Az oroszlán legyen veled!

Marék Veronika és az általa írt és rajzolt mesék, úgy tűnik, soha nem mennek ki a divatból. Nemrégiben például a Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon versenyzett a Kippkopp és Tipptopp Tama Mikori által animációba álmodott feldolgozása, a Moz.go – Magyar Mozgóképfesztiválon pedig szépszámú közönség előtt, a 87 évesen is remek formában lévő írónő jelenlétében mutatták be azt a dokumentumfilmet, amely egy különös jelenségnek ered a nyomába. A Kell egy oroszlán középpontjában egy nagyon is egyszerű kérdés áll: hogyan lett egy vékonyka kis magyar gyerekkönyvből már-már kultikus mű – és még csak nem is a születési helyén, Magyarországon, hanem az igen távoli és alapvetően igen eltérő kultúrájú országban, Japánban. Az elsőként 1961-ben megjelent Laci és az oroszlán persze itthon sem kopott ki az egymást követő nemzedékek emlékezetéből, de a távol-keleti országban valóságos áhítat övezi, eddig több mint hétszázezer példányban kelt el, sok óvodában „kötelező olvasmány”, sőt, önálló brand lett belőle kapcsolódó ajándéktárgyakkal, játékokkal.

Papagáj a rajzlapon – beszélgetés Marék Veronikával | Magyar Krónika

Boribon, A kockásfülű nyúl, Kippkopp és Tipptopp, Laci és az oroszlán – generációk sokasága nőtt fel Marék Veronika történetein, és e mesék a kétezres évek eleje óta reneszánszukat élik. A töretlenül népszerű grafikusírónővel az édesapai örökségről, a jó mese ismérveiről és arról beszélgettünk, hogyan éljen az idős ember.

Annak ellenére, hogy a sztori nagyon egyszerű: a mindentől félő kisfiú, Laci mellett egy nap a semmiből felbukkan egy oroszlán, onnantól kezdve pedig már semmi nem tűnik lehetetlennek. Vagy talán éppen ez a jó egyszerűség – beleértve a letisztult, takarékos, mégis nagyon pontos és kifejező illusztrációkat és a humort – viszi olyan közel mindezt a szívekhez, gyerekként-felnőttként is érezve a szavak és a rajzok mögötti példázatot: mindannyiunkban lakik egy túlélést segítő oroszlán, csak meg kell tanulnunk baj esetén észrevenni.

A film ezt a szálat szépen ki is domborítja, különösen egy, a forgatás alatt bekövetkezett magánéleti fordulattal kapcsolatban. Ami talán az oka lehetett annak is, hogy Visky Ábel eredeti vállalása, a titok megfejtése fokozatosan háttérbe szorul. Mindenből kapunk egy kicsit – japán könyves szakemberek, régi barátok beszélnek, a végére szerencsére befutnak a japán és a magyar gyerekek is –, de mire igazán a mélyére mennék valaminek, már ugrunk is egy következő arcra, helyszínre, jelenetre. De sebaj, mert egyrészt talán nem is kell mindig mindent megmagyarázni, másrészt, mert ez a bizonyos titok talán nem is a miben, hanem a kiben rejlik. „Az oroszlán legyed veled!” – írja Marék Veronika sorra a dedikációkat a hol hatvanéves, hol teljesen friss kiadású kötetetekbe, mi pedig nagyon szeretnék egy olyan oroszlánt, mint ami neki van: a végtelen és megtörhetetlen derűt.

Kiemelt kép: korábbi életútinterjúnkból. Fotók: Kaunitz Miklós, MTI Fotóbank