Képtelenség! – ezt gondolták az amerikai színházi szakemberek, amikor 1957-ben Szörényi Éva munkát keresett, és elsorolta, milyen szerepeket játszott Magyarországon. Egyszerűen nem hitték el, hogy egy ilyen fiatal teremtés ennyi Shakespeare, Moliére, Ibsen, Shaw hősnőt játszott el, a drámairodalom színe-javát. Pedig így volt.
Tegyük hozzá, hogy a legnépszerűbb magyar színésznő New Yorkban Évát, Tündét vagy Melindát értelemszerűen nem is említette.
Az 1956-os forradalom végén vonaton útnak induló Szörényi Éva a család aggodalmára megpróbálta elmaszkírozni magát, hogy ne keltsen feltűnést. Parókát vett, maszkot rakott fel, mégis azonnal megismerték az utastársak. Gyönyörű arca a legismertebb arcok közé tartozott, hiszen rangos színpadi szerepei mellett Tolnay Klári és Szeleczky Zita mellett ő volt a legnagyobb filmsztár is.
Ezek után nem csoda, hogy amikor húga és a maga családjával, összesen kilenc gyerekkel szabad földre értek, mindenki ujjongott, csak belőle tört ki a zokogás. Amit ő maga mögött hagyott, az számára pótolhatatlan volt.
Schwáb Elviraként jött a világra 1917-ben, bátyja után, húga előtt. Apja bankár volt, zűrös ügyeiről hosszasan értekezett a sajtó. A szülők gyorsan elváltak, új házasságokat kötöttek, a három gyereket az anyai nagyapa, báró Lers Vilmos fogadta örökbe, hogy biztonságban és szeretetben nevelődjenek – Lers külügyminiszteri államtitkárként tagja volt a trianoni békedelegációnak. Az anyai nagymama pedig anyjuk helyett lett anyja a gyerekeknek, ő pártolta a kislány, immár szepesbélai Lers Elvira színészi ambícióit is. A család elképedt, mégis mit keresne egy úrilány a színpadon, de ómama azt mondta,
ha a gyerek tehetséges, megérdemli a lehetőséget.
Olyan tehetséges volt, hogy a színiakadémián három hét után kiválasztották egy nagy szerepre, melyet a rektorral, Ódry Árpáddal játszott el. Csakhogy a Nemzeti Színház színpadára kizárólag magyar névvel lehet lépni, ezért azt mondták neki, keressen a családi nevek közül valami mást. Lers? Ez sem hangzik túl magyarosan. Szepesbélai? Túl hosszú. Szörényi? Az jó. De ne legyen Elvira, mert az most még jó, ám évek múlva „Elvirula” lesz belőle. Így lett a neve Szörényi Éva.
Ha valaki ennyire szép, könnyebben megkérdőjelezik a tehetségét, ám az ő esetében ez fel sem merült. Szerepek sora jött, nagyszerű kollégákkal. Bajor Gizi, Tímár József, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Jávor Pál, Gózon Gyula, Sulyok Mária – velük volt a legjobb kapcsolatban. A filmezést is szerette, de az igazi szerelem a színház maradt.
A szerelem más formája is megjelent az életében, feleségül ment Örményi Istvánhoz a Hunnia Filmgyár, később az állami színházak főmérnökéhez. Karrierje csúcsán három kisfiút szült, mert a család ugyanolyan fontos volt neki, mint a pálya.
Szörényi Éva a nyilas hatalomátvétel után nem lépett színpadra, papírja volt arról, hogy idegösszeroppanása van. Pedig nem volt, csak nem akart egy gátlástalan hatalom eszközévé válni. A Rákóczi úton laktak, ablakaik a Nemzetire néztek, csak az ostrom idején mentek át Budára, hátha ott nagyobb biztonságban lesznek. Nem lettek. A harcok közben orosz katonák meggyalázták Szörényi Évát, erről évtizedekkel később az egyik fia beszélt. Azt mondta, édesanyja ezt a tragédiát magába zárt, ahogy fogalmazott, a színészi széfbe tette, és alakításait tette mélyebbé vele.
Az átélt borzalmak hatására legyengült és beteg színésznőért Gobbi Hilda ment a harcok elülte után, a Nemzeti Színház egyik öltözőjébe vitette lábadozni. Első szerepe Melinda volt a még jéghideg, fűtetlen színházban.
Az új rendszernek Szörényi Éva elismert művésze lett, Kossuth-díjat is kapott, ugyanakkor gyakran elővették a párt vezetői. Volt, amikor számon kérték, miért ácsorog gyerekivel tüntetően a Rákóczi úti Rókus kápolna előtt mise idején. Mert nem férek be! – válaszolta. Templomba gyárt, fiait hittanra járatta, ebből nem engedett. Major Tamás tisztelte, de nem bánt vele kesztyűs kézzel. Szörényi Évának sok nagy szerep eljátszása mellett Mensáros László pályára kerülését is köszönhetjük. Ő fedezte fel a statiszta vizsgára jelentkező, a pályáról többször eltávolított fiú tehetségét, és mindent megtett az érvényesüléséért.
1956. október 23-án délelőtt a Nemzeti Színház házi színpadán éppen a Salemi boszorkányok próbája zajlott. Este a család már a Rákóczi úti lakás ablakából nézte, amint az utcán teherautókról osztják a fegyvereket a felkelőknek, majd a színésznőt megválasztották a színház forradalmi bizottsága tagjának. November 4-e után a család úgy döntött, elmennek az országból.
New Yorkban Szörényi Éva sehogy sem tudott megbarátkozni a szereposztás ottani rendszerével. Tudni akarta, milyen az a karakter, akinek a mondatait fel kell olvasnia, nem értette, miért kellene barnának lennie egy szerephez, amikor van paróka… Így is lehetőségekhez jutott, főszereplő lett egy akkor népszerű délutáni szappanoperában. A produkcióval együtt települt át a család Los Angelesbe, ahol nehezebb idők jöttek. A férje talált ugyan mérnöki állást, de ő a sorozat lezárultával nem.
Ruhaboltban dolgozott, ingatlanügynöki vizsgát tett, majd elkezdte önálló estjeivel járni a magyarlakta területeket. Bejárta az Egyesült Államokat, Kanadát, volt Ausztráliában, Nyugat-Európában. Adyt, Petőfit, Arany Jánost szavalt, mindig színvonalas irodalmat adott elő.
Jó barátja volt Márainak, és képviselte a magyar forradalom ügyét.
Az emigráns közösség 1986-ban egy 56 láb magas obeliszket avatott, ezért is rengeteget dolgozott.
Kis házuk kertjében két fehér akác nőtt, annak illata visszahozta a magyar vidéket. Férje halála és a rendszerváltozás után hazatért Budapestre, boldoggá tette, hogy ez megadatott neki. Intelligens, művelt asszonyként soha nem unatkozott. Olvasott, zenét hallgatott, kertészkedett, vigyázott az unokákra.
Szörényi Éva 92 évesen, 2009-ben halt meg Los Angelesben.
