Május 6-a a Magyar Sport Napja, de miért is? Azért, mert a kontinens első szabadtéri sportversenyét 1875-ben ezen a napon rendezte meg a Magyar Athletikai Club (MAC), hazánk legrégebbi egyesülete, a fővárosban. Az eseményen atlétikai és ökölvívószámokban mérkőztek a sportolók. Ennek emlékére az ezredforduló óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar Sport Napját.
„A magyar sport annalisai egy új névvel, egy új eseménynyel lettek gazdagabbak.
Ez a név az athleticismus, – az az esemény: a magyar athl. Club első nyilvános fellépése” – írta az eseményről szóló tudósítása kezdetén a Vadász- és Versenylap.
| „Pesten, a Landerer és Heckenast nyomdában látott napvilágot 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportújság, a Lapok a lovászat és vadászat köréből, amelyet Bérczy Károly, gróf Széchenyi István egykori titkára szerkesztett. A lap 1858-ban a Vadász- és Versenylap nevet kapta, amely 1919-ig eleinte kéthetente, majd hetente, később ráadásként a jelentős lóversenyek (budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni, bécsi) ideje alatt naponta jelent meg” – olvasható az Arcanum leírásában. |
Az újság pontosan beszámolt minden egyes versenyszámról, a díszvendégekről, a közönség hangulatáról, valamint az esemény fogadtatásáról és jelentőségéről is.
„Az ünnepély rokonszenves fogadtatásban részesült. Ez kötelezi az ifjú Club tagjait a fokozott odaadásra és haladásra, – az ifjú athleták meglepő sikert mutattak fel: ez biztosítja részökre, s kell hogy megnyerje a közönség és a sajtó nagybecsű támogatását. Az athleták czélja messzeható fontosságú s nem látványos ünnepélyei, hanem lényege teszik közérdekűvé, s hogy kifejthesse áldásos voltát, mindkét részről teljes odaadást kiván: áldozatot ott, buzgalmat emitt! Egyikben se legyen hiány soha!” – zárta a lap a tudósítást.
A Magyar Sport Napja alkalmából magazinunk sportolókkal készült interjúiból, riportjaiból, sportról és sportolókról szóló cikkeiből válogattunk.
Fa Nándor
Birkózóként kezdte, kajak-kenura váltott, hogy végül minden idők egyik legjobb magyar vitorlázója legyen. Fa Nándor huszonöt éve indította el a Balaton-kerülő vitorlásversenyeket, családjával sikeres kikötőépítő vállalkozást vezet, és bár egész életében hívta az óceán, sosem gondolt rá, hogy végleg elhagyja a szülőhazáját.
„A világon minden szólóteljesítmény mögött egy komplett csapat, család áll, azt egészíti ki az egyéni ambíció. Kezdetben az ember persze csak azért menetel, hogy megtapsolják azok, akiknek az elismerésére vágyik. Egy idő után viszont ez már nem elég motiváció, és a belső útra, a személyiségfejlődésre tevődik a hangsúly. Önmagunk pontos ismerete nagyon fontos, mert anélkül nem tudjuk megérteni a körülöttünk lévő világot sem. Akarva-akaratlanul, de mindenki ezt az utat járja” – mondta magazinunk korábbi számában.
Mindig velem volt a Teremtő | Magyar Krónika
Fa Nándor éppen húsz éve indította el a Balaton-kerülő vitorlásversenyeket, családjával sikeres kikötőépítő vállalkozást vezet, és bár egész életében hívta az óceán, sosem gondolt rá, hogy végleg elhagyja a szülőhazáját
Nagy Tímea
A kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímeával egy hétköznap ebéd utánra beszéljük meg a találkozót, mondván, akkor nyugodtan le tudunk ülni. Ehhez képest előbb az éppen a tengerentúlon vízilabdázó legkisebb gyereknek van szüksége némi anyai útmutatásra, majd a kollégák szeretnének gyorsan kérdezni ezt-azt. Nagy Tímea pedig éppen olyan lefegyverezően hatékony, mint annak idején a páston.
A párbajtőröző olimpiai győzelmeit illetően elmesélte, „Sydney-ben még én, Nagy Tímea álltam fel teljes eufóriában a dobogó tetejére, Athénban viszont már az egész magyarság ott állt velem. Mert akkor már tudtam, mit jelent egy ilyen cím az otthoniaknak, hogyan teremti meg az összetartozás élményét a magasra húzott magyar zászló és az együtt énekelt Himnusz. Tényleg, szívből mondom, hogy nem saját magam miatt vagyok hálás a második aranyért, hanem emiatt az élmény miatt.”
Az egész magyarság ott állt velem a dobogón – Nagy Tímea olimpiai győzelmekről és hétköznapokról | Magyar Krónika
Egy hétköznap ebéd utánra beszéljük meg a találkozót, mondván, akkor nyugodtan le tudunk ülni. Ehhez képest előbb az éppen a tengerentúlon vízilabdázó legkisebb gyereknek van szüksége némi anyai útmutatásra, majd a kollégák szeretnének gyorsan kérdezni ezt-azt. Nagy Tímea pedig éppen olyan lefegyverezően hatékony, mint annak idején a páston.
Rasovszky Kristóf
Egy huszonöt kilométeres versenyen öt órát tölt a vízben, egy átlagos edzéshéten száz kilométert úszik, miközben egyetemre jár, és rekorddöntő álmokat dédelget.
A 10 kilométeres nyílt vízi úszás olimpiai bajnoka magazinunknak kifejtette, „egészen más nyílt vízben úszni. A medencében minden sokkal egyértelműbb, könnyebb tájékozódni, az egész pálya behatároltabb, a nyílt víz viszont még szélcsendes időben is mozog, nem állandó a hőmérséklet, és a többi úszó is sokkal közelebb van, folyamatosan figyelni kell rájuk. Ezeket mind meg kellett tanulnom kezelni.”
