Emlékirat, melyből többet megtudunk a házastársáról, mint a visszaemlékezőről. Az utókor hálás Klebelsberg Kunóné Botka Saroltának, amiért oly sok beszédes epizódot őrzött meg férje, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter életéből. Például azt, amikor kisfiúként gilisztákkal hordta tele alvó nagymamája zsebét. Az is kiderül, mennyit szomorkodott keresztapjától kapott fura keresztneve miatt. És ki gondolná, hogy a tanyasi iskolák létrehozója, a szellem nagyszerű embere azon kívül, hogy remekül sakkozott nagy vadász és kiváló céllövő is volt? A sportok közül amúgy a vízipóló állt a szívéhez legközelebb.
Szerencsére feleségéről, Saroltáról is kiderül egy és más az Életutunk című könyvecskéből. Botkáék délvidéki földbirtokosok voltak, a nyarakat az uradalmukon, a teleket Becskereken töltötték. Sarolta édesanyja egyenesen a zárdából ment férjhez, kicsit nehezen szokta meg a móriczi hangulatú, névnapozós, mulatságokban gazdag életet. Mire megszokta, meg is özvegyült, és kislányával visszament édesapja házába. Hét év özvegység után ment újra férjhez, egy komoly és kedves tudós emberhez, akitől még két gyermeke született. Sarolta iskoláit a híres Zirzen Janka-féle intézetben végezte, és az egyik családi nyaralás alatt találkozott Klebelsberggel a Balatonon.
Nem volt szerelem első látásra. Klebelsberg kiválóan játszotta a krokett nevű játékot, és a nyaraló fiatalok között ő lett az egyik csapat kapitánya. Amikor a kapitányok egyesével csapatot választottak maguknak, Klebelsberg nem akarta az ügyetlen Saroltát az ő együttesében látni. „Csak őt ne” – szűrte a szót a foga között. Jó kezdés… Néhány együtt töltött nap után a későbbi miniszter, akkor még joghallgató, rájött, hogy a lánynak vannak előnyös tulajdonságai is. Ezután kérte feleségül.
1900 tavaszán házasodtak össze, nászútra Bécsbe, Innsbruckba, Milánóba és az olasz tavakhoz utaztak. Egész életükben, már ameddig tehették, szerettek együtt utazni. Év közben könyveket, művészeti albumokat nézegettek, majd nyáron felkerekedtek és megnézték a papíron látottakat élőben is.
Gyermekük nem született, Sarolta ráadásul sokat betegeskedett, hónapokat töltött szanatóriumokban. Ha otthon volt, magától értetődő természetességgel és odaadással a férje körül forgott az élete. Klebelsberg mintaférj lehetett, ha hinni lehet – miért ne lehetne? – felesége visszaemlékezéseinek. Nagyvonalú, kiegyensúlyozottan derűs, művelt és megértő ember volt. Gyerek híján ők ketten képzeletbeli manókkal népesítették be otthonukat. Ez az otthon először a József körúton volt, onnan költöztek a Ferenciek terére, de a legboldogabb napokat a hidegkúti házukban töltötték. Ha az elfoglalt férj otthon volt, élvezték a nyugalmat. Az asszony gobelineket készített, szeretett zongorázni, sokat beszélgettek, gyönyörködtek a kertben. Sarolta, ha kellett, kész volt reprezentálni is a férje mellett, például egyik alapítója volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének. A lapok rendszeresen írtak róla, olyankor „bájos asszonyként” emlegették.
Sarolta nem bánta, amikor férje lemondott a miniszteri posztról, hiszen azontúl többet volt otthon. De nem sokáig élvezhették a békességet, mert Klebelsberg váratlanul és mindössze 57 évesen meghalt. A hatalmas temetés után az özvegyhez költözött a húga, attól kezdve ketten laktak ősztől tavaszig a pesti lakásban, tavasztól őszig pedig Hidegkúton. Nem éltek nagy lábon, de minden nyáron el tudtak menni a tengerhez, Olaszországba. A második világháború végén a hidegkúti ház sokak menedéke lett, de az új rendszer már nem sokra becsülte Klebelsberg Kunó özvegyét. Nyugdíját megvonták, a házában szakszervezeti iskolát hoztak létre, még ki is telepítették. Okányban, egy földes szobában élt évekig, közben húga is meghalt.
A kitelepítésből öccséék otthonába ment, és mivel ügyesen kézimunkázott, jelentkezett a Háziipari Dolgozók Kézihurkoló Szövetkezetébe, hogy hozzájáruljon a háztartáshoz. De hiába tudott magas szinten kötni és horgolni, a neve miatt nem engedték, hogy bedolgozzon. Élete legvégén Szegeden, a csanádi püspök, Hamvas Endre fogadta be. Ott is halt meg, és férje mellé, a szegedi dómban temették el.
Kapcsolódó írásunk:
