„Érdekes táviratot kaptam egy magát Bibónak nevező embertől (a man who calls himself ‘Bibó’), aki azt állítja, hogy vezető szerepet játszott a magyar felkelésben. Úgy látja, hogy már-már győztek, és a jövő biztatónak tűnt, amikor kirobbant a közel-keleti konfliktus. Szerinte ez bátorította fel az oroszokat a bevonulásra és a felkelés leverésére. Azért idézem ezt, hogy bemutassam: az ilyen erőszakos akciók és incidensek hatása soha nem korlátozódik a helyszínéül szolgáló területre. Nem kétséges, hogy a magyarok egy része, joggal vagy jogtalanul, de élete végéig azt fogja gondolni, hogy ők a közel-keleti kaland miatt vesztették el szabadságukat” – írta egy levélben Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1956. november 5-én.
A távirat születésének körülményeiről Litván György történész így írt egy munkájában:
„[1956. november 4-én] Anélkül, hogy Tildyéket beavatta volna, Bibó István a Parlamentből átsétált a pár percnyi távolságra lévő amerikai követségre. »Rendkívül ágrólszakadt benyomást kelthettem – emlékszik vissza –, mert egy majdnemhogy rongyos télikabát volt rajtam, talán egyik gombja hiányzott is. Ott, úgy látszik, ébren volt az egész társaság, mind az előtérben ácsorogtak, közöttük valaki, akit a követnek néztem. [Bizonyára az ügyvivő volt. – L. Gy.] Közöltem velük, hogy szeretnék a kormány nevében az amerikai kormányhoz egy átiratot intézni, amit a követ nagy megkönnyebbüléssel fogadott, mert nyilván azt hitte, hogy menedékjogot akarok kérni; nem tudta, hogy egy óra múlva majd kap valakit, akitől nehezebben szabadul, mint tőlem.« Bibó ezután kivette a zsebéből a kormányülésre készített előterjesztését, amely arról szólt, hogy fel kell szólítani a Nyugatot, fejtsen ki erőteljes, de nem katonai, hanem politikai nyomást Magyarország érdekében. Ceruzával még kiegészítette, hogy Amerikának szóló üzenet legyen belőle, amely a magyar szabadságharchoz való viszonyt összefüggésbe hozza a szuezi válság kezelésével. Ezt az üzenetet sokáig összekeverte az irodalom Bibó későbbi nyilatkozataival, és úgy emlegette, mint ami teljesen visszhangtalan maradt. Pedig nem így történt. A szöveget a követségen lefordították és legépelték, majd továbbították Washingtonba, s ezt közölték is Bibóval. Pár éve már azt is tudjuk, hogy az üzenet célba ért. Az Eisenhower Library anyagában kutató Békés Csaba találta meg, s közölte a Magyar Hírlap 1993. október 22-i számában az amerikai elnök 1956. november 5-én kelt levelét, amelyet egy izraeli barátjához intézett.”
A történet azonban itt nem ér véget, a távirat átadását követően a Parlamentbe igyekvő Bibó összefutott a kapuban Mindszentyvel és titkárával, Turcsányi Egonnal. A bíboros autóját várták, hogy visszatérjenek a budai prímási palotába. Megkérdezték Bibótól, merre járt, ő pedig elmondta nekik, hogy az amerikai követségen. Utólag vetődött fel a miniszterben, hogy akaratlanul is, de ő adta az ötletet Mindszentynek, hogy az amerikai követségen keressen menedéket, ahol később tizenöt évet töltött – olvasható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának közösségi média felületén.
Így került szembe az államhatalommal Mindszenty
1948. június 16-án szavazta meg az Országgyűlés az egyházi iskolák államosítását. Noha már a Horthy-időkben is egyre nőtt az állami iskolák jelentősége, az iskolákat többségét (nagyjából ötezret a háromezer állami iskolával szemben) a háború után is az egyházak működtették.
Az egyházak „iskolafenntartó jogosítványa” a társadalomra gyakorolt befolyásuk – vagyis egy, a kommunista politikai monopóliumot veszélyeztető „ellenhatalom” meglétének – kulcsa volt. Rákosi Mátyás pártja egy ideig baráti arcát mutatta az egyházak felé, hogy aztán annál bőszebben keltsen hangulatot a „reakciós, fasiszta” egyházfőkkel – s különösen a hajthatatlan Mindszenty József hercegprímással – szemben.
Teljes cikkünk alább olvasható.
Nyitókép: Úri utca 62., a Prímási palota udvara. Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek felsőpetényi őrizetéből való kiszabadulása utáni rádióbeszédéről távozóban. Előtte személyi titkára, Turcsányi Egon nyugalmazott plébános. Fortepan / ETH Zürich