Rasovszky Kristóf: akinek a bakancslistáján hosszában szerepel a Balaton | Magyar Krónika
Egy huszonöt kilométeres versenyen öt órát tölt a vízben, egy átlagos edzéshéten száz kilométert úszik, miközben egyetemre jár, és rekorddöntő álmokat dédelget.
Szécsi Zoltán
Háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó hisz abban, hogy ha az ember munkát rak valamibe, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye. Szécsi Zoltánnal régi és új időkről, uszodákról és tehenekről beszélgettünk, na meg arról, hogyan lett az újlipótvárosi fiúból előbb olimpiai aranyérmes kapus, majd aranykalászos vidéki gazda.
A sportoló három olimpiai aranya kapcsán elmondta, „mindegyik más élmény volt. Sydney-t szinte fel sem fogtam, mintha mindannyian transzban lettünk volna. Rettenetesen intenzív kilenc-tíz nap volt, az olimpiai faluban mindenhol hatalmas éttermek, az egész városban leírhatatlan számú sportoló. A meccsek pörögtek egymás után, daráltuk szinte gondolkozás nélkül. Arra emlékszem, hogy az oroszokkal vívott döntőnk előtt úgy ugrottunk a medencébe, hogy a kézis lányok szintén a döntőben már héttel vezettek a dánok ellen, úgyhogy biztosan van egy aranyunk – mutassuk meg, hogy nem maradunk el tőlük. Végül a csajok sajnos kikaptak, mi meg, ráadásul elég simán, nyertünk. Először nem is nagyon tudtam felfogni ennek a súlyát. Ugyanolyan érzés volt a dobogó legfelső fokán állni, mint előtte egy évvel, amikor világkupát nyertünk ugyanabban uszodában, csak akkor a Nemzetközi Úszószövetség valamelyik vezére, most meg Schmitt Pali bácsi adta át az aranyakat. Akkor csapott be a dolog, amikor leszálltunk az aranygépről, ahol már finoman szólva is elég jó volt a hangulat, és a Syma-csarnokban telt ház, üvöltő tömeg fogadott minket.”
A család, a vízilabda meg a föld – nagyinterjú Szécsi Zoltánnal | Magyar Krónika
Háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, aki hisz abban, hogy ha az ember munkát rak valamibe, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye. Interjú Szécsi Zoltánnal régi és új időkről, uszodákról és tehenekről, na meg arról, hogyan lett az újlipótvárosi fiúból előbb olimpiai aranyérmes kapus, majd aranykalászos vidéki gazda.
Mi a szenior sportoló titka?
Lóki Tamásné Marika nemcsak sporteredményeivel nyűgöz le, hanem cselekvésre inspiráló életörömével, sugárzó derűjével, ragadós jókedvével is.
A szenior sprinter nyolcvannyolc évesen fiatalokat megszégyenítő energiával bír, nemcsak elképesztő versenyeredményeket tudhat magáénak, de lelkesedése, az újdonságokra való nyitottsága, tenni akarása is példaértékű. „Mindig is kicsi és gyors voltam, így amikor másodikos gimnazistaként atletizálni kezdtem, a rövidtávfutásra választottak ki” – mesélte lapunknak.
Mi a szenior sportoló titka? | Magyar Krónika
Lóki Tamásné Marika nemcsak sporteredményeivel nyűgöz le, hanem cselekvésre inspiráló életörömével, sugárzó derűjével, ragadós jókedvével is.
Pálya, labda, toll: magyar írók és a sport
Az az író, aki strandolni megy és evez és sportol, az nem lesz író – mondta egyszer Móricz Zsigmond. Az ember fizikai erejének, verseny- és küzdőszellemének csodálata mégis számos irodalmi alkotásban visszaköszön.
Az előző száz év irodalmi művei között még jó néhány olyat találhatunk, amelyben egy-egy konkrét vagy elképzelt sportverseny leírása, hatásai az élet egészének, a megbonthatatlan társadalmi hierarchiának, az emberi viselkedésmódok és személyiségjegyek változatlan voltának a szimbólumai. Ilyenek sok más mellett az atlétikában is jeleskedő Ottlik Géza bridzsértekezései, Mészöly Miklós „futóprózája” (Az atléta halála, 1966), Tandori Dezső lóversenyleírásai (Nem lóverseny, 1999), a játékosként sem éppen tehetségtelen Esterházy Péter focinovellái (Utazás a tizenhatos mélyére, 2016), Benedek Szabolcsnak az 1950-es évek közepén, az elvesztett berni labdarúgóvébé-döntő után játszódó Budapest-regénye (Focialista forradalom, 2013) vagy Totth Benedeknek az uszodák zárt világát néhány tragikus felnövéstörténettel összekötő thrillere (Holtverseny, 2014). És persze e felsorolásból lehetetlen volna kihagyni Mándy Iván A pálya szélén című, 1963-ban megjelent kisregényét, amely látszólag ugyan a Dohánygyári Lendület és a Hálókocsi csapata közti focimeccs hangulatos „közvetítése”, valójában ürügy arra, hogy a szerző az identitásról, a közösségről, a bajtársiasságról, az árulásokról, vagyis az ember kis- és nagyszerűségeiről meséljen.
Pálya, labda, toll: magyar írók és a sport | Magyar Krónika
Az az író, aki strandolni megy és evez és sportol, az nem lesz író – mondta egyszer Móricz Zsigmond. Az ember fizikai erejének, verseny- és küzdőszellemének csodálata mégis számos irodalmi alkotásban visszaköszön.
Nyitókép: Rasovszky Kristóf. Fotó: Máth Kristóf
