Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A felfedezés vágyával Mádra érkezve mindenképp érdemes ellátogatni a felújított zsinagógába és rabbiházba. Az épületegyüttesbe betérve nemcsak a haszid kultúrába nyerhetünk betekintést, hanem mélyebben megismerhetjük azt a különleges világát óvó egykori közösséget, amely tevékenyen részt vett Tokaj-Hegyalja apró településeinek felvirágoztatásában. A régió zsidó múltjába Frank Mariann, a Csodarabbik útja projektvezetője kalauzolt el minket.
Amikor Frank Mariann 2011-ben az ősi szőlőtermelő településre érkezett, még nem tudott Tokaj-Hegyalja egyedi zsidó történetéről. „A párom mádi származású, ő szeretett volna Budapestről visszaköltözni ide” – idézi fel a kezdeteket. Mariann kalandos életmódját cserélte a zempléni falu nyugalmára: korábban két évet az Egyesült Államokban, hármat Izraelben töltött. Az egymást követő események sorsszerű összejátszásával hamar kibontakozott a saját mádi története, amely egybefonódott a zsinagógáéval és a környék zsidó örökségével.
Zsidó szokás szerint a nők külön bejáraton közelíthették meg a zsinagógában számukra fenntartott karzatot
„A fővárosban korábban kulturálisrendezvényszervezéssel foglalkoztam, ezért mikor a helyi borászok körében megfogalmazódott, hogy szükség lenne nagyszabású programokra, engem bíztak meg a szervezésükkel” – magyarázza Mariann, hogyan került bele a közösségi életbe, s hogyan lett később a tokaji borlovagrend ügyvezetője. A helyhez való kötődését erősítette, mikor 2013-ban megtudta, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a mádi rabbiház felújítását tervezi. Akkor már két éve élt a településen, és egyre intenzívebben kutatta a régió zsidó múltját. Mikor Köves Slomó vezető rabbi ellátogatott a faluba egy zsinagógabeli koncertre, elé állt hát azzal, hogy nagyon szívesen részt venne az örökség megóvásában. „Így lettem a Csodarabbik útja projektvezetője. A tokaj-hegyaljai zsidóság történetének kutatását és az emlékhelyek kezelését fogom össze” – summázza feladatkörét.
OTTHONRA TALÁLNI TOKAJ-HEGYALJÁN
Tokaj-Hegyalját már a 16. században ismerték a Galíciából érkező zsidó borkereskedők. Az ő hatásukra telepedhettek le itt később azok az ortodox zsidó közösségek, amelyeket a mai Litvánia, Lengyelország és Ukrajna területéről üldöztek el. A mélyen vallásos és hagyománykövető családoknak fontos volt, hogy új otthonukban is gyakorolhassák vallásukat, ezért minden településen hitközséget alapítottak. Mádon 1726-ban regisztrálták az első zsidót, ettől kezdve folyamatosan nőtt a közösség, virágzott a haszid kultúra, pezsgett a szellemi élet, fejlődött a bortermelés, csakúgy, mint a többi északkelet-magyarországi településen.
„Igyekeztünk azokat a helyszíneket kijelölni a Csodarabbik útja zarándokút állomásaiként, ahol megmaradt e zsidó közösségek épített öröksége” – meséli Mariann. A tizenegy települést érintő, százötven kilométeres útvonal első állomása a mádi rabbiház. A barokk épület 1944-ig jesivaként, ortodox rabbiképzőként és a mádi rabbik otthonaként szolgált. Miután a második világháborúban elhurcolták az itt élőket, az épület üresen maradt, s bár egy maroknyi túlélő visszatért, kevesen voltak ahhoz, hogy újra tudják indítani a hitéletet, így végül elhagyták a települést. A rabbiházban ezután szociális bérlakásokat alakítottak ki, egészen 2000-ig ezt a szerepet töltötte be. A millenniumi évben aztán megkezdődhetett a zsinagóga felújítása, arra azonban, hogy az egykori jesiva is visszanyerje régi fényét, még tizenöt évet várni kellett. Mára a környékbeli zsidó emlékhelyek központjaként a zarándokok mellett a turisták kedvelt célpontjává is vált.
„Az épületben létrehozott kiállítást úgy terveztük meg, hogy azoknak is egyfajta gondolatébresztőül szolgáljon, akik először találkoznak a zsidó kultúrával, vallással. Ezért a hegyaljai zsidóság és a mádi rabbik múltja mellett a haszidizmus eredetét és a magyarországi zsidóság történetét is bemutatjuk – vezet körbe Mariann a helyiségeken. – Amikor ortodox csoportokat fogadunk, a kiállítótér átváltozik közösségi térré, ahol étkeztetni is tudunk, az épülethez tartozik ugyanis egy kóser konyha, az emeleten pedig szálláshelyeket alakítottak ki.” A látogatók köre változatos: sok iskolás csoport érkezik a zsinagógához, mások csupán a borvidék miatt jönnek, és a zsinagógát felfedezve kezdenek érdeklődni a zsidó közösség története iránt.
ÚJRA VAN TÓRATEKERCS
A rabbiház mellett álló barokk zsinagógát a világ száz legszebbje között tartják számon. A felújítása olyan minőségben zajlott, hogy 2004-ben az Europa Nostra-díjat is kiérdemelte. Mád első rabbija emeltette 1798-ban, a különlegességét növeli, hogy e korból alig maradt fenn más zsinagóga az országban. Bár a második világháború idejétől a zsidó templomok nagy részét raktárnak, magtárnak vagy istállónak használták, az itteni – a rabbiházhoz hasonlóan – funkció nélkül maradt, az ötvenes években pedig műemléki védelem alá is került. Talán emiatt menekült meg a lebontástól és az átalakítástól. „Annak idején jártam a műemlékvédelmi központban, kikértem a zsinagóga anyagát, és láttam, hogy többen szerettek volna belőle könyvtárat vagy szállodát építeni. Szerencse, hogy egyik sem valósult meg” – jegyzi meg Frank Mariann.
A zsinagóga héber nyelvű feliratainak egy része átvészelte a történelem viharait, egy másik része viszont elpusztult, ezeket régi fényképek alapján állították helyre. A rövid szövegeket stilizált kvadratikus betűkkel írták
Az épület állapota évtizedeken keresztül romlott, mígnem 1978-ban magánadományból sor kerülhetett a külső állagmegóvásra. Ez arra volt elég, hogy megmentse a teljes pusztulástól, a további romlást nem tudta megakadályozni. A fordulatot 1999-ben egy csodaszerű esemény hozta el. Ebben az évben vett részt Román András műemlékvédelemmel foglalkozó építész Párizsban egy szakmai konferencián, ahol négy magyarországi romos zsinagógát mutatott be, köztük a mádit. Előadása után ketten a hallgatóságból odaléptek hozzá azzal, hogy ha bead egy pályázatot, támogatni fogják az egyik épület felújítását. Mint kiderült, a férfiak egy New York-i központú zsidó műemlékvédelmi alapítvány képviselői voltak. Román András élve a lehetőséggel rögtön a mádit választotta. Tudta ugyanis, hogy a rendkívül kevés még álló haszid zsinagóga egyikeként építészeti szempontból különleges – a történelméről nem is beszélve.
Az alapítvány és a Magyar Államkincstár támogatásának, illetve Wirth Péter építész terveinek hála, eredeti formájában született újjá az épület. Azt azonban akkor még remélni sem merte senki, hogy újra lesz majd tóratekercs a zsinagógában, és az egyre nagyobb számban érkező ortodox közösségek – köztük a mádi túlélők leszármazottai, akik a Csodarabbik útjának állomásait is végiglátogatják – rendeltetésszerűen istentiszteletre is használják majd a helyet.
ISMERNI A MÚLTAT, ÉLŐVÉ TENNI A JÖVŐT
A zarándokút által érintett tizenegy tokaj-hegyaljai település zsidó temetőiben nagy tudásukról, gyógyítóerejükről ismert csodarabbik is nyugszanak. Szintén izgalmas állomása a zarándoklatnak az újjáépített olaszliszkai zsinagóga eredeti méretben és formában visszaépített oromfala, amely holokauszt-emlékhelyként valódi építészeti különlegesség. „Ez a megemlékezés hegyaljai színtere – tudjuk meg Marianntól –, a mádi rabbiház és zsinagóga imatérként és turisztikai központként nem ezt a célt szolgálja.” Innen továbbhaladva is változatos épületeket, ima- és emlékhelyeket találunk. Az egykori tokaji zsidó templom például kívül eredeti állapotában van, de belül már semmi nem emlékeztet régi funkciójára, a zsidó örökség részeként mégis helyet kap az útvonalon, akárcsak a sátoraljaújhelyi, a sárospataki, a bodrogkeresztúri és az abaújszántói épület, amelyek templom voltára már a falak, sőt legtöbbször még emléktáblák sem utalnak. „Ez is a koncepció része. Végig lehet nézni, milyen változatos sorsra jutott Magyarországon a zsidó örökség.”
Mariannt hallgatva egyre mélyebben értjük meg: ahhoz, hogy valóban megismerjük ezt a vidéket, tisztában kell lennünk a múltjával, ismernünk kell annak a közösségnek a történeteit, amely egykor értéket teremtve érkezett ide, és amelynek leszármazottai visszatérhettek, hogy újra élővé tegyék a jövőt.
Természeti látnivalói és kultúrtörténeti nevezetességei mellett Tihanyt a Balaton egyik legnépszerűbb közösségi tere miatt is érdemes felkeresni. A Tihanyi Piac Placc egyik alapítóját, Peleskey Ákost kérdeztük.
Minden reggelt azzal a gondolattal kezd, mit és hogyan lehetne javítani a munkájában, de ismeri a megelégedettség érzését is. Ifjabb Figula Mihály életében kérdőjelek ugyan nem voltak a hivatását illetően, nehezebb megállók igen. Interjú.
Mindenkinek más jelent és ad a Balaton. Függ ez az évszaktól, attól, hogy merre járunk éppen, és mennyire vagyunk nyitottak az új élményekre. Sokan csak a nyári hangulatát ismerik a tónak, de egyre többen fedezik fel a hűvösebb időszakban is. A természetjáróknak a Balaton-felvidék, azon belül Tihany és Balatonfüred környéke többnapnyi izgalmas túraélményt tartogat.
Régi vízimalomból otthon, istállóból vendégház, őshonos magyar gyümölcsfák, legelésző cikta juhok. Bók-Gallai Erikánál és Bók Tamásnál jártunk, a Bók Tanya és Vendégház idilljében, Hidegkúton, ahol tíz éve otthonra találtak.
Filmre kívánkozik a legendás Kelén hajó története, de filmre kívánkozik a mostani kapitányáé is, aki 41 éve került a fedélzetre. Németh Zsolt itt ismerte meg a feleségét, a gyerekeik is itt nőttek fel. A Balaton legrégebbi, jelenleg is használatban lévő hajóját a nácik elől csak az elsüllyesztés, a 80-as évekbeli szanálástól pedig Bujtor István verekedős filmjelenete mentette meg.
Bencések, fürjek, nagy művészek, tehetős polgárok, jó adag szerencse és valamennyire a Balaton is – Füred története az el nem játszott esélyről szól, a jó gazdáról, a lehetőségről és leginkább a vízről.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
