A napelemes repülés nem sci-fi, hanem valóság

Ma már köztudott, hogy a légi közlekedés a környezet szempontjából elég veszélyes üzem, hiszen jó esetben is a szén-dioxid-kibocsátás két és fél százalékáért felelős. A károk mérséklésének módjain régóta törik a fejüket a világ szakemberei, és az akkumulátorok repülőgépbe ültetésétől a hidrogénhajtásig már számos ötlet felmerült. A napelemes konstrukciók is közel ötven esztendeje ott vannak a lehetséges megoldások között, de eddig egyik terv vagy hellyel-közzel fizikailag is megvalósult fejlesztés sem ért el átütő sikert. Kivéve talán a Svájcban megépített Solar Impulse 2-t: a gép 2015–2016-ban körberepülte a Földet, demonstrálva ezzel a technológia megvalósíthatóságát, egyben a korlátait is. Utóbbiak között például a lassúságot – a maximum 100 kilométer per órás sebesség miatt a Föld megkerülése 558 óráig tartott.

Mindez abszolút nem szegte kedvét Németh Lászlónak, sőt: ipari formatervező cége, a Lasky Design égisze alatt sokéves munkával kifejlesztette a saját, teljes egészében napelemekkel működő repülőgépének tervét. A ragadozómadarakról – ahogyan a neve: sólyom is mutatja – mintázott Falcon Solarra nem csupán a futurisztikus szépsége, áramvonalassága miatt kapták fel annyian a fejüket világszerte. Azért is, mert éppen a madárformából kiinduló kiképzésének köszönhetően szinte „végtelen” ideig lehetne vele egyfolytában repülni. Leegyszerűsítve: a madárszerű törzshöz csatlakozó, ívelt szárnyas járművön nagy felületen elhelyezett napelemek révén ha a gép elég magasra tudna szállni, az éjszakát is képes lenne „átvitorlázni”, majd reggel kezdődhetne elölről az egész. Vagyis az egyelőre csak dizájnterv formájában létező Falcon Solarnak ez az egyik nagy újítása: a madarak repülés közbeni hatékonyságát kombinálja a minél nagyobb sebesség elérésére való képességgel úgy, hogy az költséghatékony és mindenekelőtt környezetbarát legyen. A repülésért modellező édesapját követve gyerekkora óta rajongó Németh Lászlót stílszerűen egy Svájc közepén lévő repülőtéren értük el; más munkái mellett éppen ide tervez egy futurisztikus napelemes hangárt.

Ha a technológia már 1975 óta létezik, miért nem repkednek még a fejünk felett napelemes utasszállítók?

Azok még egy jó darabig nem is fognak, ugyanis még mindig elég sok a probléma a napelemek használata körül. Például hogy – ez sokak alapgondolata – cipelni kell velük az akkumulátorokat is, amiket töltenek, a repülőgépek esetében pedig óriási jelentősége van a tömegnek. Ezért az első olyan légi járművek, amelyekben a napelemes hajtás valóban meg tudna jelenni, a vitorlázók, hiszen eleve könnyűek, jól siklanak, motor nélkül, a légáramlatokat kihasználva is hosszú ideig képesek fenn maradni – egy kétüléses vitorlázógépnek 5-6 kilowatt teljesítmény is elég a vízszintes repüléshez. Ennek előállítására pedig már mindenféle sci-fi és hókuszpókusz nélkül képesek vagyunk: egy akkora felületű napelem, mint amekkora a repülőgép szárnya, jó időben minden gond nélkül képes ennyit termelni. Mindezt már a gyakorlatban is bizonyították a Solar 2-vel, de többek között az Alpokban szintén folyamatosan repül egy kétüléses napelemes gép, a Sunseeker Duo, és a cégek néhány gazdag kalandor jóvoltából óvatosan elkezdtek versenyezni e téren.

Felteszem, a jó idő a kulcs – azaz mi történik, ha nem süt a nap?

Pontosan. Vagy mi történik, amikor fel kell emelkedni, amihez a legtöbb energia kell? Ezek valós kérdések, de szerintem már közelítünk a megoldásukhoz. A napsütés hiánya egyébként technológiailag kisebb probléma: amikor süt a nap, a gépek a lehető legmagasabbra emelkednek, majd süllyedni kezdenek, aztán újra emelkednek. A biztonság már nehezebb ügy. Azaz hogy miként tudnának ezek a járművek mondjuk egy vihart leküzdeni vagy átemelkedni a felhőkön, ahol már állandó napsütés van.

