Balatonfüreden nem kell választani a kultúra és a strandpapucs között
Egy műgyűjtő házaspár és egy derűs kisváros egymásra találása – a balatonfüredi Modern Műtárban Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit vendégei voltunk.
Menü
Szerző: Meszleny Zita
fotó: kováts gábor
A nagyapám a saját elmondása szerint a népszavazáskor hatszor tette le a voksát Magyarország mellett. Ez persze nem biztos, hogy igaz. Az öreg szeretett nagyot mondani, de az eredmény miatti büszkeséget és az identitást jól mutatja a legenda.
Koloszár Miklós fül-orr-gégész Perkovátz Tamás főorvos
A családom eleve mélyen be van ágyazva Sopronba: a nagyszüleim érkeztek ide, mindkét ágról, és az egyetemi éveimet leszámítva én is mindig itt éltem. Nem is volt opció, hogy máshova menjek. Annak ellenére sem, hogy fiatal orvosként nem volt egyszerű a visszatérés. Sopron a történelméből adódóan zárt város volt, ahová csak ellenőrzések után juthatott be még az itt lakó is, ez pedig meghatározta a hangulatot. Akkoriban úgy éreztük magunkat ebben az ország széli kis ficakban, mint akik el vannak zárva a levegőtől.
Aztán amikor megnyíltak a határok, végre fellélegezhettünk. Kitárult a világ, és ami a város nehézsége volt, az a legfőbb előnye lett. Hatalmas elánnal kezdtük felfedezni, megismerni a környéket, az ausztriai tájat, a szomszédainkat, Sopron igazi vonzerejévé Bécs és Pozsony közelsége vált. Rengetegen költöztek ide, mert ugródeszka lettünk a külföldi munkavállaláshoz, ma is folyamatosan nő a lakosság, amit nem sok kisváros mondhat el magáról. Szinte magától értetődik itt a kétnyelvűség, ami miatt az ember nem érzi idegennek magát a határ túloldalán sem. Mi is a lehető legnagyobb természetességgel járunk át Ausztriába hangversenyekre, kiállításokra, síelni vagy a reptérre, ha utazni vágyunk, de ugyanilyen boldogan jövünk haza is.
Számomra ugyanis Sopron a legszebb. Nem tartom magam lokálpatriótának, de végigjártam az ország szinte összes városát, és úgy találtam, hogy történelmi, műemléki szempontból egyik sem vetekedhet Sopronnal. Nincs még egy olyan város, amelynek ilyen adottságai lennének. Gondoljunk csak a természeti környezetre, a tóra, a dombokra, a közeli hegyekre. És nincs még egy olyan sem, amelynek ilyen sokféle történelmi kort felidéző mozaikja lenne. Itt a belváros az elegáns barokk palotáival, aztán kicsit kijjebb az 1800-as évek második felében épült településrész, megjelenik a Bauhaus, ott a Lőverek, a Virágvölgy, valamint a poncichternegyed a több száz éves parasztházaival. Ez azoknak a német ajkú szőlősgazdáknak a lakóhelye volt, akik a tőkék között babot is termeltek. Ha beszélhetünk soproniságról, akkor az számomra ezt a sokféleséget jelenti, városképben, nemzetiségben, múltban.
A változásokat figyelve persze némi nosztalgiával tekintek vissza a valaha volt csendes, zárt, gemütlich, azaz kedélyes Sopronra. Ahogy idősödöm, az kezd hiányozni, ami fiatalon nehézségnek tűnt, a múlt egyre inkább felértékelődik. De ez így van rendjén. Szívesen tekintek vissza, de tudok örülni a jövőbe mutató változásoknak is.
Egy műgyűjtő házaspár és egy derűs kisváros egymásra találása – a balatonfüredi Modern Műtárban Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit vendégei voltunk.
Egész emberi-történelmi tudásunk olyan esetleges, mint Oma elbeszélései. Bizonyos elemei összeillenek, mások nem. A képzelet által kiszínezett múlt – sőt: a jelen – egy-egy darabja néha felbukkan és fellobban, mint a láng, aztán elenyészik. Emlékek. Illatok. Kertek. Tárgyak. Könyvek. Lábnyomok. Töredékek Tihanyból.
Közel száz évvel ezelőtt Klebelsberg Kunó javaslatára alapították meg a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, amely számos szervezeti átalakulást és viszontagságot túlélve sikeresebben működik, mint valaha. A Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat alá tartozó, tihanyi székhelyű intézményben nemcsak magas színvonalú szakmai munka folyik, de egész évben várják a látogatókat is.
Apró, élénklila színű virág, kincset érő olaj. A tihanyi levendula története csaknem száz évvel ezelőtt kezdődött, egy-egy elhivatott embernek köszönhetően pedig a jövőnek is tovább íródhat. Bittmann Eszterrel, a Lavender Tihany ügyvezetőjével a Belső-tó partján lévő üzemben beszélgettünk a félsziget ikonikus növényéről.
Minden reggelt azzal a gondolattal kezd, mit és hogyan lehetne javítani a munkájában, de ismeri a megelégedettség érzését is. Ifjabb Figula Mihály életében kérdőjelek ugyan nem voltak a hivatását illetően, nehezebb megállók igen. Interjú.
Természeti látnivalói és kultúrtörténeti nevezetességei mellett Tihanyt a Balaton egyik legnépszerűbb közösségi tere miatt is érdemes felkeresni. A Tihanyi Piac Placc egyik alapítóját, Peleskey Ákost kérdeztük.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
