcolták, a fiatal titkos püspökre maradt, hogy a kár­pát­al­jai gö­rög­ka­to­likus egy­há­zat megmentse a tel­jes meg­sem­mi­sí­tés­től.

„A jó pásztor, a jó pap az, amelyik áldozatkész, szeretetből kész meghalni a nyájáért, mint amilyen Péter atya is volt, egy jó pásztor” – Selemba Vitalij bilkei görögkatolikus parókus 2016-ban jellemezte ezekkel a szavakkal a vértanút. Péter atya jó pásztorként, amikor nappal már nem tehette, éjszaka járta a falvakat, titokban keresztelt, esketett és liturgiát tartott.

Boldog Romzsa Tódort és Orosz Péter Pál vértanút ábrázoló ikon

Gyirán Zoltán bilkei jegyző tényfeltáró tanulmányában olvashatjuk, hogy a fiatal parókus mindkét helyen – Magyarkomjáton és Bilkén – kitűnt a szegények iránti buzgalmával és szeretetével. „Korai árvasága kitörölhetetlen és fájdalmas nyomot hagyott benne, talán ezért karolta fel a gyerekeket, különösen az árvákat és a nagycsaládosokat, az utolsó darab kenyeret, az utolsó falat ételt is nekik adva. Közkedvelt, népszerű ember volt. Történetek keringtek arról, hogyan adta oda időről időre a cipőjét, az ingét vagy éppen az öltönyét egy-egy koldusnak, szegénynek vagy rászorulónak, s hogyan osztotta szét az ebédjét nap mint nap a hitoktatásra érkező gyerekek között.”

Gondját viselte a híveknek, akik odaadó szeretettel segítették, bújtatták. A hatóságok ennek ellenére többször bántalmazták, kihallgatták, majd 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene. Kilenc napig tartották fogva az ungvári börtönben. Szabadulása után folytatta titkos szolgálatát, és járta a falvakat. Augusztus 23-án Magyarkomját községben mutatta be a szent liturgiát, majd másnap a kísérőjével a vasútállomásra indult, hogy Bilkére utazzon. Ekkor újra letartóztatták, majd augusztus 27-én rendőri kísérettel gyalog indították útnak.

Péter atya Alsókaraszló közelében egy útmenti keresztnél megállt és megtagadta, hogy továbbmenjen. Mikor letérdelt, hogy a rózsafüzért imádkozza, a rendőr tarkón lőtte. A szovjet hatalom megpróbálta titokban tartani a gyilkosságot, és amikor a hívek követelték, hogy adják ki nekik a holttestet, hogy méltó módon eltemethessek, Péter atya földi maradványait titokban elásták egy mezőn. Az elrejtett sír helye mégis elterjedt, ezért, hogy a hívek ne tudják felkeresni a vértanú nyugvóhelyét, a hatóságok képesek voltak kiásni a holttestet és az ilosvai rend­őr­ka­pi­tány ga­rá­zsá­ban be­ton­ba ágyazni. Péter atya emlékét azonban nem tudták eltörölni, a Szovjetunió felbomlása után újra elkezdték keresni föl­di ma­rad­vá­nya­it.

Gyirán Zoltán Biri jegyzője és helytörténeti kutató tényfeltáró tanulmányában számos részletet osztott meg a nyomozásról. A bilkei híveket nem hagyta nyugodni, hogy szent életű papjukat nem temethették el tisztességgel, ezért harmincnyolc év múltán, az 1990 decemberében visszaadott bilkei templom kurátorai nyomozni kezdtek Péter atya sírja után. A gödröt ásó rendőr halála előtt elárulta a helyet, mert nem bírta tovább hordozni a szörnyű titkot. A hívek felkutatták a tanúkat, és több ásatást követően a garázs húsz centiméter vastag betonpadlója alatt találták meg a maradványokat. 1992. július 28-án emelték ki a garázspadló alól. A vértanú te­me­tés­re au­gusz­tus 28-án ke­rült sor a bilkei sírkertben, ahol hamvait a tiszteletére emelt kápolna oltárasztalának üveglapja alá helyezték.

1993-ban megkezdődött a rendőrségi nyomozás is, amely során még sikerült kihallgatni az őt meggyilkoló rendőrt is, aki a bűntett elkövetése után Kazahasztánba menekült, és aki bevallotta tettét, ám az elévülés miatt büntetőjogi felelősségre vonni már nem lehetett. Kiderült, hogy a helyi KGB parancsnokának rendelkezésére adta ki az ilosvai rendőrség parancsnoka az utasítást, hogy élve vagy holtan kerítsék kézre Orosz Péter atyát, azt követően, hogy megtudták: ő a titkos püspök. A gyilkos tanúvallomásából az is kiderült, hogy pénzjutalmat és érdemrendet ígértek az elkövetőnek.

Az egyházatyák úgy beszéltek a vértanúságról mint a hit tanúságtételéről, amely Isten mélységes szeretetének jele. Orosz Péter atya élete és vértanúsága ilyen tanúságtétel. Jóval halála előtt vértanúvá vált a bűn elleni küzdelemben, mert lemondott a világról, és teljesen Istennek szentelte magát. Kevesen merik életüket Istennek adni, de még kevesebben képesek halálukat is neki adni

– mondta Augusztina Zékány bazilita nővér. A hit elleni gyűlöletből meggyilkolt vértanú boldoggá avatási eljárása Sasik Milán, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspökének kezdeményezésére, Szőke János posztulátor és Puskás László atya támogatásával kezdődött el 2003-ban.

Kiemelt kép: Makláry Teréz ikonja. Forrás: Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye