Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Gdańskba, ahol a múltból kóstolót, a jelenben pedig közvetlenséget kaphatunk.
Történt egyszer, hogy egy magyar képzőművész Varsóban sétált lengyel feleségével, amikor a babakocsit tologatva kedvük támadt betérni valahová. A kiválasztott vendéglátóhelyen a múltból kaphattak kóstolót. „Odakint a szesztilalom időszaka alatt elterjedt a menürendszer, amelyben a tipikus, főként halételek mellett lehetett alkoholt kínálni a betérőknek. Annyira megtetszett ez az ott ragadt, sajátos hangulat, hogy szerettem volna valami olyat alkotni, ahol mindez megvan: sör, vodka és hering. Egyfajta Bermuda-háromszög, amelyben el lehet süllyedni” – mondja a Gdańsk könyvesbolt és büfé tulajdonosa, Szepessy Ákos a Bartók Béla út apró, de annál izgalmasabb helyiségében.
A környéken felnőtt képzőművész korábban a B32 Galériában dolgozott, majd Jagielska Marzenával, a Gdańskban született és Magyarországon otthonra lelő, kulturális szervezéssel és újságírással foglalkozó feleségével fogott saját vállalkozásba. A hely története lengyel könyvekkel kezdődött, felolvasásokkal, beszélgetésekkel folytatódott, és immár kilenc éve íródik. A szürkés félhomályban pedig valóban jó elmerülni a tárgyak történetében, a baráti beszélgetésekben, vagy csak úgy, egy tál marinált hering mellett egy korabeli művészeti kiadványban.
PÁCOLT HERING A GDAŃSKBÓL
A tulajdonos házaspár lengyel gyökereinek hála, északi barátaink egyik különleges fogása, a marinált hering is rákerült a Gdan’ sk étlapjára. A hal sós vízben érkezik egyenesen Lengyelországból, majd rövid áztatás után tradicionális, olajból, hagymából, fokhagymából, répából, babérlevélből, fekete és szegfűborsból álló rétegelt pácba teszik, hogy pár nappal később már egy korsó sör vagy egy kupica vodka kísérőjeként kerüljön az asztalra.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
Földnyelv a vízben. Állandóság a változásban. Ritmus a forgatagban. Tiszta szólam a zajban. Megtartó erő a csöndben. A tihanyi bencés monostor hegyre épült városként magasodik a félszigeten. Két égbe törő tornya nem csak a Balaton partján élőknek viszonyítási pont. Három szerzetes vallomása.
Elsősorban a ló miatt lett csikós, de nemcsak akkor tartja magát annak, amikor megérkezik a munkába, kiszáll az autóból és felül a lovára, Daliásra, hanem mindig. Nem munka ez, létforma, helyesbít. Ifjabb Kosina Péter, a Mátai Ménes számadó csikósa felelősségről, bizalomról és kihívásokról mesélt.
A település és környéke tökéletes célpont az egynapos kirándulásra, gyors kiszakadásra vágyóknak, de épp ennyire alkalmas helyszín a nyugodt elvonuláshoz, a csillagtúrázós kikapcsolódáshoz és a bekuckózós hosszú hétvégéhez is.
A Szőnyi-ház mögötti dombokon, elhagyatott gyerektábor faházai között termetes téglaépítmény áll. Egy hattagú művészcsapat, a CriminalCraft által épített fatüzelésű kerámiaégető kemence, melynek gyomrából megismételhetetlen, a természeti erők által mintázott tárgyak kerülnek ki.
Szőnyi Istvánnak a hegyoldalra meredeken felfutó zebegényi kertjét bárki bejárhatja, aki betér az emlékmúzeum udvarába. A lépcsőn fölfelé kaptató látogató jól teszi, ha időről időre megáll a lombokon átszűrődő napfényben, és engedi, hogy a képzelet játéka visszarepítse az 1930-as évekbe, amikor a fiatal, de már beérkezett Szőnyi állt ugyanitt, hogy összehunyorított szemmel ráleljen a tájnak arra a képkivágására, amelyet majd festménnyé lényegíthet át.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
