„Minden gyerek szeret rajzolni, és vannak közöttük olyanok, akik ezt sohasem növik ki: mi hatan ezek közé tartozunk. Ma is ez köt össze, hetente egyszer együtt festünk és rajzolunk élő modell után vagy csendéletet, tájképet, hatan hatféleképpen. Az egykori tinikből azóta nagymamák és nagypapák lettek, de amikor összeülünk, a fiatalkori énünket éljük újra, ezt látjuk egymásban is. Ebből az örömből szeretnénk átadni a rajzainkon keresztül azoknak, akik megtisztelik a kiállításunkat” – írják a kiállítás tájékoztatójában.
Van közöttük ötvös-szobrász, Krajcsovics Károly, akinek köztéri művei is ismertek (Költők parkja, Lukács fürdő színészportréi, Rudas törökfürdő kerámiaképe stb.). Szabó Kastner Ágnes színházi díszlettervezőként előadások sikeréhez járult hozzá. Haraszti Enikő egyedi kerámiái sok otthont díszítenek, Czibók Péter pedig az üveggel kötött életre szóló barátságot. Egyedi eljárással készült üvegei közintézményeket (Puskás Akadémia VIP terme falidíszei, Gresham-palota térelválasztója), és magánlakásokat díszítenek. Böjte Gyurcsó Éva kerteket tervezett, és emellett nagy mestereket másolt, most pedig ő is élő modell után fest. Kaszab Zsuzsa pedig a hírek nyomában járta a világot és gyűjtötte a papírra kívánkozó élményeket, fotózott és mesekönyvet írt és rajzolt unokájának, Bálnakölykök címmel.
Az alkotókról
Czibók Péter üvegművész tizenöt évesen kezdett a Vasutas Képzőművészeti Körbe járni, ahol a csoport tagjai közül többekkel megismerkedett. Ez az időszak döntő volt élete további alakulásában. Az érettségi után ötvös-ezüstműves szakiskolát végzett, majd 1981-ben elhagyta az országot, és Kanadában, Vancouverben telepedett le, ahol iparművészeti stúdióknál dolgozott, és itt kezdett el üvegművészettel foglalkozni. Tagja volt a British Columbiai Üvegművészeti Társulatnak, kiállításokon vett részt munkáival. Munka mellett az Emily Carr University of Art and Design egyetemre járt, festészetet, grafikát, rézmetszést tanult. 1998-ban tért haza, itthon saját üvegművészeti stúdiót vezetett. Magánembereknek és közintézményeknek dolgozott, a Gresham-palota térelválasztóit és a Puskás Akadémia VIP termeinek falidíszeit is ő készítette.
Böjte Gyurcsó Éva tájépítész a rajzolásban gyermeki énjét éli újra, ezért írja alá képeit Bőjte Éva néven, ahogyan fiatal korában ismerték. 2010 körül kezdett festegetni akrilfestékkel, fényképek után, de leginkább kedvenc festői megvalósítható képeit másolta. „Sokat tanultam belőle, de a nagy változást, a Zsuzsa által életre hívott Rajzolni jó alkotói közösség adta meg – mondja. – Újra meg kellett tanulni rajzolni, egyéni alkotásokat önállóan megfogalmazni, megismerkedtem a klasszikus rajzeszközökkel – ceruza, szén, porpasztel –, és itt találtam rá új szerelmemre, az olajpasztelre is.” Éva úgy érzi, hogy ettől a közösségtől sokat tanult, de eszébe jutnak régi tanárai is, akiknek tanítása ma sokat segít a rajzolásban. Rajzolni jó, mondja: kikapcsolódás, boldogság, fejlődés, önismeret miközben nem kell hozzá több, mint papír, ceruza, no meg egy jó közösség és egy gondolat.
Haraszti Enikő keramikus azok közé tartozik, aki megmaradt a gyerekkori rajzolás öröménél, és ehhez egy életen át hű maradt. Rajzolni jó dolog, vallja, bármilyen életszakaszban legyen is az ember. Enikő keramikusként 35 éve dolgozik saját műhelyében és a keze alól kikerülő használati vagy dísztárgyak sokaknak okoznak örömet. Mint mondja, a rajzolás egy újabb örömforrás, azt jelenti, hogy az ember más megfogalmazásban alkot. A 80-as években Berecz András festőművész rajzkörében rajzolt Nyíregyházán, majd Tóth Sándor szobrászművész által irányított alkotó társaságban mintázott. Az külön öröm, hogy hétről hétre találkozhat a barátaival, akik egyben alkotótársai is. „Ezek az alkalmak hozzátesznek az alkotás élményéhez” – meséli.
Kaszab Zsuzsa újságíró, szerkesztő. Gyerekkorában kutyákat rajzolt, bármikor, bárhol, ahol papír került a kezébe. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában csak két hónapot töltött, majd egy budai gimnáziumban találta magát, ahol találkozott Péterrel és Évával, estéit pedig a Vasutas Képzőművész Körben töltötte. Ezekben az években Martsa István szobrászművésznél is tanult mintázni. Az egyetemet külföldön végezte, bár a rajzolás ekkor háttérbe szorult. A munkája utazásokkal járt, sok évet töltött külföldön, akkor születtek a kiállított rajzok. Írt és illusztrált Theodor unokájának egy mesekönyvet, amelyet 2019-ben adtak ki. A kiállításon a nyolc éves Theodor egyik remek alkotása is látható. Ez a kis közösség a mindene: barátság, motiváció, kihívás és újabb célok, hiszen a fejlődés lehetőségei korlátlanok.
Szabó Kastner Ágnes díszlet- és jelmeztervező, festőművész. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában játékkészítő grafikusi minősítést szerzett, majd tanulmányait a prágai színművészeti akadémia szcenográfia szakán folytatta. Diplomáját 1978-ban kapta meg. A debreceni Csokonai Színháznál 13 évet töltött, hazai és cseh színházaknál tervezett díszleteket, jelmezeket. Ma már hobbiból fest, rajzol, játékot tervez, különböző technikákkal próbálkozik. Különösen a porpasztell áll közel hozzá, amellyel meg is örökítette barátai portréját, szénrajzaival pedig azt a hangulatot, légkört, ahogyan az alkotások születnek. Unokája a nyolcéves Szofi talán folytatja ezt az örömrajzolást.
Krajcsovics Károly ötvös és szobrászművész. Gyermekkora óta nem volt kérdés, hogy mivel szeretné és mivel fogja eltölteni az életét. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában ötvös szakon tanult, majd ezt folytatta a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetemen. Nagy hatással volt rá a Kirschmayer Károly szobrászművész vezette Vasutas Képzőművészeti Kör, ahol nemcsak rajzolni és mintázni tanult, hanem életre szóló barátságokat is kötött. Munkáival találkozhatunk köztereken – a Költők parkja a XI. Kerületben, a Művészek fala a Lukács fürdőben, Mesekút Gazdagréten – de érmei külön fejezetet jelentenek munkái között. Sikeresen ötvözi a szobrászatot a fémekkel, az ötvösséggel, és ő a csoport egyik fő kurátora, szakmai vezetője. A mostani kiállításon rajzaival jelentkezik.
Nyitóképmontázs: Bíró Mátyás
Portrék: Szabó K. Ágnes
