Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Muray Gábor
A lassú érlelődés öröme. Az elnehezült szőlőfürtök, az októberi éles fényben még egyszer felragyogó fák megmutatják, hogy legvégül, egy kényes egyensúlyi pillanatban látható meg a legszebb. A teremtett világ látványa a túl gyorsan élő halandók segítségére siet. Kiengesztelődést hoz, amikor egyszerűséget és természetes méltóságot sugárzó idősek közelében megtapasztaljuk: az embereknek is úgy kell beérniük, akár az aszúszemeknek.
Egy mezőkövesdi paraszt – válaszolta az idegenvezető az egri bazilikában, amikor az egyik külföldi turista ámuló tekintettel a kupola felé meredve megkérdezte, ki az a festő, aki képes ilyen nagyszerű kompozíciós érzékkel megfesteni János apostol apokalipszisét.
Minden generáció elmulasztja, hogy a múltjukról kérdezze az öregjeit, és ezzel minden generáció visszavonhatatlanul elveszít egy részt az emlékek kincstárából. Minket sem fognak kérdezni, az utánunk jövőket sem, ennek ez a rendje.
A Szépművészeti Múzeum a dübörgő koronavírus-járvány közepette sem a látogatószám csökkenésen kesereg, hanem a jövőben esedékes tárlatait szervezi, méghozzá a nemzetközi műtárgykölcsönzések legvágyottabb szereplőjét, Hieronymus Bosch képeit igyekeznek megszerezni.
Őszre Erdőbényén beérett a szilva, a birs, a szőlő – de már januárban is tudták ezek a növények, amikor még a téli álmukat aludták a rügyek, hogy majd ez lesz a dolguk: megérlelni a termést. Beérni.
Somos László huszonhat éve Kaposfő plébánosa. Papi feladatai mellett tizenhatodik éve vezeti főállású pedagógusokkal a Szent Erzsébet Alapítvány tanodáját
