Szebenyi István hadszíntérkutató, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke félórányi fémdetektoros keresést követően lelt rá a 80 évvel ezelőtt elásott dokumentumokra. Az iratokat tartalmazó ládát az ausztriai Haag település Salaberg-kastélyának területén működő állatkertben találták meg.
A második világháború végén a m. kir. 1. honvéd huszárhadosztály maradéka a szovjetek Bécs ellen, 1945. március 16-án indított nagy tavaszi előretörése elől Ausztria irányába hátrált. Miután átlépték a határt, abban a reményben folytatták visszavonulásukat, hogy az amerikai csapatok előtt tehetik le a fegyvert. Ez később sikerült is nekik, olvasható a feol.hu-n.
Bánó-Kacskovics Zoltán a hadosztály írnoka a háború után több mint húsz évvel küldött egy levelet Simon László vezérkari őrnagy leányának, Bánó-Simon Máriának. A nő édesapja halála után nyomozott, aki 1945-ben rejtélyes körülmények között halt meg a Vértesben, ezért vette fel a kapcsolatot a volt katonával.
| Édes Marikám! Őszintén szólva meglepett szíves leveled, mikor láttam ki a feladó és még inkább akkor, mikor elolvastam és felfogtam a tartalmát. Azóta 25 év telt el, hogy születtél és lezárult ez a korszak, ami után érdeklődsz. Sajnos azok a feljegyzések, melyeket vezettem a hadosztálynaplóban, egy Ausztriai grófi kastély parkjában pihenik örök álmukat és alig valószínű, hogy valaki is rátalál már annyi idő után, az akkor oly féltve elásott okmányokra. Már a település neve sem jut eszembe, csak arra emlékszem, hogy valahol az Enns folyó keleti partján állt az a gyönyörű kastély, lovagteremmel és dámvadakkal a parkjában, ahol a háború utolsó napjai ránk köszöntöttek és ahol akkor minden dokumentumot elástunk, gondolom harmadmagammal, de már azt is elnyelte agyamban a feledés homálya. Lehet, hogy térképen (részletesen) talán a nevet olvasva felötlenék a név és a helyszínen járva meglelném azt a kis dombot a parkban, melynek tetején az okmányokat elástuk. Arra emlékszem, hogy leléptük a távolságot a gödörrel néhány környékbeli fától, de ez minden, ami ezzel kapcsolatba leveled óta előkerült abból a bomlásból, melyet fiaim még agynak neveznek. |
Szebenyi István másfél év kutatást követően azonosította a helyszínt, amelyet a levél pusztán egy osztrák grófi kastélyként emleget.
A megfelelő engedélyek beszerzését követően egy 40 hektáros területen álltak, és nem tudták, hogyan tovább. Később ezt sikerült 2 hektárosra szűkíteniük, mert szerencséjükre a kastély parkjában nem történtek földmunkák az elmúlt nyolc évtizedben, így a szarvaskifutónál próbálkoztak. Végül egy öreg fa környékén megtalálták a lengyel főzőkonyhaládát, amelynek fa burkolata ugyan tönkrement, de a belső fém bélés némileg megóvta az dokumentumokat.
Ezek először a helyi polgármesteri hivatalhoz kerültek, majd remény szerint az Osztrák Állami Levéltárba költöznek, ahol restaurátorok bontják fel őket. Az osztrák hatóságok feltehetően át fogják adni az iratanyagot Magyarországnak, és itthon kezdődhet majd meg a feldolgozásuk.
9 db
A kutatás teljes története ide kattintva olvasható.
Nyitókép: Had- és Kultúrtörténeti Egyesület
