Hager Ritta textilművészete az evangéliumi üzenetre és a keresztény misztika hagyományaira épül. Az összefonódás oly szoros, mint az egymásba kapaszkodó szálak a hatalmas falikárpitokon, műveit mégsem csak az avatott kevesek érthetik. Az öt évtizedes pályafutás alkotásai egyetemes üzenetet hordoznak: a sötétségből a fényre jutás öröméről vallanak.
Jó néhány évvel ezelőtt az életközepi válságot élve, talán annak legbarátságosabb részeként, ellenállhatatlanul felébredt bennem a szemlélődés vágya. Meg akartam tanulni a keresztény meditációt. Alaposan rákészültem, és végül egy szép nyarat töltöttem el Jálics Ferenc SJ – a szemlélődő lelkigyakorlat kidolgozója – könyveivel. A nyár ragyogó fényei közepette aztán rá kellett jönnöm, hogy kontemplációt akarni egyáltalán nem lehet, elég vágyni és készen állni rá, hogy megtörténjen.
Hager Ritta textilművész műveire már ennek a nyárnak a tapasztalataival találtam rá. Izgatott csodálkozással, megdöbbenéssel láttam megelevenedni rajtuk mindazt, amiről a jezsuita szerzetes könyveiben olvastam, és ami felé tapogatózva elindultam. A kárpitokat nézve a szemlélődésről megszerzett ismeret megszűnt elméleti tudás lenni, egyszerre ott volt előttem a lényeg – szelíden, alázatosan, miközben a látvány egyértelműségében is teret engedett annak, hogy magam tegyem meg a lépéseket a művek befogadására. Átéltem, amiről a művész alkotásaira utalva a róla készült portréfilmben így beszél: „Nem vagyok az, aki ráerőszakolja a gondolatokat a nézőre, hanem az a jó, ha te látsz dolgokat bennük.”
Sugárzó csend
1994 │ plasztikus felvetésű gobelin, juta, gyapjú, len │ 132 × 210 cm
…ott fú, ahol akar
2003 │ vegyes felvetésű gobelin, len, gyapjú │ 92 × 160 cm
„Kaptam egyszer egy fényélményt egy ima alatt. Egy erős fényt éltem meg, ami a szeretet. Szeretetfényt. Ezt szeretném továbbadni. Persze az anyagokkal nem lehet illusztrálni, de talán sikerül egy kicsit a nézőben felkelteni valamit annak érdekében, hogy nézzen önmagába, hogy találja meg az önmagában lévő fényt” – vall spirituális – és művészi – alapélményéről Hager Ritta, magyarázatot adva a sötétség, a fény, az árnyék művein újra és újra visszatérő motívumaira.
Hager Ritta, a nemzet művésze, Kossuth-díjas iparművész, textiltervező, gobelinművész február 20-án ünnepelte kilencvenedik születésnapját.
A szemlélődő ember az anyagi világot meghaladva igyekszik elindulni a belső útra. Nem függetlenítheti magát testi meghatározottságaitól, de mégiscsak lelki útra lép. Hager Ritta művein végigkövethetjük a művész visszafelé vezető útját, ahogyan a szakrális élményt visszavezeti az anyag világába: a természetes szálak – gyapjú, juta, kender, len és selyem – használata és a jól érzékelhetően alapos kidolgozást, erős fizikai munkát kívánó, változatos szövéstechnika tapinthatóvá teszik, testet adnak a spirituális tapasztalatnak. A textilművészet talán minden más művészeti ágnál, technikánál alkalmasabb a megérzékítésre, de Hager Ritta valósággal is térbe helyezi a műalkotásokká sűrűsödő élményt, „falikárpitjai kilépnek a sík két dimenziójából: plasztikus, sőt a tér három dimenziójában megjelenő műveket is komponál” – fogalmazza meg P. Szabó Ernő művészettörténész.
Triptichon
2015–2017 | vegyes felvetésű gobelin, gyapjú, len, selyem 3 db, 120 × 90 cm
Gondolkodószékek
1976 │ kötözött, csomózott juta │ 270 × 200 × 40 cm
Hager Ritta öt évtizedes pályáját az evangéliumi üzenet és a keresztény misztika látószöge határozza meg, művészete mégsem csupán a beavatottak szűk köre számára érthető. 1994-ben helyezték el Sugárzó csend című kárpitját a berlini Brandenburgi kapunál kialakított úgynevezett csendteremben. A szimbólumaiban a békét hirdető kapu a békétlenség és a háborúk hullámverései között élt meg két évszázadot, legutóbb keletnémet határőrök ölték meg a közelében több mint hetven honfitársukat. A rájuk emlékező térben kiállított Hager-mű előképe az Éj című falikárpit volt, amelyen a fény kereszt alakban sugárzik. A terem kialakítói arra kérték a művészt, hogy készítsen e korábbi alkotás alapján ökumenikus művet, amely csendes elmélyülésre késztet, és bármely vallás követői megélhetik általa a béke üzenetét. Az évtizedek óta egyre-másra betelő vendégkönyvek tanúsága szerint ez teljesült, a kárpit mindenki számára reményt közvetít: a fény győzelmét hirdeti a sötétség felett.
Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlat című könyvében egy fa megfigyelését ajánlja mint az elcsendesedés, a zaklatottságból való kilépés, a figyelemkoncentráció első gyakorlatát. Bár e gyakorlattól még hosszú út vezet a szemlélődő életformáig, Hager Ritta művészete a belső útra lépésre biztat. Művei, mint a vigília szertartásának Exultet öröméneke, megmutatják, hogy az éjszaka véget ért, a húsvéti világosság folytonosan árad, látni engedik, ahogyan az „el nem fogyó tiszta fény” megvilágítja rejtőzködő árnyékainkat, és feltisztítja a homályt.
Remény
1998–2000 │ vegyes felvetésű gobelin, gyapjú, len │ 175 × 173 cm
Szemlélődés
2018–2019 | plasztikus felvetésű gobelin, gyapjú, len, selyem | 93 × 160 cm
Éj
1986 │ plasztikus felvetésű gobelin, gyapjú, len, juta, kender │ 170 × 255 cm
Fény
1982 │ plasztikus felvetésű gobelin, gyapjú │ 125 × 90 cm
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
