A kiállítótérbe lépve elcsendesül az idő, a tárlat több érzékszervünkön keresztül hat ránk: a látvány, az illatok és a zene együtt adják az élményt. „Olyan kiállítást akartunk létrehozni, ami a természethez való viszonyunkat tárja fel – mondja dr. Czingel Szilvia kurátor. – Azt szeretnénk, hogy a látogatók ebben a térben valóban lelassulhassanak. Ahogy egy botanikus kertben vagy erdőben megtett sétának terápiás ereje van, úgy a múzeumlátogatásnak is lehet gyógyító ereje. Szándékosan nem alkalmaztunk digitális tartalmakat, a nyugtató zenék, a madárcsicsergés, a levendula, rozmaring és citromfű illata segít abban, hogy valóban elmerüljünk a múlt kertjeinek világában.”
„Virág a kertben. Virág a hímzésen. Virág az emlékezetben. A magyar népművészet minden szirmában ott rejlik a természet és a kultúrák találkozása.” – vallják a kiállítás megálmodói. A tárlat 120 műtárgyának növényi motívumain keresztül öt évszázad kertkultúrája tárul fel: a kiállított tárgyakon keresztül a középkori kolostorkertek, a reneszánsz, a török és a barokk kor, valamint a parasztkertek növényvilágánák érdekes összefüggéseire bukkanunk.
A kiállítás több múzeummal együttműködve valósulhatott meg, így a textilek, kerámiák, fából készült népi iparművészeti tárgyak, népviseleti darabok mellett láthatunk például az Orvostörténeti Múzeumból kölcsönkapott patikaedényeket is. A bemutatott tárgyak között sok hímzett kötény és terítő szerepel, mivel ezeket díszítették a leggazdagabban. A motívumkincs elsősorban a kalocsai és a matyó hagyományokat tükrözi jellegzetes, színes virágmintákkal.
A virág- és növényábrázolások nem csupán díszítések: történeteket mesélnek. Bennük él a közösségek hite, világszemlélete és a mindennapok ritmusa.
A motívumok felidézik a falusi kertek ismerős formáit, az udvarok virágait és gyümölcsfáit, ugyanakkor a távolabbi kertek emlékeit is őrzik. Felsejlenek bennük a reneszánsz és barokk kastélykertek pompás dísznövényei, a kolostorok gyógyfüves udvarainak illata, sőt a városi polgárházak virágos kertjeinek hangulata is. A népi kertkultúra nem zárt, hanem befogadó és átalakító közegként működött: a hagyományos növényvilág mellé új formák, színek és jelentések társultak, amelyek a hímzéseken, faragásokon vagy festett bútorokon is megjelentek.
Fotógalériánk:
„Az angolkert hatására jelent meg a parasztkertekben a porták elején a kis fűszerkert” – meséli a kurátor, a kiállítás kísérőszövegei pedig végigvezetnek bennünket a különböző kerttípusok világán. Megismerhetjük a francia és a barokk kertek sajátosságait, a kolostor- és a reneszánsz kertek közötti eltéréseket, valamint azt is, hogyan épültek be ezek a minták a falusi közösségek mindennapjaiba – mit vettek át belőlük, mi maradt meg, és mikor jelent meg a gyümölcsöskert.
„A virág nemcsak dísz, hanem emlék, tudás és lelki tapasztalat.” A tárlatot bejárva azt is megtudhatjuk, hogy legfontosabb növényeink, köztük a tulipán, a rózsa, a liliom, a zsálya vagy a rozmaring mikor jelent meg a paraszti kultúrában, hogyan vált hangsúlyossá a használatuk, és milyen szimbolikus jelentéssel ruházták fel őket.
„A rozmaring története például a középkori kolostorkertekig nyúlik vissza, ahol gyógynövényként termesztették – mondja dr. Czingel Szilvia. – A magyar paraszti kultúrában az esküvők meghatározó kellékévé vált, a ruhák díszeként is feltűnt. A paraszti hagyományban a mindennapokban is szerepet kapott: a frissen mosott ruhák közé rozmaringot és levendulát tettek, hogy illatukkal megóvják azokat a molyoktól.”
A jelenhez való kapcsolódás erősítésére kortárs iparművészeket is bevontak a projektbe. Papp Anett textilművész izgalmas installációt készített, búzafűből termesztette meg egy menyasszonyi népviselet anyagát, amit aztán egy viseletvarró állított össze. A Romani Design installációja a hazai, katolikus cigányság legnagyobb ünnepét, a csatkai búcsút idézi, amelynek több mint százéves hagyománya, hogy Szűz Mária szobrát felajánlásként hozott ruhákba öltöztetik. Urbán Ádám fotóművész a Vácrátóti Arborétumban készült művészi növényfotói is láthatók a kiállításban.
Kiemelt fotó: Bézsenyi Zsolt. Fotók forrása: Hagyományok Háza.
