Hogyan lesz valaki az év erdésze?

Az Országos Erdészeti Egyesület minden évben megrendezi a versenyt, amelyen erdész­technikusok mérik össze szakmai tudásukat. Először a helyi válogatóversenyek zajlanak le, majd a döntő következik, idén Kunfehértón került rá sor. Az írásbeli feladatsor elméleti tudást mér fel az erdőműveléstől és erdővédelemtől kezdve a vadgazdálkodáson át a térképészetig. A gyakorlati részben a növény- és állatfajok, vadnyomok felismertetésével teszik próbára a versenyzőket, majd az erdészeti versenyszámok következnek – erdőgazdálkodás, állományleírás, famagasság- és fatérfogat­becslés, élőfakészlet-meghatározás, gyérítésjelölés, erdőkárbecslés, választékolás, rönk- és sarangszámbavétel –, végül pedig a vadászati versenyszámok. Az összesített eredmények alapján lettem első helyezett.

Sokakban az erdészekről az a kép él, hogy egész nap az erdőt járva vadorzókat üldöznek, noha, ahogy a versenyszámokból is kiderül, igencsak széles körű tudásra van szükségük, és a feladatuk meglehetősen összetett.

Valóban, erdészként is különböző munkaköröket lehet betölteni, én erdőtervező vagyok. A kerület­vezető erdészeket ismeri mindenki, ők azok, akik terepjáróval járják be nap mint nap azt az ezer-ezerpárszáz hektárt, amelyet a kezelésükre bíztak. Sokrétű munkát végeznek. Egy átlagos napjuk indulhat azzal, hogy eligazítást tartanak az erdősítést ápoló embereknek, majd a kerület másik végében kell intézniük a faanyag szállításához szükséges adminisztrációt, megint máshol, ahol még folyik a fakitermelés, a vágásterület biztonságát ellenőrzik, raktárkönyvet vezetnek a különféle faanyagkészletekről. Vadásztatnak is, így a hajnalaik és az estéik is munkával telnek. Nyáron negyven fokban ugyanúgy, mint télen mínusz tíz fokban vagy esőben menni kell, az erdész­hivatásnak minden szépsége mellett megvan ez a hátránya. De hát azt szokták mondani, hogy aki szereti az esőt, szeresse a sarat is – az is hozzátartozik.

Erdőtervezőként a gyakorlatban milyen munkákat végez?

Az az erdőkép, amelyet az erdőben látunk, részegységekből, erdőrészletekből, erdőtagokból áll – ezek tervezési alapegységek. Mindegyikhez tartozik egy erdőleíró lap, amely az állományok mutatóit, például a fafajok összetételét tartalmazza. Ezek a lapok tízévenként lejárnak, az én feladatom, hogy aktualizáljam őket, úgymond felmérjem az erdőt: hány százalék benne a tölgy, a gyertyán és a többi fafaj, milyen magasak, mekkora a darabszámuk.

Mi vonzotta az erdészi pályára?

Már gyerekként jártam az erdőket, tizenéves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy hivatásszerűen is ezzel szeretnék foglalkozni, ezért erdészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Hatalmas dolog, hogy erdőtervezőként dolgozhatok, hiszen a hobbim lett a hivatásom.