Miben lenne képes újat hozni a Falcon Solar?

A tervezésekor két dolgot ötvöztünk: a bizonyítottan működő, meglévő innovációkat a dizájn eszközeivel kommunikáltuk, megmutatva, milyen lehet – vagy lesz – a jövő. És igyekeztünk mindkét téren valami abszolút újat is nyújtani. Az innováció terén egy olyan koncepciót, amilyennel ez idáig senki nem állt elő: nevezetesen, hogy egyáltalán nem muszáj nagy mennyiségben cipelni az akkumulátorokat. Ha ugyanis a megtermelt áramot nem száz százalékban a vonóerő előállítására használnánk, hanem egy részével elérnénk, hogy a szárny körül lévő határréteget számunkra pozitív módon befolyásoljuk, azzal drasztikusan, húsz-harminc százalékkal növelhetnénk a teljes rendszer hatásfokát. A dizájn területén pedig sikerült eltalálnunk egy olyan formát, amire sokan felkapták a fejüket: itt az aranymetszés görbületekre való alkalmazása a siker titka. A természet sem tesz másként, innen ered az erőteljes madármimikri is, ami rengeteg embernek megmozgatta a fantáziáját. Talán mert sokféle asszociáció kapcsolódhat hozzá: valakinek magát a természetet jelenti, másban a high-tech, mégis környezetbarát jövő képzetét hívja elő. Az amerikaiak a szuperhőseik világát látják benne, az arabokat a sólyomforma is izgatja, az ázsiaiak meg eleve nyitottak minden szupermodern dologra.

Mikor lehet a tervekből, rajzokból, látványvideókból valóság?

Jó kérdés. A Falcon Solarral a koncepciókategóriában elnyert Red Dot nemzetközi dizájndíj kihirdetése után rengeteg befektető keresett, főleg arabok. Érdekes kettősség, hogy éppen a legnagyobb jólétben élők, akiknek a túlfogyasztása részben felelős a föld energiaforrásainak gyorsuló kimerüléséért, szállnának be szívesen ilyen projektekbe: a jövő fenntartható luxusát látják benne. Legalábbis így fogalmazott a Rolls-Royce-tulajdonosok nemzetközi klubjának képviselője, amikor felhívott tárgyalni; exkluzív tagságuk jelentős része egyébként arab országokban él.

És miért nem jött létre az üzlet?

Mert én, annak ellenére, hogy Magyarországon a remek formatervezői képzés dacára is elég nehéz csak ebből megélni, szeretnék itthon dolgozni. A fejlesztéseimet pedig – nemcsak ezt, de más, akár a repüléshez, akár egyéb területekhez kapcsolódókat is – itthon akarom tartani. Egyik nagy álmom, hogy hazai egyetemekkel összefogva létrehozzunk néhány demonstrációs projektet, amelyekben mondjuk megépítenénk a Falcon öt-hat méteres, távirányítású változatát. Ezt aztán körbereptetnénk az ország határa mentén, bizonyítván, hogy a napelemes repülőgép egyáltalán nem sci-fi, hanem nagyon is valóság. A következő lépés egy valódi, kétfős gép kifejlesztése és megépítése. Ha valaki a nyakunkba öntene rengeteg pénzt, ennek technikailag semmi akadálya nem lenne, minden tudás és képesség megvan itthon egy ilyen horderejű fejlesztéshez.

Akkor mégiscsak elképzelhető, hogy néhány évtized múlva ezerfős utasszállítók részben vagy egészében napelemekkel működnek majd?

Ez már inkább a sci-fi területére tartozik. A kérdésre a néhány generációval később dolgozó mérnökök tudják majd megadni a választ. A ma ismert és létező technológiákkal a megvalósíthatóság határa a négy-hat fős repülőgép. Most biztosnak látszik, hogy a regionális közlekedésben idővel megjelenik egy új, környezetbarát működésmód, amelyben kevesebb embert kell egyszerre szállítani, és nem a hangsebesség-közeli repülés a fő cél, hanem megelégszünk azzal, hogy gyorsabbak lehetünk a földi járműveknél, és mindezt környezetbarát módon. Úgy hiszem, a napelemes kisrepülők pár éven belül biztonsággal alkalmazhatók lesznek.