Rippl-Rónai villa: az ihlet otthona
A Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont időkapszulaként őrzi a festő szellemét.
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád
Valtellina, ahonnan származom, a svájci határ mentén húzódik. Itt található az a kis település, Bormio, ahol születtem, és ahol a gyerekkoromat töltöttem. Nagy olasz családban nőttem fel, kilencen voltunk testvérek, én az ötödik, pont a középső gyerek vagyok. Szüleim alpesi pásztorként hosszú évek nehéz munkájával építették fel a vállalkozásukat, tőlük kaptam a föld és az állattenyésztés szeretetét. Olyan világ volt ez, ahol keményen kellett dolgozni. Tipikus parasztcsaládban nevelkedve mi, gyerekek is segítettünk mindenben. Bormio 1200 méterrel a tengerszint felett fekszik, nyaranta 2000 méter feletti magasságban is dolgoztunk a tehenek mellett.
Fontos lelki útravalókat kaptam a családomtól, a legfontosabb ezek közül számomra az, hogy a becsület nem eladó, és a sikert csak kemény munkával lehet elérni. Édesapám arra tanított, hogy az életben három igazán fontos érték van: a munka, a kitartás és a becsület. Ezen értékek mentén építettem fel én is az életemet. Keresztényként pedig arra neveltek, hogy segítsek a szükséget szenvedőknek, ennek a tanításnak is igyekeztem eleget tenni mindig.
Az 1944 márciusában veszprémi püspökké kinevezett Mindszenty József egyik első útja Kaposvárra vezetett, majd még abban az évben, mikor súlyos légitámadás érte a várost, ellátogatott a helyi kórházba, hogy vigaszt nyújtson a sebesülteknek. Tiszteletére emléktáblát helyeztek el a kaposvári Hősök temploma falán. Nem messze onnan Márton Áron szobra áll. Giacomo Pedranzini számára mindkettő fontos helyszín. „Mikor az emléktáblán olvastam a Mindszenty József hercegprímástól származó idézetet, rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. Jobban utánanéztem a munkásságának, és meglepett, hogy európai szinten is mennyire ismert, hiszen még otthon, Bormióban is tudta a történetét a helyi pap. A kiállása az elveiért példaértékű számomra” – meséli a Kometa ügyvezetője
Igazából tényleg nem képzeltem el előre sok mindent; amikor megérkeztünk, rendezett, tiszta környezet és barátságos közösség várt, amely a kezdetektől befogadott, a mai napig hálás vagyok érte. Ami számomra furcsa volt, hogy reggel öt órakor már megindult a forgalom, ez nálunk nagyon korainak számít, cserébe itt este hét óra után már nem lehetett látni senkit az utcán.
Nem. Több befektetési lehetőséget is megnéztünk az országban, bár az első húsüzem, amit láttunk, pont Kaposváron volt, és meglepő módon a sors végül visszavezetett ide. Érdekes véletlen, hogy 1994. szeptember 1-jén érkeztem meg, és rá néhány hónapra választották meg Szita Károlyt polgármesternek, azóta együtt dolgozunk. Volt idő, amikor a város támogatta a céget, és volt, amikor mi járulhattunk hozzá a város fejlődéséhez – emiatt az együttműködés miatt is szerencsésnek érzem magam, hogy itt telepedhettem le.
Minden szempontból rengeteget fejlődött. A kórházzal, a színházzal és az egyetemmel kezdve a gazdaságon, a bővülő ipari és kézműves-tevékenységeken keresztül a sportcsarnokokig és a biciklikörútig hosszan sorolhatnám a változásokat. Nagyon szép a város, élénk a kulturális élet, és jó a közbiztonság. A három gyermekünk itt nőtt fel, magyar óvodába és iskolába jártak, a feleségemmel mindketten hálásak vagyunk a tanáraiknak, mert kiváló tanulási módszerrel segítették őket.
Ezért is vált fontossá, hogy felvegye a magyar állampolgárságot?
