Tizenhat éves voltam, nagyon szép, a hajam lobogott, és végigtáncoltam az utcákon. Persze lehet, hogy nem is voltam olyan szép, de ez kit érdekelt azon a soha véget nem érő éjszakán, amikor az első szerelmemmel addig üvöltöttük bele a sötétségbe a Pál Utcai Fiúk Csak úgy csinál című számát, amíg reggel nem lett, és mi a Filatorigát hévmegállójánál örök hűséget nem fogadtunk egymásnak. Hogy pontosan így történt-e az egész, vagy csak a nosztalgia festi tökéletessé a képet, mindegy is, a lényeg, hogy most, jó néhány évvel és szerelemmel később is jólesik rágondolni arra, hogy egyszer az életben valami maradéktalanul és felhőtlenül tökéletes volt.
Nyilván kamasznak lenni ennél sokkal bonyolultabb állapot, különösen, mert óriási erő és bátorság kell a felnőttek világával való folyamatos szembeszegüléshez. Ahogyan „egy novellaírónak is bátornak kell lennie”, legalábbis ezt állította a kalandos életű dél-amerikai író-költő Roberto Bolaño, hiszen „a novella olyan, mint egy megrázó fénykép, amely magába sűrít sorsokat, kinagyítva belőlük az élet határhelyzeteit, kitüntetett pillanatait, tragédiáit”. Utóbbiakat már nem Bolaño mondta, hanem a Szevasz című antológia szerkesztője ajánlja így azt a huszonöt kortárs novellát, amely kifejezetten a mai tizenévesek megszólítására törekszik – az unalmas kötelező olvasmányok alternatíváját is kínálva. A Tilos az Á Könyvek sorában nem ez az első válogatás, amely kerülő utakon próbálja meghozni a korosztály olvasási kedvét; ugyancsak Péczely Dóra szerkesztésében jelent már meg két versantológia is (Szívlapát, Lehetnék bárki), jobbára kortárs költők műveivel, kisebb részben klasszikusok ifjúkori költeményeivel.
Ebbe a sorba illeszkedik most a Szevasz, amely öt ciklusban öt novellát tartalmaz, bár az írások legalább fele – a sokrétűsége miatt – bármely fül alá beilleszthető lenne. Az első ciklus témája a szerelem és az erotika („Mi mindnyájan várunk valakire”), a második fókuszában a család, a szülőkkel, testvérekkel való törékeny és szövevényes viszonyok állnak („Az óvodában seprű volt a jelem, emiatt boszorkánynak csúfoltak”), a harmadik a kereszténység irodalomra gyakorolt hatását járja körül („Olykor az istenek is emberből vannak”), a negyedik „művészet a művészetben” novellákat gyűjt csokorba („A hegedű meg egy arc”), az ötödik pedig a hazához, a történelmünkhöz való kapcsolódásokról beszél („Nem ismert más helyet, csak ezt a falut”). A nagyjából egyenletes minőségű írások közül kiemelkedik a kötetkezdő Nádasdy Ádám-novella (Vár a századosom), Bodor Ádámtól a Testvérek, Vida Gábor Kelj fel, és járj! című munkája, és különösen erős a női vonal egy része – Mán-Várhegyi Réka, Bakos Gyöngyi, Szvoren Edina – is.
Az impozáns névsor ellenére – a felsoroltakon kívül többek közt Grecsó Krisztián, Háy János, Dragomán György és T. Szabó Anna szerepel a szerzők közt – is kétséges azonban, hogy a Szevasz valóban eléri, elérheti-e vállalt célját. A novellák főszereplői valóban gyerekek és kamaszok, a kizárólag harmincöt feletti írók azonban felnőtteknek beszélnek, többnyire felnőtt és az életlehetőségekkel kapcsolatban nem túl biztató módon. Így hiába teljesül több alkalommal is a spirói gondolat, vagyis hogy a novella „csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle”, nem biztos, hogy az ilyen szintű sokkolás nem éppen menekülésre készteti a fiatal olvasókat az irodalomba csomagolt kőkemény valóság elől.
Szevasz – 25 kortárs novella. Tilos az Á Könyvek, 2021
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
A magyar festészet különutas alkotója volt Anna Margit, akinek művészi evolúciója szorosan összefonódott megrázó élményekben bővelkedő személyes sorsának alakulásával.
Klasszikus magyar és amerikai rajzfilmfigurák jelennek meg a budapesti utcák falaira kiragasztott paste-up graffitiken, amelyeket a máig névtelenségbe burkolózó street art alkotó, 0036mark készít a múlt évtized vége óta.
Kobza Vajk erőlködés nélkül teremt minden képzeletet megragadó saját univerumot, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Legújabb albuma, a Csillanás olyan emlékeket, érzéseket, történeteket hív elő, melyekről a zajba fulladó világunkban már egészen elfeledkeztünk.
Húsz évvel ezelőtt jelent meg az Ismerős Acok Egy a hazánk című lemeze, mely azóta is mérföldkőnek tekinthető – szélsőséges gondolatoktól mentesen, ma is érvényes és használható módon buzdít a határokon átívelő hidak építésére. Érdemes újrahallgatni.
A kortárs irodalmi élet nagy adósságot törlesztett azzal, hogy a 2003-as összegyűjtött versek után két évtizeddel Szécsi Margit lírai életművéből ismét kapunk egy válogatást Bicskám és szívem kinyitva címmel.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
