Egy dal: Talpig nehéz hűségben

Szöveg: Lackfi János
fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Fel-alá járkálok a szülőszobán, karomban Dorottya lányom, rejtelmek, ha zengenek, érzem a kicsi súlyt, ringatom, sírva-mosolygás, mosolyogva-sírás, könnyeim folyammá egyesülnek, folyamodnak teérted, ha már szeretlek téged, pedig azt se tudom, ki vagy, sose láttalak, mégis tudom, ki vagy.

1976, Kassák Klub, a Sebő együttes táncháza, Sebő Ferenc
Lackfi János (1971, Budapest) József Attila- és Prima Primissima díjas költő, író, műfordító. Rovatunkban ismert embereket kérünk arra, meséljenek egy magyar dalról, ami valamilyen okból fontos számukra

Karomban Johanna lányom, feleségem vajúdástól kimerülten alszik az ágyon, miből lesz a cserebogár, szól a szem és szól a szív, utcán szültünk, aszfalton, ilyen nincs, és mégis van.

Karomban Ágnes lányom, körbe és körbe, bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe, zümmögöm, dünnyögöm, én vagyok az egyetlen ember, akire szüksége van, bár vannak profibb gyermekápolók.

Az inkubátorban Julcsi lányom, dudorászom neki az üvegen keresztül, őrt állok, mint mesékben, tekintetemmel megtartom, tekintetemet ő tartja meg, egyedül a jelenlétemre van szüksége, mást nem adhatok, annak láthatatlan anyagába bugyolálom.

Az első kicsit, Simont még nem kaptam kezembe, rendnek kell lennie, apukának folyosón a helye, nem császkálunk be koszos lábbal a születés szentélyébe, ahol a főpap a méltóságos doktor úr, szava perzsel, mint az eleven tűzláng.

A másodikat, Margitot becsúszó szereléssel elértem, de felvenni nem szabadott, csodáltuk feleségemmel, milyen tökéletes, odakinn hatalmas szempillányi pelyhekben hullani kezdett a hó, november közepi csoda, hófehér ágyruhák lógtak körülöttünk színházi elválasztó falakként, szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted.

Johannánál ugrottam a rangsorban, én lettem a doki, az utcán csapott le ránk a természetes születés, ketten kaptuk el őt, ingembe burkoltuk, azt vettem fel aztán az esküvőjére, egész jól kijöttek a vérfoltok, bár látszik a vásznon, hogy nem makulátlan.

A Sebő zenésítette József Attila-verset számtalanszor énekeltem újszülött gyermekeim súlyát hordozva, mentve karomban a kicsi életet, lángot törékeny cserépedényben. Julcsi élete első nyolc hónapjában „karbantartást” igényelt, addig üvöltött, míg az orvosok rá nem jöttek, gyulladásban van az emésztőrendszere.

Eredetileg szerelmes dal, de az élet adomá­nyáért való hála zsoltáraként is működik. Zenghet-e nagyobb rejtelem, mint a titokzatos, még ki nem bontakozott sorsoké? Lepilinkézik az égből a létezés, gumitestbe csomagolva, karja-lába mozog, kisujja hegye is mozog, mosolyizmai működnek. Mi ez a döbbenet? Falatka Isten kiszakítva, gügyögéssé aprózva, tejbegrízbe aprítva, tejesen hamvas bőrrel bevonva.

A hatalmas folyam semmi kis erecskéje bukdácsolva megindul, medret tör magának a vadonban. Ez őrültség, ne hagyjuk, nem szabad! Milyen törékeny, ki van téve esőnek, szélnek, egy fuvallat megárt neki! Ekkor jön, hogy engem állítottak mellé őrnek, hogy talpig nehéz hűségben. Ha már szeretlek téged!

Sebő hozzátoldotta a refrént, ami már nem József Attila szövege, annál sokkal ősibb, DOM-DOM, DOM-DANA DOM, a frissen született még pontosan érti ezeket a szótalan szavakat, jelentésük megtalálható az enciklopédiában, ott keressétek valahol a DÖMDÖDÖM környékén.

Hasonló tartalmak

Amit beleteszel az életbe, azt előbb-utóbb ki is tudod venni – interjú Losonczi Dáviddal

A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.

Magyar költők és egy görög herceg szívét is megdobogtatta Zerkovitz Szidónia

Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.

Lehet, hogy Szicília mindvégig itt volt az orrom előtt – interjú Jász Attilával

Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.

Lakatot temettek a holtak mellé, hogy ne térhessenek vissza?

A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!