A modern technológia mellett elődeink tudásából is meríthetünk a klímaváltozás elleni harcban
Kitta Gergely klímaszakértő az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdésekre válaszolt.
Menü
Tizennyolc évesen ítélték húsz év munkatáborra.
Szamosangyaloson, egy hatszáz lelkes, parányi, Szatmár megyei faluban nevelkedtem, boldog gyerekkoromnak a szovjet csapatok betörése vetett véget. Mátészalkán jártam gimnáziumba, ott lettem tagja egy szovjetellenes fegyveres ifjúsági szervezetnek. Katonákat fegyvereztünk le, lőszervagonokat raboltunk ki, országos szintre akartuk terjeszteni a mozgalmat, küzdeni akartunk a szovjetek ellen. Tizenhárman, szatmári diákok alkottuk a sejtet, hármunkat, mátészalkaiakat kaptak el. A többi tízről soha senki nem szerzett tudomást, nem tudták belőlünk kiszedni a nevüket. Végül húsz év kényszermunkára ítéltek. A lvovi elosztótáborból marhavagonba zsúfolva többhetes vonatúton az Urálba vittek Tóth Lali barátommal.
Galgóczy Árpád József Attila-díjas költő, műfordító. 1947-ben gimnáziumi diákként ítélték húsz év gulág-kényszermunkára, hét év után szabadult.
Milyen munkát kellett végezniük?
A nagyon-nagyon kemény első évben gyáralapokat kellett kiásnunk Cseljabinszk mellett. Tankgyár épült volna, a mínusz harminc fokos hidegben kellett a kőkeményre fagyott földet ásnunk. A nagylábujjam úgy fagyott le, hogy egy aprócska csonk maradt helyette – most viszont nem látszik, hogy valami baja volna. Az orvosok nem értik, hogy lehet valakinek ilyen „égetnivalóan” kemény szervezete. Egy évet töltöttünk ott, majd mikor 1949-ben Moszkvában úgy döntöttek, hogy külön kell választani a politikai elítélteket a köztörvényesektől, a karagandi gyűjtőtáborba kerültünk.
Mi segített túlélni a gulágot?
A rajzolást és a költészetet a lágerben fedeztem fel, egy-egy véletlennek köszönhetően. Karagandiba súlyos betegen, csontvázzá fogyva kerültünk Lalival. A lágerkórház barakkjának dupla priccssorán kuporogva rajzolgatni kezdtem – először egy lovat, majd Lalit. Onnantól mindenki le akarta rajzoltatni magát velem, hogy a képet hazaküldhesse a családjának. A lágerben találkoztam az orosz irodalommal, amelynek szeretetét aztán hazahoztam magammal. Egy fiatal orosz rab révén ismertem meg Lermontov A démonját, utána elmélyedtem a klasszikus orosz irodalomban. A láger teljes kiszolgáltatottságában minden rabnak csak a saját képességein múlt a túlélése – ez alól a magyarok képeztek kivételt. A többi nép a csodájára járt annak, hogy a mi a legnagyobb ínségek és nehézségek idején is megtaláltuk azt, amin együtt kacaghatunk.
Vajon mi adott erőt ahhoz, hogy a nélkülözések közepette is nevetni tudjanak?
Százötvenketten voltunk magyarok a lágerben, csak mi ketten ismertük egymást Lalival korábbról, de a gulágon azonnal testvér lett mindenki. Összetartottunk, segítettük egymást, vigyáztunk egymásra. Elképesztő éhség és nyomor közepette a betegek javára lemondtunk a cukor- és a kenyéradagunkról, mindent megosztottunk egymással. Olyan kötődés alakult ki köztünk, hogy az mások számára felfoghatatlan volt. Ezért volt tekintélyük a magyaroknak, és csodáltak minket a tehetségünkért. Engem hazaszeretetre neveltek, de a lágerben tapasztaltam meg, mit jelent szeretni egymást magyarként.
Kitta Gergely klímaszakértő az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdésekre válaszolt.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
