Augusztus 9. és 14. között ismét láthatjuk „Szent Lőrinc könnyeit”, a Perseus csillagkép felől érkező Perseidák hullócsillagait, amelyek megfigyelése kiváló esti programlehetőség. Amennyiben egyetlen csillagról sem szeretne lemaradni, látogassa meg a Hortobágyi Csillagoségbolt-parkot, amelynek adottságai képesek fokozni az élményt, hiszen a fényszennyezés hatásai itt kevéssé érvényesülnek. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai a park területén és Tiszalökön is szerveznek hullócsillag megfigyelő túrákat.
A programok késő délután kezdődnek Hortobágy település különböző helyszínein és létesítményeiben, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park bemutatóterületein. Amatőr és képzett csillagászok lézermutató, valamint csillagászati távcsövek segítségével mutatják be az égbolt látható csillagait, egyéb égi jelenségeit, objektumait. Az est fénypontja lesz az ilyenkor látványos csillaghullást eredményező Perseidák meteorraj földi légtérbe kerülő elemeinek látványos megsemmisülése, az égboltról alászálló „hullócsillagok” megfigyelése. A rendezvény idején napközben a látogatók a Nap felszínét is megvizsgálhatják egy speciális eszköz, a naptávcső segítségével.
Amennyiben a Hortobágyra és környékére látogatna, ne hagyja ki a következő programokat:
Mátai Ménes
Bár csak néhány másodpercig tart, kivételes látvány a Mátai Ménes Szent György-napi kihajtása. Amikor megremeg a föld a lovak lábdobogásától, és messze száll a csikósok ostorának csattogása. Korábbi lapszámunkban Boros Sándorral, a Mátai Ménes vezetőjével beszélgettünk.
„Két fő küldetésünk van. Az egyik a természetvédelmi, legeltető állattartás, ami a puszta karbantartásának szerves része. Ehhez nemcsak a nóniuszménes, hanem a rackajuhok, a szürke marha és a bivalyok is hozzájárulnak. A másik ennek az őshonos, több évszázados genetikai kincsnek a megőrzése úgy, hogy megtaláljuk a fajta szerepét a mai korban. Ez a fennmaradásának egyik alapfeltétele” – mondta lapunknak Boros Sándor.
Elsősorban a ló miatt lett csikós, de nemcsak akkor tartja magát annak, amikor megérkezik a munkába, kiszáll az autóból és felül a lovára, Daliásra, hanem mindig. Nem munka ez, létforma, helyesbít. Ifjabb Kosina Péter, a Mátai Ménes számadó csikósa felelősségről, bizalomról és kihívásokról mesélt kollégánknak.
„Ma is alapfeltétel, hogy a számadó csikós felelősséget tudjon vállalni a rá bízott emberekért és állatokért. Korábban a számadó fizette a segítőit, azaz a bojtárokat is, a gazdáktól átvette nyári legelőre a lovakat, ősszel visszaadta, és behajtotta a jussát; voltak olyanok, akik takarmánnyal fizettek neki. Abban az időben tehát a számadó télen hazament, és ha volt saját jószága, azzal foglalkozott, tavasszal kezdte újra a munkát. Ez nyilván alaposan megváltozott. Itt a Mátai Ménesben, amely az egyik legnagyobb lótenyésztő központ az országban, rengeteg egyéb feladatunk van a ménes egész éves ellátása mellett. Váltásban dolgozunk, éjszakára sem hagyjuk magukra az állatokat.”
Hortobágyi Madárpark
A Hortobágy szívében működő madárkórházba az egész országból érkeznek a sebesült és beteg madarak. Többségük gyógyultan tér vissza a természetbe, a tartósan sérültek pedig a Hortobágyi Madárpark lakói maradnak. Mi is meglátogattuk a különleges intézményt.
Leggyakrabban vörös vércse, egerészölyv és fehér gólya kerül az intézménybe, tudjuk meg. Az ok főleg mérgezés, országúti baleset vagy áramütés – sorolta lapunknak Konyhás István igazgatóhelyettes. A hazai gólyaállomány majd száz százaléka lakott területen költ, szem előtt van, így az emberek azonnal jelzik, ha sérült példányt látnak. Nemritkán középfeszültségű vezetékeken költenek, és bár jelentős előrelépések történtek a gólyavédelemben, s a kórház és az áramszolgáltatók együttműködése jó, a vezetékek továbbra is veszélyes helyek, sok madár esik nekik áldozatul.
A teljes riportot alább olvashatja:
Sarud
Egy település pár évtized alatt a Tisza-tó gyöngyszeméből a fogyó hold falujává, majd élményfaluvá vált. Egy ember a menedzseréletet, a luxuslakást, -autót és -fogásokat falusi létmódra cserélte, teljesen máshogy, máshol találva meg a gazdagságot, mint ahogy és ahol addig kereste. Sarud és Kücsön Gyula sorsa immár szétbonthatatlanul összefonódott.
„Egy volt kollégámhoz – aki időközben Magyarország legfiatalabb halászati mérnöke és a Tisza-tó horgászati igazgatója lett – jöttünk vendégségbe. Ekkor dőlt el a dolog. Korábban azt terveztem, hogy veszek egy kis hajót a Balatonnál, és ott elvitorlázgatunk a lányommal. Mikor azonban eljöttünk ide, és beültünk egy csónakba, a lányom megkérdezte, miért mennénk a Balatonra, amikor az ehhez képest egy lavór, ez meg maga a valódi természet. Rájöttem, hogy igaza van. Ráadásul én is vízparton nőttem fel. Géberjénben, nagymamámék háza mellett terül el a Holt-Szamos. Itt hirtelen újra éreztem azt a vidéki hangulatot, ami gyerekkorom óta hiányzott” – mesélte lapunknak Kücsön Gyula.
Kunmadarasi Ferdinánd bisztró
A kunmadarasi Ferdinánd bisztró háziasszonya, Kálmán Éva egy süteményen keresztül képviseli, hogy a sikerhez néha elég fogni a hagyományt, és jó ízléssel csavarni rajta egyet.
Már nem a Tisza-tó, még nem a Hortobágy. Előbbi kettő népszerűségének hullámai legfeljebb a nagyközség határát csapdossák. Kunmadaras nem sok érvet tudna felsorakoztatni, ha bárkit meg kellene győznie, hogy a településen vakációzzon. Mégis, az ország legkülönbözőbb pontjairól – Nagykanizsáról, Szegedről, Budapestről és a Balatonról – érkező autósok húzzák be itt a kéziféket. De nem múzeum, romtemplom, vár, strand vagy természeti látványosság készteti megállásra a sofőröket, hanem egy egyszerű, szürke házikó, csalogató fehér verandával és már messziről pirosló cégérrel. A táblán pedig nagy betűkkel a név: Ferdinánd bisztró.
A teljes riportot alább találja.
A Tisza-tó és Hortobágy lapszámunk írásai itt olvashatóak:
A TISZA-TÓ ÉS A HORTOBÁGY | Magyar Krónika
A puszta és a Tisza. Hány költőnket hányszor ihlette meg e kettő! A Hortobágyot be- és a Tisza-tavat körbejárva mi is hagytuk, hogy hasson ránk a zabolátlan, az emberi akarattal sokszor dacoló, azt figyelmen kívül hagyó vagy átformáló táj. Utunk során olyan helyiekkel beszélgettünk, akik természetet, hagyományt, régi recepteket őriznek és örökítenek tovább.
Kiemelt kép: Földházi Árpád