Igen, hiszen itt élek, itt dolgozom. Magával ragadott a magyar történelem, rajta keresztül még jobban megértettem a magyar kultúrát. Amikor tanultam arról, hogy a magyarok több mint négyszáz évig voltak megszállás alatt, megértettem, miért van bennük ez a kis pesszimizmus, és úgy érzem, ezzel a megértéssel még jobban tudok kapcsolódni hozzájuk. Hálás vagyok, hogy megkaptam az állampolgárságot, és remélem, hozzá tudok járulni ahhoz, hogy még jobb legyen a magyar társadalom.
Sajnos még mindig nem olyan jól, ahogy szeretnék. Mikor megérkeztem, egy szót sem értettem a nyelvből, aztán elkezdtem órákat venni, de ez a munka miatt idő előtt abbamaradt. Azóta a kollégáimtól, illetve önszorgalomból tanulok.
Sokáig kerestük a megfelelő nevet a kollégáimmal, ami magyarul, angolul és olaszul is jól hangzik. Egy repülőúton – miközben a teremtéshez kapcsolódó kifejezéseken elmélkedtem – a csillagokra gondolva bevillant, hogy stella cometa, azaz üstökös. Egyszerű név, szépen cseng, könnyű kiejteni és megjegyezni. Azért is érzem jó választásnak, mert az üstökös mindig mutatja az utat.
Tíz évvel ezelőtt húsipari feldolgozócégként elsőként vettük ki a szóját, a glutamátot és mindenfajta allergént a termékeinkből, majd 2018-ben csökkentettük a sótartalmat is. Ennek az a kedvező hozadéka is lett, hogy sok versenytárs követte a példánkat, így ma a boltokban már többféle ilyen terméket lehet kapni. Nagyon örültünk annak is, amikor három évvel ezelőtt a polgármester kezdeményezte, hogy 2030-ra Kaposvár legyen az ország legegészségesebb városa. A jó példa mellett az aktív életmód népszerűsítésével is kapcsolódunk a kezdeményezéshez, támogatjuk a helyi sportcsapatokat és a helyi sportrendezvényeket is.
Hiszek abban, hogy jósággal és tisztességgel jobbá tehetjük a világot. Évek óta folyamatosan támogatjuk az Élelmiszerbankot. Igyekszem motiválni az embereket az aktív életmódra, napi négyszáz forintot fizetünk azoknak a munkatársaknak, akik gyalog vagy biciklivel jönnek dolgozni, illetve akik sportolnak valamit, edzőterembe járnak, futnak, úsznak. Abban is próbáljuk motiválni az embereket, hogy segítsék a közösséget, és vállaljanak önkéntes szolgálatot. Létrehoztunk egy havi ötszáz órás keretet, ha az emberek önkénteskedni akarnak, bruttó 2500 forintos óradíjat fizetünk érte. Örülünk, hogy hét évvel ezelőtt a Kometa megépítette a saját szennyvízüzemét. 2014 óta úgy dolgozunk, hogy a saját kutunkból vesszük a tiszta vizet, amit ipari tevékenységre használunk, majd mikor végzünk, tökéletesen tisztán adhatjuk vissza a Kapos folyónak. Másfél évvel ezelőtt új magyar technológiával teljeskörűen felújítottuk a Kometa kazánházát, azóta harminc százalékkal csökkentettük a gázfogyasztást.
A Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont időkapszulaként őrzi a festő szellemét.
Hogyan lett Kaposvár Somogy megye központja? Kik és milyen történelmi események formálták a települést, alakították ki mai arcát?
Ambrus Lajos íróval Egyházashetyén, egy háromszáz éves házban beszélgettünk elsüllyedt gyerekkorról, Hamvas Béláról, a természethez való visszatalálás igényéről és fontosságáról.
Szürke téli napokon jólesik olyan helyre ellátogatni, amely megmelengeti az ember lelkét. Hol találunk ilyet Kaposváron és környékén? A helyiek válaszolnak.
Azokra irányítjuk a reflektorfényt, akik évtizedek óta a takarásból járulnak hozzá a Kaposvári Színház sikeréhez.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
