1523 tavaszán, nem sokkal húsvét után, egy heringet és sört szállító szekér állt meg a wittenbergi kolostor előtt. Luther Mártonhoz szokatlan szállítmány érkezett: kilenc apáca kászálódott ki a ponyva alól, mindannyian az ő tanai hatására szöktek el a nimbscheni ciszterci kolostorból. A reformáció ma 541 éve született atyja ekkor találkozott először későbbi feleségével, Katharina von Borával.
A kis Katharinát ötévesen helyezte el apja egy zárdában, mert elszegényedett nemesember lévén így tudott gondoskodni a gyerekről. Öt év múlva a kislány átkerült Nimbschenbe, ott a nagynénje volt az apátnő, majd tizenhat évesen felvette a szerzetesi fátylat. Úgy tűnt, élete el van rendezve, a családnak nincs több gondja rá. Annak idején a szerzetesnők jelentős része nem feltétlenül elhivatottságból lett Krisztus jegyese, hanem azért, mert a családjuk nem tudta eltartani őket. A zárda biztonságot és megélhetést jelentett. Katharina a zárdában megtanult írni, olvasni, megismerte a latin nyelvet és a Bibliát is.
Luther tanainak híre, a tézisek közérthetően megfogalmazott német nyelvű összefoglalása az ő zárdájukba is eljutott. A könyvecskében az állt, hogy a Biblia sehol sem említi a szüzesség, engedelmesség és szegénység követelményét, vagyis nincs szükség a szerzetesi életmódra. A fiatal apácák ezt elolvasva a tettek mezejére léptek, és 1523-ban gondos előkészítés után megszöktek a kolostorból. Nem volt veszélytelen vállalkozás, komoly büntetés, akár halálos ítélet is járhatott érte, mégis több szerzetes tett így országszerte.
Tizenegyen kapaszkodtak fel arra a bizonyos heringet és sört szállító szekérre, közülük hárman visszatértek a családjukhoz, kilenc lányt pedig a wittenbergi kolostorba vitt a szekér. Ha már egyszer Luther tanai miatt szöktek el ezek a lányok, kezdjen ő velük valamit, gondolta a fuvaros.
Lázadó szerzetes, a reformáció elindítója – Luther Márton | Magyar Krónika
Okos a fiú, legyen belőle jogász – gondolta az apja. Na de hogy szerzetes?! Ezért taníttattuk? Szerzetes, tudós, gondolkodó, a kereszténység nagy alakja, a reformáció elindítója, férj és családapa. Luther Mártonra emlékezünk.
Luther igyekezett is gondoskodni róluk, családoknál helyezte el őket, még férjet is keresett nekik. Katharinának is talált megfelelő férfiembert, ám a lány nemet mondott, és finoman megüzente Luthernek, hogy ha ő kérné meg, neki igent mondana. Luther már elmúlt negyvenesztendős, nemigen gondolt családalapításra, de nem is tiltakozott. Saját bevallása szerint ezt a döntést soha nem bánta meg.
1525 nyarán keltek egybe, közös életük 21 évig tartott. Hat gyermekük született, de csak három élte meg a felnőttkort. Katharina a wittenbergi fekete kolostorból igazi otthont és jól működő gazdaságot teremtett. Baromfit tartott, sört főzött, veteményeskertet alakított ki, gondoskodott a családjáról és a náluk megforduló rengeteg vendégről. Főzött, terített, ágyat vetett, de az asztal melletti beszélgetésekben sem vallott szégyent. Ő intézte a család pénzügyeit, ő volt a racionálisabb, az előrelátóbb. Óvta a férjét, vigyázott rá, és őszintén meggyászolta. Katharina von Bora hat év özvegység után halt meg.
Katharina von Bora életéről Mörk Leonóra Saját utakon című könyvében részletesen olvashatunk.
A nyitókép Lucas Cranach festménye.
