Egy Bomo Art-jegyzetfüzet minden érzékszervünkre hat. Nem lehet betelni a kortalan grafika látványával, kézbe kell venni, hogy megtapinthassuk az egyedi borító természetes anyagát, ki kell nyitni, hogy orrunkban érezhessük a papír magával ragadó illatát. Boldizsár Károly 1997-ben alapította könyvkötő manufaktúráját, mára a Bomo Art igazi magyar márkává vált. Három üzletben várják a papír szerelmeseit, a műhelyben patinás, kézi működtetésű eszközökkel maguk kötik a könyveket.
A könyvkötő műhelybe belépve megelevenedik a múlt. Hogyan dolgoznak ma egy manufaktúrában?
A könyvkötés munkafázisai során karos vágógéppel, kézi présekkel, serfelőkésekkel dolgozunk – ezek már-már muzeális eszközök, de bármilyen egyedi munkát el tudunk velük végezni. A járványhelyzet során, amikor nem lehettek nyitva a boltok, a könyvkötőkkel rengeteget kísérleteztünk, a manufaktúra lehetővé teszi, hogy kitaláljunk valamit, limitált mennyiséget készítsünk belőle, és később már ne szerepeljen a kínálatunkban.
Huszonkét évesen alapította a Bomo Artot – már akkor határozott elképzelései voltak?
Olyan naplókat akartam létrehozni, amelyeken keresztül az emberek újra felfedezhetik kötődésüket a papírhoz, a könyvhöz, kedvük támad kézzel írni, alkotni. Fontos a minőség, a jó alapanyag, az elkészítésre szánt kellő idő ahhoz, hogy leendő tulajdonosa örömmel vegye kézbe, és szeresse használni a könyvet.
Rengeteg hatékony jegyzet- és feladatkezelő alkalmazás is rendelkezésünkre áll – mégis van létjogosultsága a papírnak?
Amikor a kétezres évek elején berobbant az e-könyv, elgondolkodtam azon, hogy mit hoz majd a jövő. Azóta kiderült, hogy nincs hatása a nyomtatott könyvre, mert az embereknek továbbra is fontos, hogy kötődhessenek egy kötethez. Mindig lesz igény a papírra, de úgy érzem, hat-hét éve tart egy folyamat, amelynek részeként az emberek elkezdtek naplót írni, papírral alkotni-ragasztani, scrapbookot készíteni, bullet journalt vezetni, kalligráfiával és tipográfiával foglalkozni. Mindebben a lassuláshoz és az elmélyüléshez való visszatérés vágya fogalmazódik meg.
Hogyan válaszolják meg ezt az igényt a manufakturális módon készült termékeik?
A saját tervezésű és nyomtatású határidőnaplóinkra nagy a kereslet, érezzük, hogy az embereknek szükségük van a fizikai könyvre, amelybe írogathatnak. Az öröknaptárunk kimondottan a „slow” gondolatiság jegyében született, olvasmányos adatokkal, érdekes játékokkal töltöttük meg, amelyekben el lehet mélyülni, bele lehet feledkezni. Van olyan termékünk, amelyre a boltban csodálkoznak rá, mert addig nem ismerték, forgatják magukban a gondolatát, majd két és fél év múlva vesznek egyet ajándékba. Ilyen a prakszinoszkóp – a film elődje –, amelyből minden darabot kézzel teszek össze, üveges vágja hozzá a tükröket. Az új grafikánk a múlt század balatoni világát idézi meg, ezzel a kis időutazással is a lelassulást szeretnénk lehetővé tenni. Versnaplónkban ismert szerzőket és közeli barátainkat kérjük arra, hogy kézzel írják le kedvenc versüket, szeretnénk, ha ez a sorozatunk is eljutna azokhoz, akik az analóg világban, a versek, a kézzel írás világában hisznek.
Sikerült mindazt megvalósítania, amiről huszonkét évesen álmodott?
Ahogy abba sem gondolok bele, mit jelent valójában az, hogy apa vagyok, mert összeroskadnék a felelősség súlya alatt, hanem teszem a dolgom nap mint nap, úgy nem tudatosult bennem mindaz, amit a Bomo Arttal elértünk. Egy biztos, munkatársaim elhivatottsága, szenvedélye és lojalitása nélkül ez nem sikerült volna.
Közhely, hogy mi a játszótéren nőttünk fel, a gyerekeink pedig már az idejük jó részét a digitális dzsungelben töltik. Lehet ezen sopánkodni, de felesleges. Sokkal inkább az a kérdés, rá tudunk-e találni közösen azokra az ösvényekre, amelyeken még kényelmesen esik a járás. A hogyanról Tóth Dániel pszichológust, a digitális nevelés szakértőjét kérdeztük.
Magyarországon a bölcsődei és óvodai pedagógusok között csupán 0,6 százalék a férfiak aránya, az általános iskolákban a tanárok 15, a középiskolában pedig 33 százaléka férfi egy 2021-es kutatás szerint. Hogyan alakult ki ez a helyzet, és miért van negatív hatással tanárokra, diákokra egyaránt? Mit lehetne tenni a tanári karok nemi kiegyenlítéséért? Németh Szilvia oktatáskutatót, szociológust, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Géczy Barnabás hegedűművész Budapestet és az Operaház koncertmesteri pozícióját hagyta ott, hogy Németország legnépszerűbb szalonzenésze váljon belőle. A második világháború után azzal vádolták, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt a náci diktatúra vezetőivel.
1987-ben Ceaușescu Romániájából Isztambulon át Németországba emigrált Hajdú Farkas-Zoltán író. Lapunkban megjelent szövegében döntése körülményeit idézi fel.
Mindenki elvan a maga világában, Kukorelly Endre joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Új könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben.
A Fortepan 1944 nyarán készült képein rémségek és vidám pillanatok egyaránt megelevenednek.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
