Tizenhat éves voltam, nagyon szép, a hajam lobogott, és végigtáncoltam az utcákon. Persze lehet, hogy nem is voltam olyan szép, de ez kit érdekelt azon a soha véget nem érő éjszakán, amikor az első szerelmemmel addig üvöltöttük bele a sötétségbe a Pál Utcai Fiúk Csak úgy csinál című számát, amíg reggel nem lett, és mi a Filatorigát hévmegállójánál örök hűséget nem fogadtunk egymásnak. Hogy pontosan így történt-e az egész, vagy csak a nosztalgia festi tökéletessé a képet, mindegy is, a lényeg, hogy most, jó néhány évvel és szerelemmel később is jólesik rágondolni arra, hogy egyszer az életben valami maradéktalanul és felhőtlenül tökéletes volt.
Nyilván kamasznak lenni ennél sokkal bonyolultabb állapot, különösen, mert óriási erő és bátorság kell a felnőttek világával való folyamatos szembeszegüléshez. Ahogyan „egy novellaírónak is bátornak kell lennie”, legalábbis ezt állította a kalandos életű dél-amerikai író-költő Roberto Bolaño, hiszen „a novella olyan, mint egy megrázó fénykép, amely magába sűrít sorsokat, kinagyítva belőlük az élet határhelyzeteit, kitüntetett pillanatait, tragédiáit”. Utóbbiakat már nem Bolaño mondta, hanem a Szevasz című antológia szerkesztője ajánlja így azt a huszonöt kortárs novellát, amely kifejezetten a mai tizenévesek megszólítására törekszik – az unalmas kötelező olvasmányok alternatíváját is kínálva. A Tilos az Á Könyvek sorában nem ez az első válogatás, amely kerülő utakon próbálja meghozni a korosztály olvasási kedvét; ugyancsak Péczely Dóra szerkesztésében jelent már meg két versantológia is (Szívlapát, Lehetnék bárki), jobbára kortárs költők műveivel, kisebb részben klasszikusok ifjúkori költeményeivel.
Ebbe a sorba illeszkedik most a Szevasz, amely öt ciklusban öt novellát tartalmaz, bár az írások legalább fele – a sokrétűsége miatt – bármely fül alá beilleszthető lenne. Az első ciklus témája a szerelem és az erotika („Mi mindnyájan várunk valakire”), a második fókuszában a család, a szülőkkel, testvérekkel való törékeny és szövevényes viszonyok állnak („Az óvodában seprű volt a jelem, emiatt boszorkánynak csúfoltak”), a harmadik a kereszténység irodalomra gyakorolt hatását járja körül („Olykor az istenek is emberből vannak”), a negyedik „művészet a művészetben” novellákat gyűjt csokorba („A hegedű meg egy arc”), az ötödik pedig a hazához, a történelmünkhöz való kapcsolódásokról beszél („Nem ismert más helyet, csak ezt a falut”). A nagyjából egyenletes minőségű írások közül kiemelkedik a kötetkezdő Nádasdy Ádám-novella (Vár a századosom), Bodor Ádámtól a Testvérek, Vida Gábor Kelj fel, és járj! című munkája, és különösen erős a női vonal egy része – Mán-Várhegyi Réka, Bakos Gyöngyi, Szvoren Edina – is.
Az impozáns névsor ellenére – a felsoroltakon kívül többek közt Grecsó Krisztián, Háy János, Dragomán György és T. Szabó Anna szerepel a szerzők közt – is kétséges azonban, hogy a Szevasz valóban eléri, elérheti-e vállalt célját. A novellák főszereplői valóban gyerekek és kamaszok, a kizárólag harmincöt feletti írók azonban felnőtteknek beszélnek, többnyire felnőtt és az életlehetőségekkel kapcsolatban nem túl biztató módon. Így hiába teljesül több alkalommal is a spirói gondolat, vagyis hogy a novella „csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle”, nem biztos, hogy az ilyen szintű sokkolás nem éppen menekülésre készteti a fiatal olvasókat az irodalomba csomagolt kőkemény valóság elől.
Szevasz – 25 kortárs novella. Tilos az Á Könyvek, 2021
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
