Zalán Tibor az 1970-es években induló költőnemzedék azon kiemelkedő tagjai közé tartozik, akik a neoavantgárd és a posztmodern versbeszéd felszabadító ereje mellett a modernség poétikai formáit és kérdéseit sem tartották érvénytelennek. Az utóbbi majd egy évtizedben sajnos nem adott ki verseskötetet, ám a líraszerető közönség most azzal vigasztalódhat, hogy a 2013 és 2021 között született költemények javát megkapja A lovak reggelijében.
Zalán Tibor Szolnokon született 1954-ben. József Attila-díjas, Szép Ernő-életműdíjas és Magyar ország Babérkoszorúja díjas költő, író, drámaíró. Drámatörténeti, dramaturgiai, drámaelméleti kurzusokat tartott több magyar felsőoktatási intézményben és színitanodában, volt versrovat vezető a Kortársnál, rovatvezető az Iskolakultúránál, szerkesztő a Kortárs Kiadónál. A magyar szín - házi élet meghatározó alakja, szá - mos műve franciául is megjelent. Főbb művei: …és néhány akvarell (1986), Borús reggeli üzenetek (1989), Kívül (1993), Fénykorláto - zások (1996), Királylányok könyve (1996), Papírváros (I.: 1998, II.: 2002, III.: 2013, IV.: 2020), A szomjúság nyelvén (2000), Azután megdög - lünk (2004), Dünnyögés, félhan - gokra (2006), Fáradt kadenciák (2012), Holdfénytől megvakult kutya (2013)
A kötet nyitóciklusát alkotó három ikervers a költői hétköznapokról, a mackónadrágosan természetes és a kényszerű öltöny-nyakkendős létmódról meglehetős játékossággal szól, és némi Orbán Ottó-s rájátszással a költeni szó valamennyi jelentését egymással összekapcsolva indítja be a versek hömpölygését, hogy aztán gyorsan ellenpontozódjon is ez a felszabadultan önironikus humor az Elmosódásokban. A második ciklus verseinek dedikációi (a feleséghez, az anyához, a barátokhoz stb.) ugyanis az elmúlás felől értelmezik újra az alkalmi vers műfaját: még az ismétlések sem képesek egy elmúlt pillanat tökéletes rögzítésére, a visszatérő elemek pedig egyre tragikusabb kontextusban tűnnek fel. Például teljesen más hangulattal és jelentéssel bír az „Anyám a padon ül Korhad a széle” sor, miután azt olvassuk, hogy „Esésnyomok a karján / Kezét kulcsolja remegő kezére” – a korhadás ekkor már átvitt értelemben is érvényesül, az Abony – Anyám tükörben című vers így vált át életképből a halál felé tartás pillanatképévé.
Az intimitás fokozása azzal, ahogy a megszólaló összekapcsolja a családot és a pályatársakat („Fölöttem áll a Göncölszekér, / bakján apám, bátyám, Sziveri – elég / különös csapat, s valamennyi nevet” [Hiányzó elemek]), egyben a veszteségek feletti gyászt is erősíti, a kitartottan rezignált hangnem pedig a fakulás, a korhadás vissza-visszatérő eseményeinek egyfajta ellentartásaként kezd szolgálni; a megélt fájdalommal lehetséges még valamennyire élesíteni az elvesztett emberek emlékkontúrjait. Hogy ez a fajta szembenézés mennyire kibírható, arra válaszul szolgál a bolyongás, a homályban tapogatózás gyakorisága, mint a „Lucsok és pernye” vagy az Emlékfoszlányok – Tolnai Ottó című versben. A derű ezúttal hiányzik a kötetből, ám ez egyfajta reakció is a kortárs trendekre, ahogy az Új idők emléktelenségének szarkasztikus felütésében olvashatjuk: „A csuklófelvágó versek i / deje lejárt Nem a szenvedés / ed vált érdektelenné A szenv / edés maga”. Ha találunk is önironikus darabokat („A költő sírján dudva / és barátok teremnek” [Éjjeli tűnődések]), azok többségükben stílusbravúrnak is beillő szerepversek, melyek a hagyománnyal folytatnak párbeszédet. Ilyen az első magyar női költő – természetesen Weöres Sándor Psychéjén átszűrt – fiktív episztoláját tartalmazó Telegdi Kata ismeretlen levele Balassi Bálinthoz vagy az Adyra rájátszó Láp-ország elfáradt lakója. A legtöbbet megidézett előd József Attila, s neki is a legreményvesztettebb képeit használják fel a versek, mint a szívet a semmi ágán (Semmi helyen); vagy éppen a Mért hagytál el, hogyha kívánsz elkeseredett jambikus lüktetésére játszanak rá, mint a (Város, idegen lepkékkel): „feléje nyúl s elragadja / magába vonja s szórja újra”.
A komor, melankolikus hangvétel egyik hozománya, hogy a kísérletező formai játék háttérbe szorul, Zalán Tibor új kötetét egyértelműen a soráthajlásos próza- és szabadversek uralják. Ám, ahogy a József Attila-allúziókkal utaltam rá, a szerző védjegyévé vált zeneiség, a poézis hangzóssága szerencsére egyáltalán nem hiányzik A lovak reggelijéből. Ezt az antik témákat feldolgozó versek is bizonyítják, például az Odüsszeusz hazatérését Pénelopé szempontjából újraértő Ithakai találkozás zakatoló időmértékes ütemei: „Penelopé szívemnek / örök asszonya köszörül torkán kettő a ragyogó / rongyokban ácsorgó koldus az ajtóban”. A másik következmény pedig az, hogy Zalán jelenlegi versbeszéde közeledni látszik a prózapoétikájához. Egészen pontosan ahhoz a projekthez, amelynek a drámái és a gyerekirodalmi művek mellett az utóbbi évtizedet szentelte. Az ötkötetesre tervezett Papírvárosnak ugyanis nemcsak a motívumai és az atmoszférája köszön vissza az olyan versekben, mint a Hiányzó elemek, az Éjjeli tűnődések vagy Az író A papír, de a kötet versein általánosságban megfigyelhető a Zalán-regényt jellemző epikusság. Az a mozaikos versépítkezés, amelyet A lovak reggelije működtet, már nem a nyolcvanas és kilencvenes évek beszédtöredék-összeállító poézise. A legújabb versek gyűrött életképek, jelenet-, élethelyzet- és gondolatszilánkok (lásd például az Anya-ébresztő-siratót), amelyek egy történet folyásából lettek kiszakítva. A versek a történetnek azon részei, amelyek ráférnek egy fecnire – Zalán Tibor pedig a hullás mértanának pontosságával rendezte most őket össze a számunkra.
Zalán Tibor: A lovak reggelije. Kortárs Kiadó, Budapest, 2021
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
