Reviczky Gábor 1973-ban végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát; pályafutása során számos szerepben nyűgözte le a közönséget. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a magyar horgászat és a magyar erdők nagykövete
Nem szeret külföldön nyaralni, mert rögtön honvágya lesz, a magyar horgászat és a magyar erdők nagykövete szerepet viszont láthatóan nagyon élvezi.
A horgászat talán már kisebb szerepet tölt be az életemben, mint korábban, az erdőhöz viszont egészen fiatal koromban is közvetlen kötődésem volt. Tatabánya-Újvárosban, a Gerecsénél nőttem fel, ahol mindennapos szórakozásunk volt, hogy felmásztunk a Szelim-barlanghoz és a Turul-emlékműhöz – a jelkép alatti játék is megalapozhatta az identitástudatomat. Alapvetően erdészeti filmek narrálásával indult minden, rengeteg készült. Majd Erdő Ernő bácsiként huszonöt kisfilmen keresztül igyekeztünk megismertetni az erdő, az erdészet fontosságát a fiatalokkal – és hatalmas sikere lett. De úgy ám, hogy még rabbiképzőből is kaptunk visszajelzést, hogy a növendékek páratlan érdeklődéssel nézték a vetítéseket. Ezt követően keresett meg Békési János producer, hogy az ismertségemet szeretné felhasználni szélesebb közönség megszólítására is.
A Reviczkyvel az erdőben és az Erdei utakon – Reviczky Gáborral sorozatban leginkább közvetítőként van jelen. Jól érzi magát ebben a szerepben?
Ezzel a feladattal úgy próbálkoztam, hogy semmiképp ne riporterként működjek. Persze a háttéranyagot mindig elolvasom, felkészülök, viszont civil szemszögből közelítek a témához. Az erdészek ragaszkodnak a szakmai nyelvhez, amelyet, valljuk be, senki nem ért. Ezért mindig hangsúlyozom, hogy mi őket szeretnénk megismertetni a nézővel, nem a szakkifejezéseket. Ugyanis ha nem értenek meg, nem fognak elismerni. Ez bejött. Kimagasló nézettséggel mennek az adások, így tényleg van értelme csinálni. Jelenleg én vagyok az egyetlen nagykövete a magyar erdőknek, és nemrég a Soproni Egyetem nagykövete címmel is megajándékoztak.
Miért nem erdőpusztító az erdész és gyilkos a vadász?
Sokaknak azért van negatív véleményük erről a két szakmáról, mert csak az irtást, pusztítást látják meg belőlük. Világhírű színészek is elképesztő, hihetetlen dolgokat tudnak nyilatkozni. Szerintem legyünk annyira empatikusak, hogy gondolunk a következményekre is: ha nem lövik ki a vaddisznót, nem ritkítják a szarvast, őzet, három év múlva mit eszünk? Az állatok természetes élőhelyét, a túlszaporodást, a fajok fennmaradását kezelni kell. Egyébként a második világháború alatt szinte az összes vadat kiirtották Magyarországon. Az egyetlen pozitív dolog, ami aztán a pártállam idején történt, hogy privilegizálták az egész ágazatot – ennek az öncélú dolognak köszönhető, hogy újra kialakult és mára hatalmas vadállományunk lehet. Nézzünk csak meg egy trófeaszemlét a világ bármely tájáról: az első húszból tizenhét biztosan magyar lesz.
Ha pedig az erdészekre gondolunk, sokan meg sem érik a munkájuk gyümölcsét, mégis mindennap dolgoznak érte, hisznek benne. Az erdő és a szakralitás tehát a mélyben összeforr.
Igen, ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a jövőnek dolgoznak. Az erdészet fontosságát, a vadászat lényegét a forgatások során ismertem meg igazán. Ahhoz viszont, hogy a nézők elfogadják ezeket a hivatásokat, finoman kell átadni a fontosságukat. Szerintem hit nélkül semmi nem működik. Az a minimum, hogy hiszünk abban, amit cselekszünk. Különben nem jöhet létre.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
