„Szeretném megismerni a feleségét” – közölte Mária angol királyné vendéglátójával, Schwaiger Imrével, amikor meglátogatta a műkereskedő messze földön híres delhi üzletét. A férfi azonnal üzent, és pár perc múlva az uralkodó felesége elcsevegett Mrs. Nelly Schwaigerrel.
Egy szegedi születésű férfi Delhiben, a Kasmír-kapunál található üzlete volt a 20. század első évtizedeiben az indiai műkincs-kereskedelem egyik központja. Nem csoda, hogy V. György felesége is hozzá ment, hogy megnézze az áruját, sőt e látogatás után maga a király is fogadta a Tisza mellől elszármazott korrektségéről és diszkréciójáról híres magyar kereskedőt.
Schwaiger Imre. Fotó: Arcanum
Talán Schwaiger arra a jeles alkalomra is kitűzte gomblyukába az elmaradhatatlan kék búzavirágot, amiről ismeretes volt. Gyönyörű villája kertjében külön e célra termesztette ezt a hazáját jelképező növényt. Pedig nagyon fiatalon, a kereskedelmi érettségi után azonnal nekivágott Európának. Londonban, a Crédit Lyonnais bank alkalmazottjaként először megtanulta a nyelvet, majd egy kedvező ajánlat révén Indiába ment, egy simlai kirendeltségnél vállalt munkát. Megismerte a drágakövek, a műtárgyak világát, ez nem volt nehéz, mert diákként művészi pályát választott volna szíve szerint. Hibátlan ízlése, jó kapcsolatteremtő képessége és megbízhatósága hamarosan ennek a kényes üzletágnak az élére emelte, így saját vállalkozást nyithatott, immár Delhiben. Ebben nagy része volt angol feleségének, Nellynek is, aki egy gazdag kereskedő lányaként tekintélyes hozományt vitt a házasságba.
Schwaigeréknek a pazar és központi helyen álló delhi villán kívül Londonban is volt lakásuk, és rendelkeztek egy lakóhajóval is. Amikor Germanus Gyula és Hajnóczy Rózsa egyik indiai utazásuk során náluk vendégeskedtek, nem győzték csodálni a szobrokkal, elefántcsont-faragványokkal, hímzésekkel, drágakövekkel gazdagon, de ízléssel díszített villát, mely előtt egy hatalmas Buddha-szobor magasodott. Legnagyobb örömükre a házigazda ízletes paprikás csirkével vendégelte meg őket.
Az angol arisztokratákkal, amerikai milliomosokkal, maharadzsákkal és a világ nagy múzeumaival kapcsolatban álló műkereskedő nem felejtette el a hazáját, a szűkebbet sem. Kész volt tudósítani a Szegedi Naplót Ferenc Ferdinánd trónörökös keleti utazásáról vagy az indiai földrengésről, és csak gyerekei születése után hagyott fel a sóhajtozással, hogy vajon mikor látja legközelebb a szegedi Oroszlán utcát és a Boldogasszony sugárutat.
Az első világháború idején az éppen Londonban tartózkodó Schwaiger felkerült az ellenséges országok polgárainak listájára, elvileg nem hagyhatta volna el a házát, csakhogy az angol hadügyminiszter, Lord Kitchener mentesítette ez alól. Ugyanis Schwaiger segített összeállítani a lord különleges keleti kardokból álló gyűjteményét. A Cartier fivérek egyikével, Jacques-kal is összebarátkozott, a húszas években ő lett a híres ékszerészcsalád legfontosabb keleti kapcsolata. Schwaigerben megbíztak a dúsgazdag keleti előkelőségek, így készek voltak megtekinteni Cartier-ék eladásra szánt különleges darabjait.
Nemzetközi tanulmányokban a magyar kereskedőt a tibeti művészet egyik felfedezőjeként tartják számon, ugyanis korán felismerte a himalájai népek kultúrájának értékeit. Házában megszállhattak a szerzetesek, így ha el akartak adni valamely szobrot, miniatűrt, először hozzá vitték. A nagy közgyűjtemények is vásároltak tőle, a British Museum szinte minden évben vett valamit a Schwaiger-kollekcióból. A magyar gyűjtő folyamatosan adományozott is, elsősorban a magyar múzeumok számára, de a British is kapott tőle egy különlegesen értékes perzsa pávaszobrot. A Hopp Ferenc alapította Ázsiai Művészeti Múzeumban pedig második alapítóként tartják számon, olyan sok, főleg indiai, tibeti szobrot, tekercsképet ajándékozott a gyűjteménynek.
Többször felajánlották neki az angol állampolgárságot, de csak az első világháború után fogadta el. Ám ettől függetlenül hagyatékából a legjelentősebb részt magyar közgyűjteményekbe szánta, négy gyermeke teljesítette is a végakaratát. Schwaiger Imre Delhiben halt meg 1940-ben, az ottani angol katonai temetőben temették el. Egykori fényűző villája többször cserélt gazdát, ma állami épület.
Nyitókép: Schwaiger Imre és gyermekei, Irma Gwendolin, Leonard Imre, Ernest és Ilona. Fotó: Arcanum
