A mostani lapunkat, mint a címben is olvasható, 1912-ben adták postára, de a fölvétel színezetlen kiadásából ismerünk postán járt példányt 1899-ből is. Szóval itt a szemlélő a 19. századba pillant, ami kétségkívül különös érzés. Egy 1906-os lapon az is látszik, hogy a bejárati épületet szép, kovácsoltvas kerítéses terasszal bővítették. További lapokból kiderül, hogy nem valódi barlangról van itt szó, valójában afféle kiránduló-vendéglő volt ez Brassó városa fölé magányos tömbként magasodó Cenk oldalában. Egy kora belső fényképen három asztal látható, a megnagyobbodott vendéglőben sem lehetett több hatnál, egy közepes kiránduló kompánia meg is tölthette.
A szegény emberek aligha járhattak ide, de úrféléknek kellemes foglalatosság lehetett fölkaptatni a meredek gyalogúton, aztán odafönt tányér fölött gyönyörködni a szétterülő táj, az alant fekvő történelmi város látványában. Hogy az egész, vagy legalább egy része ma megvan-e, talán valamelyik olvasónk tudja, híre nemigen mutatkozik.
Az a bizonyos Jenő, aki ezt a lapot küldte tekintetes Skorka János szabómesternek a közeli Kézdivásárhelyre, aligha járt ide föl, inkább csak keserűen gondolhatott arra, hogy miközben ő az ágyat nyomja, másoknak milyen szép passziókra van lehetőségük.
„Igen tisztelt Skorka úr, tudatom, hogy itt Brassóban nagyon rosszul telik, mert beteg vagyok már 7 hete. Először három hétig nagyon jól telt. Üdvözlöm a tés [tekintetes] asszonyt, maradok tisztelettel, Jenő.”
A sorozat előző része itt olvasható:
