Somogyi Péter, a Gemenc Zrt. erdésztechnikusa nyerte el Az Év Erdésze címet az Országos Erdészeti Egyesület augusztusi szakmai versenyén
Hogyan lesz valaki az év erdésze?
Az Országos Erdészeti Egyesület minden évben megrendezi a versenyt, amelyen erdésztechnikusok mérik össze szakmai tudásukat. Először a helyi válogatóversenyek zajlanak le, majd a döntő következik, idén Kunfehértón került rá sor. Az írásbeli feladatsor elméleti tudást mér fel az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át a térképészetig. A gyakorlati részben a növény- és állatfajok, vadnyomok felismertetésével teszik próbára a versenyzőket, majd az erdészeti versenyszámok következnek – erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogatbecslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítésjelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk- és sarangszámbavétel –, végül pedig a vadászati versenyszámok. Az összesített eredmények alapján lettem első helyezett.
Sokakban az erdészekről az a kép él, hogy egész nap az erdőt járva vadorzókat üldöznek, noha, ahogy a versenyszámokból is kiderül, igencsak széles körű tudásra van szükségük, és a feladatuk meglehetősen összetett.
Valóban, erdészként is különböző munkaköröket lehet betölteni, én erdőtervező vagyok. A kerületvezető erdészeket ismeri mindenki, ők azok, akik terepjáróval járják be nap mint nap azt az ezer-ezerpárszáz hektárt, amelyet a kezelésükre bíztak. Sokrétű munkát végeznek. Egy átlagos napjuk indulhat azzal, hogy eligazítást tartanak az erdősítést ápoló embereknek, majd a kerület másik végében kell intézniük a faanyag szállításához szükséges adminisztrációt, megint máshol, ahol még folyik a fakitermelés, a vágásterület biztonságát ellenőrzik, raktárkönyvet vezetnek a különféle faanyagkészletekről. Vadásztatnak is, így a hajnalaik és az estéik is munkával telnek. Nyáron negyven fokban ugyanúgy, mint télen mínusz tíz fokban vagy esőben menni kell, az erdészhivatásnak minden szépsége mellett megvan ez a hátránya. De hát azt szokták mondani, hogy aki szereti az esőt, szeresse a sarat is – az is hozzátartozik.
Erdőtervezőként a gyakorlatban milyen munkákat végez?
Az az erdőkép, amelyet az erdőben látunk, részegységekből, erdőrészletekből, erdőtagokból áll – ezek tervezési alapegységek. Mindegyikhez tartozik egy erdőleíró lap, amely az állományok mutatóit, például a fafajok összetételét tartalmazza. Ezek a lapok tízévenként lejárnak, az én feladatom, hogy aktualizáljam őket, úgymond felmérjem az erdőt: hány százalék benne a tölgy, a gyertyán és a többi fafaj, milyen magasak, mekkora a darabszámuk.
Mi vonzotta az erdészi pályára?
Már gyerekként jártam az erdőket, tizenéves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy hivatásszerűen is ezzel szeretnék foglalkozni, ezért erdészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Hatalmas dolog, hogy erdőtervezőként dolgozhatok, hiszen a hobbim lett a hivatásom.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
