
Így formálták az árvizek Budapest képét
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Gdańskba, ahol a múltból kóstolót, a jelenben pedig közvetlenséget kaphatunk.
Történt egyszer, hogy egy magyar képzőművész Varsóban sétált lengyel feleségével, amikor a babakocsit tologatva kedvük támadt betérni valahová. A kiválasztott vendéglátóhelyen a múltból kaphattak kóstolót. „Odakint a szesztilalom időszaka alatt elterjedt a menürendszer, amelyben a tipikus, főként halételek mellett lehetett alkoholt kínálni a betérőknek. Annyira megtetszett ez az ott ragadt, sajátos hangulat, hogy szerettem volna valami olyat alkotni, ahol mindez megvan: sör, vodka és hering. Egyfajta Bermuda-háromszög, amelyben el lehet süllyedni” – mondja a Gdańsk könyvesbolt és büfé tulajdonosa, Szepessy Ákos a Bartók Béla út apró, de annál izgalmasabb helyiségében.
A környéken felnőtt képzőművész korábban a B32 Galériában dolgozott, majd Jagielska Marzenával, a Gdańskban született és Magyarországon otthonra lelő, kulturális szervezéssel és újságírással foglalkozó feleségével fogott saját vállalkozásba. A hely története lengyel könyvekkel kezdődött, felolvasásokkal, beszélgetésekkel folytatódott, és immár kilenc éve íródik. A szürkés félhomályban pedig valóban jó elmerülni a tárgyak történetében, a baráti beszélgetésekben, vagy csak úgy, egy tál marinált hering mellett egy korabeli művészeti kiadványban.
PÁCOLT HERING A GDAŃSKBÓL
A tulajdonos házaspár lengyel gyökereinek hála, északi barátaink egyik különleges fogása, a marinált hering is rákerült a Gdan’ sk étlapjára. A hal sós vízben érkezik egyenesen Lengyelországból, majd rövid áztatás után tradicionális, olajból, hagymából, fokhagymából, répából, babérlevélből, fekete és szegfűborsból álló rétegelt pácba teszik, hogy pár nappal később már egy korsó sör vagy egy kupica vodka kísérőjeként kerüljön az asztalra.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.

A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.

A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.

Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.

Jókai a földrajzi pontatlanságok és a romantikus túlzások ellenére nagyon is realista képet adott az Al-Duna meseszerű világáról.