Bármilyen meglepő, a Székely Himnusz nem Székelyföldön, nem is Erdélyben született, hanem Szegeden. És szó sincs arról, hogy olyan nagy múltja lenne, mint a kopjafáknak, székely kapuknak, őrtüzeknek vagy akár a búcsúnak. Szövegét 1921-ben írta egy székelyudvarhelyi születésű, de Szegeden élő egyetemista, Csanády György, akit szüleivel együtt már Magyarországon ért a trianoni döntés híre. A vers eredeti címe ez volt: Bujdosó ének és csak a zene megszületése után keresztelték át az immár kész művet előbb Kantátának, majd Székely himnusznak. Először 1922-ben hangzott el a kész mű a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének úgynevezett májusi nagyáldozat nevű szertartásán Aquincumban.

Mit kell tudni a két szerzőről? Csanády a székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett, apja, Csanády Zalán törvényszéki elnök volt és református főgondnok. Fia az érettségi után Pesten tanult a kereskedelmi akadémián, majd szolgált az első világháborúban. Repülőről fényképezte az ellenséges állásokat. Egy alkalommal csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt, gépüket ugyanis bevetésre riasztották, ám amíg a fiatal Csanády felvette a repülős öltözetét, felettese elrepült nélküle. A gépet azon a bevetésen az ellenség lelőtte.

A háború után a család áttelepült Magyarországra, Csanády Zalán a Kúria tagja lett, fia pedig a szegedi egyetemen előbb kereskedelmi, majd műszaki tárgyakat hallgatott. Ám leginkább az irodalom érdekelte. 1922-ben jelent meg első verseskötete, erről Szabó Lőrinc írt nem túl biztató kritikát. Csanády alapította meg a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületét, ez egyike volt a trianoni traumában fogant szervezeteknek. 

A Székely himnusz szövege is ezt a veszteséget, fájdalmat írja le, ezért is volt alkalmas, hogy elhangozzék a SZEFHE eseményén. Ám ehhez előbb meg kellett zenésíteni, amit egy szintén a szegedi egyetemre, azon belül az orvoskarra járó fiatalember, a Krassó-Szörény vármegyei születésű Mihalik Kálmán végzett el. Az orvosi vegytani tanszék fiatal tanársegédének munkáját éppúgy bírálták később, mint a szövegíróét, de ez nem zavarta a népszerűségét. A dal hol be volt tiltva, hol kötelezővé lett téve, attól függően, éppen milyen volt a politikai széljárás.

Ám erről a zeneszerző már nem értesült, mert 1922. szeptemberében 26 esztendősen tífuszban meghalt. Alig fél évvel azután, hogy megkomponálta a zenét Csanády verséhez. A temetésén már ezt énekelték a szegedi temetőben megjelent barátai.

Csanády György irodalmi pályafutása folytatódott, írt verseket, kisregényt, publikált novellákat irodalmi folyóiratokban. Barátja volt Nyírő József, és ismerte József Attilát is.

Mivel komoly technikai ismeretei voltak – ez kellett a repülőről történő fotózáshoz is – az 1925-ben indult Magyar Rádió egyik első munkatársa lett. Akkoriban elsősorban nem tartalmi, hanem technikai szakembereket kerestek, így elsősorban a világháborúban tüzérként illetve műszaki tisztként szolgálók között keresgéltek. Csanády megfelelt a feladatra, és irodalmi vénájának hála, hamarosan már rádiójátékokat írt és rendezett. A harmincas évektől a Rádió állandó munkatársa volt. 

1933-ban látogatott vissza először Székelyföldre, majd a bécsi döntés után rendszeresen. Egyébként Észak-Erdély 1940-es visszavétele után, a nagy állami ünnepségen, ahol Horthy Miklós és Teleki Pál is jelen volt, már felcsendült a Székely himnusz, és ezen a címen. Szó volt arról is, hogy Csanády részt vesz a Marosvásárhelyre és Csíkszeredába tervezett rádióadók létesítésében, ám erre már nem került sor. 

Az ostromot a magyar fővárosban vészelte át, a háború után pedig folytatta munkáját a Magyar Rádióban. Ortutay Gyula, aki akkor a Rádiót és a Magyar Távirati Irodát integráló Magyar Központi Híradó elnöke volt, támogatta Csanádyt, őt bízta meg a Falurádió elindításával is, ám egy idő, különösen a fordulat után elfogyott körülötte a levegő. Nyugdíjba küldték, és áthelyezték az ifjúsági műsorok részlegére. Kollégái mindig nagyra becsülték, kiváló rádiójátékokat készített, többek között több Jókai regény adaptációja fűződik a nevéhez. Felesége vallástanár volt, két gyermeket neveltek fel. Hagyatéka, személyes tárgyai ma a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban láthatóak. 

A Székely himnusz eredeti szövege:

Ki tudja merre, merre visz a végzet, 
Göröngyös úton, sötét éjjelen. 
Segítsd még egyszer győzelemre néped, 
Csaba király a csillagösvényen. 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla, 
Népek harcától zajló tengeren, 
Fejünk az ár ezerszer elborítja, 
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Kiemelt fotó: Csanády György. Haáz Rezső Múzeum