Béres József már akkor tisztában volt a Föld talán legfontosabb élőlényének, a talajnak a jelentőségével, amikor itthon még minden a nagyüzemi földművelés dicsőségét zengte. Ő pontosan tudta, hogy egészséges növény csak egészséges talajban fejlődhet ki, milliárdnyi apró élőlény csodálatos életközösségéből. A kizsigerelt, vegyszerekkel kiölt földben termelt növényből viszont már hiányoznak azok a vitaminok és ásványi anyagok, amelyek ellenállóvá teszik a betegségekkel szemben.
Ő, egy záhonyi születésű férfiember a történet hőse. A természethez ezer szállal kötődő, kíváncsi és szenvedélyes gondolkodó. Szorgalmas és tudásvágyó. Jóakaratú és segítőkész. Ilyen volt a 105 éve, éppen februárban született Béres József, akinek történelmi okokból csak 45 évesen adatott meg, hogy diplomát szerezzen a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Csaknem ötvenesztendősen doktorált, majd a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársaként a burgonyaleromlás és a különböző állati megbetegedések okainak kiderítésével bízták meg, és ő szó szerint a gyökerekig jutott. A kizsigerelt talaj problémájához.
Először a növények immunrendszerének gyengülésével foglalkozott, ám gyorsan eljutott az emberig, lévén mi is része vagyunk a láncnak. Sok kutatással arra jutott, hogy az emberi betegségek kialakulásában is döntő szerepe van az immunrendszer elerőtlenedésének. Ha az ember nem visz be kellő arányban egészségvédő vegyületeket a szervezetébe, akkor sérülékennyé válik a bélműködés, a sejtépítés, és daganatok alakulhatnak ki. Vissza kell tehát állítani a természetes egyensúlyt, újraépíteni a védőrendszert, pótolni a nyomelemeket, amelyeket táplálkozással már nem lehet kellő mennyiségben bejuttatni.
A Béres Csepp nyomelemeket tartalmaz, méghozzá megfelelő mennyiségben és egymáshoz viszonyított kellő arányban, úgy, hogy segítse a felszívódást, kifejtse a roboráló hatást, tehát a lehető legjobban hasznosuljon a szervezetben. Receptje nem titkos, bárki számára elérhető.
1972-ben készült el a ma már világhírű termék, és vele évtizedes kálvária vette kezdetét. Házkutatás, a laboratórium bezárása, sajtóhadjárat, rendőri eljárások, a kuruzslás és sarlatánság vádja. Aczél György odáig jutott, hogy arra biztatta a tudóst, hagyja el az országot. Munkájában fontos ösztönzés volt húga daganatos betegsége, majd gyógyulása, őt is a maga által készített cseppekkel kezelte. Otthon a fürdőszobában készült a folyadék, természetesen a napi munka után. A családi ház előtt az utcán sorban álltak érte az emberek, sokak számára ez volt az utolsó remény. Érzelmileg és minden egyéb szempontból emberpróbáló időszak volt ez. Ők álltak az egyik oldalon, a hatóságok és a hatalom a másikon. Zseni vagy sarlatán? – tette fel a kérdést egy korabeli újságcikk, de aztán csak a sarlatánság mellé sorakoztatott fel érveket.
Gondoljunk bele, mekkora lelkierő és a munkájába vetett hit kellett ahhoz, hogy ez a kétgyerekes családapa kitartson, és ne mondja azt, köszöni, ennyi elég, nem akar tovább szélmalomharcot vívni. Mennyire bíznia kellett abban, hogy igaza van, hogy amit sok munkával létrehozott, azzal igenis sokakon lehet segíteni. Ebben a meggyőződésben éppen a hozzá segítségért fordulók erősítették. Gyógyulástörténetek szegélyezték az utat, hálás levelek itthonról és külföldről is. Sőt, egyfajta külső laboratóriumként működtek a betegek, hiszen Béres József maga sem gondolta, hogy cseppje még a szürke hályogra is alkalmazható.
A nyolcvanas évek végén rés nyílt a pajzson, a Béres Csepp legálissá válhatott, de nem egészen úgy, ahogy a feltalálója akarta. A Chinoin helyett a Herbária gyártotta, márpedig Béres gyógyszernek és nem gyógynövénykészítménynek tekintette a találmányát. És jöttek a cégesedéssel az érkező bevételekkel kapcsolatos új nehézségek: emberi csalódások, eltérő célok. Szerencsére szívmelengető és kitartó szövetségesei is lettek.
Aztán megalakult a Béres Részvénytársaság már az alapító értékrendjének szellemében, az összetartó család égisze alatt. Amikor Béres József és menye, egy új generáció lendületével beálltak a céghez, és új termékek létrejöttét szorgalmazták, az apa, sőt már nagyapa jobban szerette volna, ha minden a Béres Csepp körül forog, de elfogadta, hogy a társaság fennmaradásához, fejlődéséhez és így a biztos jövőhöz ez kell. Teljesült a célja is, a Béres Cseppet gyógyszerré minősítették, de azt, hogy hungarikum lett, már nem élte meg. Elismert emberként, egy összetartó család fejeként, a legnagyobb tudományos elismerés, a Széchenyi-díj birtokosaként halt meg 2006 tavaszán.
Értékes cseppek, cseppbe zárt értékek – látogatás a Béres Szőlőbirtokon | Magyar Krónika
Város vagy vidék? Család vagy karrier? Kapott vagy választott út? Regéczy-Béres Melinda a Béres Csepp feltalálójának unokájaként és a szülei által alapított erdőbényei szőlőbirtok igazgatójaként szembesült ezekkel a dilemmákkal. Öröklött kérdésekről és saját válaszokról beszélgettünk vele az épp húszéves borászat teraszán.
Nyitókép forrása: Béres Gyógyszergyár Zrt.
