Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A felfedezés vágyával Mádra érkezve mindenképp érdemes ellátogatni a felújított zsinagógába és rabbiházba. Az épületegyüttesbe betérve nemcsak a haszid kultúrába nyerhetünk betekintést, hanem mélyebben megismerhetjük azt a különleges világát óvó egykori közösséget, amely tevékenyen részt vett Tokaj-Hegyalja apró településeinek felvirágoztatásában. A régió zsidó múltjába Frank Mariann, a Csodarabbik útja projektvezetője kalauzolt el minket.
Amikor Frank Mariann 2011-ben az ősi szőlőtermelő településre érkezett, még nem tudott Tokaj-Hegyalja egyedi zsidó történetéről. „A párom mádi származású, ő szeretett volna Budapestről visszaköltözni ide” – idézi fel a kezdeteket. Mariann kalandos életmódját cserélte a zempléni falu nyugalmára: korábban két évet az Egyesült Államokban, hármat Izraelben töltött. Az egymást követő események sorsszerű összejátszásával hamar kibontakozott a saját mádi története, amely egybefonódott a zsinagógáéval és a környék zsidó örökségével.
Zsidó szokás szerint a nők külön bejáraton közelíthették meg a zsinagógában számukra fenntartott karzatot
„A fővárosban korábban kulturálisrendezvényszervezéssel foglalkoztam, ezért mikor a helyi borászok körében megfogalmazódott, hogy szükség lenne nagyszabású programokra, engem bíztak meg a szervezésükkel” – magyarázza Mariann, hogyan került bele a közösségi életbe, s hogyan lett később a tokaji borlovagrend ügyvezetője. A helyhez való kötődését erősítette, mikor 2013-ban megtudta, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a mádi rabbiház felújítását tervezi. Akkor már két éve élt a településen, és egyre intenzívebben kutatta a régió zsidó múltját. Mikor Köves Slomó vezető rabbi ellátogatott a faluba egy zsinagógabeli koncertre, elé állt hát azzal, hogy nagyon szívesen részt venne az örökség megóvásában. „Így lettem a Csodarabbik útja projektvezetője. A tokaj-hegyaljai zsidóság történetének kutatását és az emlékhelyek kezelését fogom össze” – summázza feladatkörét.
OTTHONRA TALÁLNI TOKAJ-HEGYALJÁN
Tokaj-Hegyalját már a 16. században ismerték a Galíciából érkező zsidó borkereskedők. Az ő hatásukra telepedhettek le itt később azok az ortodox zsidó közösségek, amelyeket a mai Litvánia, Lengyelország és Ukrajna területéről üldöztek el. A mélyen vallásos és hagyománykövető családoknak fontos volt, hogy új otthonukban is gyakorolhassák vallásukat, ezért minden településen hitközséget alapítottak. Mádon 1726-ban regisztrálták az első zsidót, ettől kezdve folyamatosan nőtt a közösség, virágzott a haszid kultúra, pezsgett a szellemi élet, fejlődött a bortermelés, csakúgy, mint a többi északkelet-magyarországi településen.
„Igyekeztünk azokat a helyszíneket kijelölni a Csodarabbik útja zarándokút állomásaiként, ahol megmaradt e zsidó közösségek épített öröksége” – meséli Mariann. A tizenegy települést érintő, százötven kilométeres útvonal első állomása a mádi rabbiház. A barokk épület 1944-ig jesivaként, ortodox rabbiképzőként és a mádi rabbik otthonaként szolgált. Miután a második világháborúban elhurcolták az itt élőket, az épület üresen maradt, s bár egy maroknyi túlélő visszatért, kevesen voltak ahhoz, hogy újra tudják indítani a hitéletet, így végül elhagyták a települést. A rabbiházban ezután szociális bérlakásokat alakítottak ki, egészen 2000-ig ezt a szerepet töltötte be. A millenniumi évben aztán megkezdődhetett a zsinagóga felújítása, arra azonban, hogy az egykori jesiva is visszanyerje régi fényét, még tizenöt évet várni kellett. Mára a környékbeli zsidó emlékhelyek központjaként a zarándokok mellett a turisták kedvelt célpontjává is vált.
„Az épületben létrehozott kiállítást úgy terveztük meg, hogy azoknak is egyfajta gondolatébresztőül szolgáljon, akik először találkoznak a zsidó kultúrával, vallással. Ezért a hegyaljai zsidóság és a mádi rabbik múltja mellett a haszidizmus eredetét és a magyarországi zsidóság történetét is bemutatjuk – vezet körbe Mariann a helyiségeken. – Amikor ortodox csoportokat fogadunk, a kiállítótér átváltozik közösségi térré, ahol étkeztetni is tudunk, az épülethez tartozik ugyanis egy kóser konyha, az emeleten pedig szálláshelyeket alakítottak ki.” A látogatók köre változatos: sok iskolás csoport érkezik a zsinagógához, mások csupán a borvidék miatt jönnek, és a zsinagógát felfedezve kezdenek érdeklődni a zsidó közösség története iránt.
ÚJRA VAN TÓRATEKERCS
A rabbiház mellett álló barokk zsinagógát a világ száz legszebbje között tartják számon. A felújítása olyan minőségben zajlott, hogy 2004-ben az Europa Nostra-díjat is kiérdemelte. Mád első rabbija emeltette 1798-ban, a különlegességét növeli, hogy e korból alig maradt fenn más zsinagóga az országban. Bár a második világháború idejétől a zsidó templomok nagy részét raktárnak, magtárnak vagy istállónak használták, az itteni – a rabbiházhoz hasonlóan – funkció nélkül maradt, az ötvenes években pedig műemléki védelem alá is került. Talán emiatt menekült meg a lebontástól és az átalakítástól. „Annak idején jártam a műemlékvédelmi központban, kikértem a zsinagóga anyagát, és láttam, hogy többen szerettek volna belőle könyvtárat vagy szállodát építeni. Szerencse, hogy egyik sem valósult meg” – jegyzi meg Frank Mariann.
