Furcsa, hogy mindenki ismeri a munkásságát, még az is, aki a nevét soha nem hallotta. És nemcsak a gyerekkönyvekből, melyek felsorolását most kiegészítjük Devecseri Gábor és Tamkó Sirató Károly könyveivel, hanem a Ludas Matyiból és felnőtteknek írt művekből, például Örkény Egyperces novelláiból.
Réber László 105 éve, 1920. május 21-én született, és első grafikai próbálkozásai nem arattak osztatlan sikert. Dunakömlődön a házak falára rajzolt, amit azért néztek el neki, mert nagymamája volt a postamester. Aztán egy nap kapott egy jó nagy pofont egy férfitól, aki nem értékelte sem a nagymama pozícióját, sem az ő tudását. Őt és két testvérét édesanyjuk egyedül nevelte, mert apjuk már akkor meghalt, amikor legkisebb fiú kétéves volt.
Középiskolában atletizált, rajztanára felfigyelt a tehetségére, és figyelmeztette, nem könnyű művészként megélni. Még annál is nehezebb volt. Réber ugyanis a második világháborúban az azerbajdzsáni hegyek között követ tört, és cigarettapapírra csikkekkel kanyarított portrékat. Előtte a hadseregben térképeket, hadműveleti vázlatokat készített.
Akik ismerték, azok szerint a hadifogságban szerzett élmények traumáit hordozta. Magányos, zárkózott ember volt, nem kereste a társaságot, még alkotótársaival sem igen tegeződött.
A hadifogságból hazatérve megnősült, született egy lánya, Krisztina. Réber először a Szabad Száj, majd a Ludas Matyi munkatársa lett, utána kezdődött illusztrátori pályája. Az első könyv, amelyhez rajzait kérték, kevéssé ismert, pedig rendkívül szórakoztató regény Gabriel Chevallier-től. Botrány Clochemerle-ben a címe, és egy francia kisvárosban játszódik, ahol a lakók megrökönyödésére nyilvános illemhelyet állítanak fel.
Réber László képeiből állandó kiállítást láthatunk a székesfehérvári Szent István Király Múzeum – Hetedhét Játékmúzeumban.
