Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Gdańskba, ahol a múltból kóstolót, a jelenben pedig közvetlenséget kaphatunk.
Történt egyszer, hogy egy magyar képzőművész Varsóban sétált lengyel feleségével, amikor a babakocsit tologatva kedvük támadt betérni valahová. A kiválasztott vendéglátóhelyen a múltból kaphattak kóstolót. „Odakint a szesztilalom időszaka alatt elterjedt a menürendszer, amelyben a tipikus, főként halételek mellett lehetett alkoholt kínálni a betérőknek. Annyira megtetszett ez az ott ragadt, sajátos hangulat, hogy szerettem volna valami olyat alkotni, ahol mindez megvan: sör, vodka és hering. Egyfajta Bermuda-háromszög, amelyben el lehet süllyedni” – mondja a Gdańsk könyvesbolt és büfé tulajdonosa, Szepessy Ákos a Bartók Béla út apró, de annál izgalmasabb helyiségében.
A környéken felnőtt képzőművész korábban a B32 Galériában dolgozott, majd Jagielska Marzenával, a Gdańskban született és Magyarországon otthonra lelő, kulturális szervezéssel és újságírással foglalkozó feleségével fogott saját vállalkozásba. A hely története lengyel könyvekkel kezdődött, felolvasásokkal, beszélgetésekkel folytatódott, és immár kilenc éve íródik. A szürkés félhomályban pedig valóban jó elmerülni a tárgyak történetében, a baráti beszélgetésekben, vagy csak úgy, egy tál marinált hering mellett egy korabeli művészeti kiadványban.
PÁCOLT HERING A GDAŃSKBÓL
A tulajdonos házaspár lengyel gyökereinek hála, északi barátaink egyik különleges fogása, a marinált hering is rákerült a Gdan’ sk étlapjára. A hal sós vízben érkezik egyenesen Lengyelországból, majd rövid áztatás után tradicionális, olajból, hagymából, fokhagymából, répából, babérlevélből, fekete és szegfűborsból álló rétegelt pácba teszik, hogy pár nappal később már egy korsó sör vagy egy kupica vodka kísérőjeként kerüljön az asztalra.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
A hadianyagtól a motoron át az első magyar cd-ig, a sertésorrkarikától a hangfalon át a robotcelláig számtalan termékcsoportot gyártottak a ma Videotonként ismert cégcsoport ágai-bogai. A székesfehérvári társaság nyolc és fél évtizedes története során két mély hullámvölgyet is túlélt.
Aki a hazai jégkorongsportot kicsit is ismeri, annak éppúgy ismerősen cseng az Ocskay név, mint a fociban mondjuk az Albert, a Bene vagy a Páncsics. Azt is tudja, hogy két ilyen nevű játékos is volt, apa és fia. Az ifjabb Ocskay Gábor fiatalon elhunyt, az idősebb már nyugdíjasként a székesfehérvári utánpótlás-nevelés magvetője, nagy öregje, máig megkerülhetetlen alakja.
Az ősei valamikor a 18. század elején érkeztek Székesfehérvár vidékére, és ahogy ők kitartottak ennyi időn át, úgy Cser-Palkovics András sem akart soha túl messzire menni a szülővárosától. Talán nincs is olyan ember a városban, aki ne ismerné személyesen az immáron negyedszerre megválasztott polgármestert, akivel, ha máshol nem, egy jó Videoton-meccsen biztosan összefuthat bárki.
Hagyományos pitét? Kacsamájbonbont? Kapcsolatteremtő kérdésekkel kínált kávét? Kézműves sört? Vagy egy jó hamburgert? Székesfehérváron nehéz lehetetlent kívánni. Megkóstoltuk a város legizgalmasabb gasztronómiai bástyáinak kínálatát – a teljesség igénye nélkül.
„Ős dicsőség, ősi nagyság / Kezdete és vége! / Itt minden füszál, kő, virág / Régi szent ereklye.” A Vajda János Székesfehérvárott című, melankolikus költeményéből vett idézet utal a város dicsőséggel és pusztulással egyaránt teli történetére. Sétára fel, ismerjük meg ezt a nagy múltú és sokarcú várost!
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
