Az Orosházához tartozó Gyopárosfürdő a települések között fiatalnak mondható, de azért a maga másfél évszázada sem kevés. A várost zöldséggel, gyümölccsel, szőlővel ellátó földek a 19. század derekán kapták meg a Gyopároshalma nevet, de a már ekkor is meglévő tavakat csupán a gazdaság szükségletei szerint használták kenderásztatásra, jószágfürösztésre, libaúsztatónak, fürödni legföljebb a környékbeli parasztgyerekek jártak ide.
A kiegyezést követő évtizedek a hazai fürdőkultúra hatalmas fellendülését hozták. A lendületesen gyarapodó polgárság körében divatba jött az elsősorban gyógyvizes fürdőkre járni, nem is annyira gyógyulni, mint társasági életet élni. Néhány évtized alatt több mint nyolcszáz fürdőhely épült ki a korabeli Magyarországon, amelyek egy része ma is fogadja a vendégeket.
Orosházán László Elek városi orvos állapította meg 1869-ben hogy a gyopárosi víz gyógyhatású, ezért fürdő kiépítését kezdeményezte, sikerrel. Ettől kezdve fellendülések és visszaesések időszakai követték egymást, egészen a jelen esztendőig, amikor is igen jelentős civil összefogással új életet sikerült lehelni a romlásnak indult fürdőbe.
Amikor a mai fényképünk készült, éppen legszebb fénykorát élte Gyopáros. Villák sora épült a vendégek fogadására, akik a lapon szereplő dátum szerint még az utószezonban, szeptemberben is szívesen időztek itt. A lapot postára adó Kuth Ilus is vendég volt, a községi szálloda lakója, onnan küldte üdvözletét Fockter Mancika úrleánynak Nádasdladányba, az alábbi szöveggel:
„K[edves] mindnyájukat szívélyesen üdvözli Ilus” (és még öt aláírás).
Sorozatunk előző része itt olvasható:
