Az étel szakralitása

Szöveg: Farkas Anita

Még 2017-ben jelent meg az önmaga meghatározása szerint „bibliaolvasó biológus” Fráter Erzsébet A Biblia növényei című kötete. A gyönyörű kivitelű, az egyszerű növényhatározónál jóval többet kínáló album amellett, hogy tudományos alapossággal mutatta be a világ még ma is az egyik, ha nem a legolvasottabb könyvében előforduló növényeket, a hozzájuk kapcsolódó jelképrendszer értelmezése révén Isten nekünk szóló üzenetét is igyekezett felfejteni. Tette mindezt a nem hívők számára is könnyen befogadható módon, olyan kultúrtörténeti érdekességek nyomába is eredve, mint hogy miből készült Noé bárkája, mi a mirhás bor, fa nő-e a mustármagból. És ami talán a legizgalmasabb kérdés: mit evett Jézus tanítványaival az utolsó vacsorán?

Fráter Erzsébet biológus. Volt a Magyar Természettudományi Múzeum kurátora, jelenleg a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert Fejlődéstörténeti növényrendszertani gyűjteményének kurátora. 1985 óta publikál botanikai, természetvédelmi és kertészeti témákban. Főbb művei: Cserjék (2003), Mesés növények, növényes mesék (2010 – Csíkszentmihályi Bertával), A Biblia növényei (2017), A Biblia ételei (2020)

Ennek a ma már az oktatásban is egyre elterjedtebb műnek a folytatásaként jelent meg A Biblia ételei, amely talán még nagyobb érdeklődésre tarthat számot azon egyszerű oknál fogva, hogy a világon minden ember eszik. Sőt, ha jobban meggondoljuk, szinte e körül forog az egész életünk: lényegtelen, hogy húsevők vagy vegetáriánusok, nagy vagy madárétkűek, családosok vagy egyedülállók vagyunk, az ételeink beszerzése, elkészítése mindennapi fontos tevékenységünk.

Természetesen nem volt ez másképp a bibliai időkben sem. Nem véletlen, hogy a Szentírásban igen sokszínűen jelennek meg a kor étkezési szokásai és ezzel összefüggően a mezőgazdálkodás elemei, s az étkezések egy része – pászka- és úrvacsora, az utolsó vacsora stb. – erős szakrális jelentéssel bír. Hogy „Isten többet akar adni, mint pusztán ételt”, azt a szentföldi és a nyugat-, illetve közép-ázsiai utazásai révén az ottani gasztronómiában is igen járatos Fráter Erzsébet könyvének szinte minden fejezete igazolja. A kötet logikus szerkesztéssel tereli a lényeg felé az olvasói figyelmet: „Az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” (Róm 14,17) E gondolat az utolsó, Szent és szimbolikus ételek című egységben csúcsosodik ki.

Addig is izgalmas tudományos-kultúrtörténeti utazáson vehetünk részt, amelyen részletesen szó esik a mediterrán táplálkozástól a növényi és állati eredetű alapanyagokon át az italokig szinte az összes, az evéshez kapcsolódó témakörről, s mindez természetesen – hiszen Fráter egy percre nem feledkezik el a könyv eredeti céljáról – a megfelelő bibliai hivatkozásokkal van tarkítva. Különösen érdekes a vegetarianizmussal kapcsolatos magyarázat, miszerint a vegetarianizmust „többen a Szentírásból vezetik le. Az őstörténet szerint ugyanis úgy tűnhet, hogy Isten eredetileg csak a növényeket adta táplálékul az embernek (1Móz 1,29). Ha azonban jobban megvizsgáljuk a szöveget, inkább úgy értelmezhetjük, hogy az ember tápláléka más (elsősorban magok, gabona, gyümölcsök), mint az állatoknak adott zöld fű. A bűneset óta, kezdve a juhpásztor Ábeltől (1Móz 4,1), az egész Biblián átvonul a húsfogyasztás gyakorlata (1Móz 9,3), az ember fogazata, bélrendszere, energiaszükséglete is a vegyes étrendet feltételezi. A prófécia által jövendölt messiási kor békéje, amikor az oroszlán szalmát eszik (Ézs 11,7), nem a mai állatok biológiájának, táplálkozási rendjének megváltozását jelenti, hanem egy olyan isteni állapotot, mely a mennyek országához hasonlóan túl volt azon, hogy földi léptékkel vizsgálgatva megértsük”.

A rengeteg információt szerencsésen lazítja a mai élet­képekben is gazdag fotóanyag, néhány egyszerű recept és a bőven adagolt keretes írások, amelyekből megtudhatjuk többek közt, hogyan néz ki a jeruzsálemi piac, milyen hűtőszekrényük volt a perzsáknak, kik és mire használták a garum nevű fűszert, vagy hogy mit jelent a kenyér botja kifejezés. A Biblia ételei éppen e sokrétegűsége miatt nem egyszerre végigmenős, hanem többször forgatandó olvasmány. Talán egyetlen hibája a túl sűrűn szedett szöveg, ami kissé levon az egyébként tízpontos olvasói élményből.

 

Fráter Erzsébet: A Biblia ételei. Scolar Kiadó, Budapest, 2020

Hasonló tartalmak

Amit beleteszel az életbe, azt előbb-utóbb ki is tudod venni – interjú Losonczi Dáviddal

A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.

Magyar költők és egy görög herceg szívét is megdobogtatta Zerkovitz Szidónia

Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.

Lehet, hogy Szicília mindvégig itt volt az orrom előtt – interjú Jász Attilával

Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.

Lakatot temettek a holtak mellé, hogy ne térhessenek vissza?

A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!