A zsinagóga héber nyelvű feliratainak egy része átvészelte a történelem viharait, egy másik része viszont elpusztult, ezeket régi fényképek alapján állították helyre. A rövid szövegeket stilizált kvadratikus betűkkel írták
Az épület állapota évtizedeken keresztül romlott, mígnem 1978-ban magánadományból sor kerülhetett a külső állagmegóvásra. Ez arra volt elég, hogy megmentse a teljes pusztulástól, a további romlást nem tudta megakadályozni. A fordulatot 1999-ben egy csodaszerű esemény hozta el. Ebben az évben vett részt Román András műemlékvédelemmel foglalkozó építész Párizsban egy szakmai konferencián, ahol négy magyarországi romos zsinagógát mutatott be, köztük a mádit. Előadása után ketten a hallgatóságból odaléptek hozzá azzal, hogy ha bead egy pályázatot, támogatni fogják az egyik épület felújítását. Mint kiderült, a férfiak egy New York-i központú zsidó műemlékvédelmi alapítvány képviselői voltak. Román András élve a lehetőséggel rögtön a mádit választotta. Tudta ugyanis, hogy a rendkívül kevés még álló haszid zsinagóga egyikeként építészeti szempontból különleges – a történelméről nem is beszélve.
Az alapítvány és a Magyar Államkincstár támogatásának, illetve Wirth Péter építész terveinek hála, eredeti formájában született újjá az épület. Azt azonban akkor még remélni sem merte senki, hogy újra lesz majd tóratekercs a zsinagógában, és az egyre nagyobb számban érkező ortodox közösségek – köztük a mádi túlélők leszármazottai, akik a Csodarabbik útjának állomásait is végiglátogatják – rendeltetésszerűen istentiszteletre is használják majd a helyet.
ISMERNI A MÚLTAT, ÉLŐVÉ TENNI A JÖVŐT
A zarándokút által érintett tizenegy tokaj-hegyaljai település zsidó temetőiben nagy tudásukról, gyógyítóerejükről ismert csodarabbik is nyugszanak. Szintén izgalmas állomása a zarándoklatnak az újjáépített olaszliszkai zsinagóga eredeti méretben és formában visszaépített oromfala, amely holokauszt-emlékhelyként valódi építészeti különlegesség. „Ez a megemlékezés hegyaljai színtere – tudjuk meg Marianntól –, a mádi rabbiház és zsinagóga imatérként és turisztikai központként nem ezt a célt szolgálja.” Innen továbbhaladva is változatos épületeket, ima- és emlékhelyeket találunk. Az egykori tokaji zsidó templom például kívül eredeti állapotában van, de belül már semmi nem emlékeztet régi funkciójára, a zsidó örökség részeként mégis helyet kap az útvonalon, akárcsak a sátoraljaújhelyi, a sárospataki, a bodrogkeresztúri és az abaújszántói épület, amelyek templom voltára már a falak, sőt legtöbbször még emléktáblák sem utalnak. „Ez is a koncepció része. Végig lehet nézni, milyen változatos sorsra jutott Magyarországon a zsidó örökség.”
Mariannt hallgatva egyre mélyebben értjük meg: ahhoz, hogy valóban megismerjük ezt a vidéket, tisztában kell lennünk a múltjával, ismernünk kell annak a közösségnek a történeteit, amely egykor értéket teremtve érkezett ide, és amelynek leszármazottai visszatérhettek, hogy újra élővé tegyék a jövőt.
Boldogság, ha az ember báránybégetésre kel, a munkahelye pedig egy Michelin-díjas étterem. Ahhoz azonban, hogy mindezt megteremtse, tíz olyan év kellett, amely alatt mintha húszat élt volna. Kun A. Luca és Pohner Ádám, az Iszkor fiatal tulajdonosai erről meséltek nekünk Mályinkán, ahol a régió legfinomabb fogásai közös akaratból készülnek.
Szerves része a Duna, állandó lüktető ér az életében. Ha teheti, mindennap komppal utazik, az a nyolc perc számára maga a lelki felfrissülés. Varga Livius sok helyen élt, Ráckevén viszont testközelből tapasztalja meg a vízparti életminőséget. A pszichológus, zenész és előadóművész szerint kimaxoltuk az individualizmust, és ideje belendítenünk egymást a jóba. Erről beszélgettünk a számára kedves környékbeli helyszíneken.
Ideális helyszín az élethez – mondja Regős József barlangkutató régész és helytörténész Szilvásváradról, ahol többek között a kezdetekről, a személyes és a földtörténeti múltról beszélgettünk, így például arról is, hogy hogyan került a Bükk az Egyenlítő környékéről a ma ismert helyére.
Ezt a bécsi utazást még évtizedekig úgy emlegették az írók, mintha Alice-szal jártak volna Csodaországban – emlékezett vissza Tóbiás Áron az íróhajóra, amelyen 1956 őszén hosszú évek után Nyugatra utazhattak a magyar értelmiség tagjai, többek között Pilinszky János, Rubin Szilárd, Somlyó György, Szabó Magda, Abody Béla, Csurka István és Heller Ágnes.
Közgazdászdiploma, jogi szakoklevél, negyedszázad tömény matéria. Még egy komolyan udvarolgató srác is van a történet elején – csakhogy akadt valaki más, aki táncba hívta Rita nővért, akkor még a világi nevén. Igent mondott. Portré Bükkszentkereszt csendjéből.
