Milyen munkát kellett végezniük?

A nagyon-nagyon kemény első évben gyáralapokat kellett kiásnunk Cseljabinszk mellett. Tankgyár épült volna, a mínusz harminc fokos hidegben kellett a kőkeményre fagyott földet ásnunk. A nagylábujjam úgy fagyott le, hogy egy aprócska csonk maradt helyette – most viszont nem látszik, hogy valami baja volna. Az orvosok nem értik, hogy lehet valakinek ilyen „égetnivalóan” kemény szervezete. Egy évet töltöttünk ott, majd mikor 1949-ben Moszkvában úgy döntöttek, hogy külön kell választani a politikai elítélteket a köztörvényesektől, a karagandi gyűjtőtáborba kerültünk.

Mi segített túlélni a gulágot?

A rajzolást és a költészetet a lágerben fedeztem fel, egy-egy véletlennek köszönhetően. Karagandiba súlyos betegen, csontvázzá fogyva kerültünk Lalival. A lágerkórház barakkjának dupla priccssorán kuporogva rajzolgatni kezdtem – először egy lovat, majd Lalit. Onnantól mindenki le akarta rajzoltatni magát velem, hogy a képet hazaküldhesse a családjának. A lágerben találkoztam az orosz irodalommal, amelynek szeretetét aztán hazahoztam magammal. Egy fiatal orosz rab révén ismertem meg Lermontov A démonját, utána elmélyedtem a klasszikus orosz irodalomban. A láger teljes kiszolgáltatottságában minden rabnak csak a saját képességein múlt a túlélése – ez alól a magyarok képeztek kivételt. A többi nép a csodájára járt annak, hogy a mi a legnagyobb ínségek és nehézségek idején is megtaláltuk azt,  amin együtt kacaghatunk.

Vajon mi adott erőt ahhoz, hogy a nélkülözések közepette is nevetni tudjanak?

Százötvenketten voltunk magyarok a lágerben, csak mi ketten ismertük egymást Lalival korábbról, de a gulágon azonnal testvér lett mindenki. Összetartottunk, segítettük egymást, vigyáztunk egymásra. Elképesztő éhség és nyomor közepette a betegek javára lemondtunk a cukor- és a kenyéradagunkról, mindent megosztottunk egymással. Olyan kötődés alakult ki köztünk, hogy az mások számára felfoghatatlan volt. Ezért volt tekintélyük a magyaroknak, és csodáltak minket a tehetségünkért. Engem hazaszeretetre neveltek, de a lágerben tapasztaltam meg, mit jelent szeretni egymást magyarként.