Tizenhat éves voltam, nagyon szép, a hajam lobogott, és végigtáncoltam az utcákon. Persze lehet, hogy nem is voltam olyan szép, de ez kit érdekelt azon a soha véget nem érő éjszakán, amikor az első szerelmemmel addig üvöltöttük bele a sötétségbe a Pál Utcai Fiúk Csak úgy csinál című számát, amíg reggel nem lett, és mi a Filatorigát hévmegállójánál örök hűséget nem fogadtunk egymásnak. Hogy pontosan így történt-e az egész, vagy csak a nosztalgia festi tökéletessé a képet, mindegy is, a lényeg, hogy most, jó néhány évvel és szerelemmel később is jólesik rágondolni arra, hogy egyszer az életben valami maradéktalanul és felhőtlenül tökéletes volt.
Nyilván kamasznak lenni ennél sokkal bonyolultabb állapot, különösen, mert óriási erő és bátorság kell a felnőttek világával való folyamatos szembeszegüléshez. Ahogyan „egy novellaírónak is bátornak kell lennie”, legalábbis ezt állította a kalandos életű dél-amerikai író-költő Roberto Bolaño, hiszen „a novella olyan, mint egy megrázó fénykép, amely magába sűrít sorsokat, kinagyítva belőlük az élet határhelyzeteit, kitüntetett pillanatait, tragédiáit”. Utóbbiakat már nem Bolaño mondta, hanem a Szevasz című antológia szerkesztője ajánlja így azt a huszonöt kortárs novellát, amely kifejezetten a mai tizenévesek megszólítására törekszik – az unalmas kötelező olvasmányok alternatíváját is kínálva. A Tilos az Á Könyvek sorában nem ez az első válogatás, amely kerülő utakon próbálja meghozni a korosztály olvasási kedvét; ugyancsak Péczely Dóra szerkesztésében jelent már meg két versantológia is (Szívlapát, Lehetnék bárki), jobbára kortárs költők műveivel, kisebb részben klasszikusok ifjúkori költeményeivel.
Ebbe a sorba illeszkedik most a Szevasz, amely öt ciklusban öt novellát tartalmaz, bár az írások legalább fele – a sokrétűsége miatt – bármely fül alá beilleszthető lenne. Az első ciklus témája a szerelem és az erotika („Mi mindnyájan várunk valakire”), a második fókuszában a család, a szülőkkel, testvérekkel való törékeny és szövevényes viszonyok állnak („Az óvodában seprű volt a jelem, emiatt boszorkánynak csúfoltak”), a harmadik a kereszténység irodalomra gyakorolt hatását járja körül („Olykor az istenek is emberből vannak”), a negyedik „művészet a művészetben” novellákat gyűjt csokorba („A hegedű meg egy arc”), az ötödik pedig a hazához, a történelmünkhöz való kapcsolódásokról beszél („Nem ismert más helyet, csak ezt a falut”). A nagyjából egyenletes minőségű írások közül kiemelkedik a kötetkezdő Nádasdy Ádám-novella (Vár a századosom), Bodor Ádámtól a Testvérek, Vida Gábor Kelj fel, és járj! című munkája, és különösen erős a női vonal egy része – Mán-Várhegyi Réka, Bakos Gyöngyi, Szvoren Edina – is.
Az impozáns névsor ellenére – a felsoroltakon kívül többek közt Grecsó Krisztián, Háy János, Dragomán György és T. Szabó Anna szerepel a szerzők közt – is kétséges azonban, hogy a Szevasz valóban eléri, elérheti-e vállalt célját. A novellák főszereplői valóban gyerekek és kamaszok, a kizárólag harmincöt feletti írók azonban felnőtteknek beszélnek, többnyire felnőtt és az életlehetőségekkel kapcsolatban nem túl biztató módon. Így hiába teljesül több alkalommal is a spirói gondolat, vagyis hogy a novella „csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle”, nem biztos, hogy az ilyen szintű sokkolás nem éppen menekülésre készteti a fiatal olvasókat az irodalomba csomagolt kőkemény valóság elől.
Szevasz – 25 kortárs novella. Tilos az Á Könyvek, 2021
Közhely, hogy mi a játszótéren nőttünk fel, a gyerekeink pedig már az idejük jó részét a digitális dzsungelben töltik. Lehet ezen sopánkodni, de felesleges. Sokkal inkább az a kérdés, rá tudunk-e találni közösen azokra az ösvényekre, amelyeken még kényelmesen esik a járás. A hogyanról Tóth Dániel pszichológust, a digitális nevelés szakértőjét kérdeztük.
Magyarországon a bölcsődei és óvodai pedagógusok között csupán 0,6 százalék a férfiak aránya, az általános iskolákban a tanárok 15, a középiskolában pedig 33 százaléka férfi egy 2021-es kutatás szerint. Hogyan alakult ki ez a helyzet, és miért van negatív hatással tanárokra, diákokra egyaránt? Mit lehetne tenni a tanári karok nemi kiegyenlítéséért? Németh Szilvia oktatáskutatót, szociológust, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Géczy Barnabás hegedűművész Budapestet és az Operaház koncertmesteri pozícióját hagyta ott, hogy Németország legnépszerűbb szalonzenésze váljon belőle. A második világháború után azzal vádolták, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt a náci diktatúra vezetőivel.
1987-ben Ceaușescu Romániájából Isztambulon át Németországba emigrált Hajdú Farkas-Zoltán író. Lapunkban megjelent szövegében döntése körülményeit idézi fel.
Mindenki elvan a maga világában, Kukorelly Endre joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Új könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben.
A Fortepan 1944 nyarán készült képein rémségek és vidám pillanatok egyaránt megelevenednek.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
