Honleányok, hazafias asszonyok, százhatvan magyar nő hímezte azt a 7,5 x 12 méteres virágmintás szőnyeget, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe szántak. Történt mindez 1860-as években, amikor az ország túl volt már a levert szabadságharc sokkján, és felépült a remény egyik jelképe, a Széchenyi alapította Akadémia új székháza. Felépült, de a belső díszítésre már nem maradt pénz.
Amikor ezt megtudta Bohusné Szőgyény Antónia, felhívást tett közzé a lapokban, kérve nőtársait, hogy együtt hímezzenek egy méltó szőnyeget a székházba. Szőgyény Antónia férjével abban a világosi kúriában élt, ahol a fegyverletétel egyezményét aláírták. Jótékony és elkötelezett asszony volt, nem véletlenül fogat ő össze a szálakat, képletes és átvitt értelemben egyaránt.

Grófnők és bárónők, nemei és polgári hölgyek vásárolták meg az előnyomott mintát, a fonalat, és készítették el a maguk kis négyzetes darabját. Köztük Pöltenberg Ernő aradi vértanú lánya, Ilona, és Görgei Artúr felesége, Adéle valamint lányuk, Bertha. Ezekből a négyzetekből varrták aztán össze az egészet, ami erős jelképe lett mindannak a női munkálkodásnak, amely értékét még ma sem értékelik a megfelelő szinten, ami sokszor nem olyan látványos, mégis nélkülözhetetlen alap fontos ügyek megvalósításában.
Ez a gondolat fogalmazódik meg a Budapest Galéria “A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban” című kiállításán, ahol ez az erős történet egészül ki a világ több részéről származó, és hasonló gondolatot megjelenítő női alkotással. Láthatunk San Franciscóban készített AIDS-takarókat, és hasonló összefogással alkotott belorusz, mexikói kézimunkát. A magyar nők által készített hatalmas szőnyeget a készítés után néhány évtizeddel kettévágták, így két, közel egyforma darabban látható.

Senki ne riadjon vissza egy nyári látogatástól, hiszen az óbudai galéria árnyas udvarán jól esik az üldögélés az elgondolkodtató tárlat után.
A különleges kiállítást október 5-ig nézhetjük meg a Lajos utca 158. szám alatt.