1956 karácsonyának második napján egy huszonnégy éves lány szállt vonatra Budapesten, hogy végleg elhagyja Magyarországot. Unokatestvére családjával, három kisgyerekkel vállalkozott arra a kockázatos útra, amit akkoriban így hívtak: disszidálás. Csak egy kis üveg rum, egy fogkefe és a Bibliája volt nála, más semmi. Nem titokban szökött, megbeszélte a tervét az édesanyjával, a nővérével és a bátyjával. Mindannyian azt mondták: menjen. A bátyja, aki éveket töltött orosz hadifogságban, a levert forradalom után nem várt semmi jót.

Így jutott ki a gödöllői diáklány, Klára Bécsbe, majd onnan Londonba, ahol a nagynénje élt. Ragyogó gyertyaláng – Egy menekült magyar lány emlékezései és levelei című könyve nem visszaemlékezés, hanem hazaírt leveleinek gazdag gyűjteménye, a beilleszkedés krónikája. Kiderül belőlük, mennyire talpraesett volt Klára, milyen megfontolt, legyen szó álláskeresésről, egy új ruhadarab megvásárlásáról vagy nyelvtanulásról. Legtöbbet a vidéki Angliáról tudunk meg, a hétköznapokról, a helyiek kedvességéről, akik azonnal befogadták, és a nyelvtanulásban is segítették. Klára szobát bérel, reggelire narancslekvárt, ebédre a háziasszony uborkás szendvicseit eszi, este krumplit hússal és pudingot. Rácsodálkozik, hogy itt a salátát sosem ecetezik, a paplant nem huzatban tartják, és a teát kávé helyett isszák, meghökkentő gyakorisággal. Megnézi moziban az Elfújta a szélt, a Háború és békét, Londonban azokat az utcákat, ahol A Forsyte Saga játszódik. 

Itthon kertészeti főiskolát végzett, de az kint nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy könnyebben kap munkát egy virágkertészetben. Olyan jól dolgozik, hogy a helyi lapban három cikk is megjelenik róla, egy alkalommal pedig pár méterre halad el tőle a királynő és férje konvoja. Magyar könyveket kér, sokat imádkozik, eljár az anglikán templomba is. Ruhát varr magának, elmegy táncolni, csomagokat küld haza a családnak, aggódik, nem kell-e az otthoniaknak túl sok vámot fizetniük. Fegyelmezetten tanulja a nyelvet – gyerekkönyvekből és a tévé műsoraiból. Spórol, mert szeretne utazni, és utazik is. Olaszországi élményeit részletesen leírja az édesanyjának.

Aztán beiratkozik a bristoli főiskolára, mert addigra már biztosan beszéli a nyelvet. Tele van tervekkel, derűs és kiegyensúlyozott. A könyv első részéből, a háború viszontagságainak leírásából kiderül, milyen összetartó a családjuk, mégsem roppantja meg a honvágy. Bizakodó, szorgalmas és megnyerő. Mindenhol talál társaságot, és a főiskola idején megtalálja a társát is egy fiatal új-zélandi tanár személyében. 

A család nem lehet ott az esküvőn, de később, amikor enyhül a szorítás, Klára többször hazalátogat Liddonnal Magyarországra. Utoljára 1994-ban, mert hamarosan beteg lett. 1997-ben halt meg. A leveleket férje adta ki először angol nyelven, a fordítás 2007-ben jelent meg itthon.

Klara Richards: Ragyogó gyertyaláng – Egy menekült magyar lány emlékezései és levelei