Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete, amikor a Jézus kereszthalálára emlékező nagypénteki gyászban kioltott tüzet újra meggyújtották. A tűzszentelés szertartásában a tűz Krisztus jelképe, az újra lobogó láng a feltámadott reményt szimbolizálja. A tavaszi tűzgyújtás hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, célja a tél, sötétség, pusztulás démonainak elűzése volt.
A nagyszombati tűzszentelés szertartása a népi hagyományvilágra is hatással volt. A Magyar néprajz köteteiben olvashatjuk, hogy a szentelendő tüzet a templom előtt vagy a templom mellett égették. A tavalyi szentelt barkán csiholt tűz lángjainál vagy parazsánál gyújtották meg a templom húsvéti gyertyáját. Szokás volt az is, hogy a ministráns gyerekek összeszedték a temető korhadt fakeresztjeit, és az azokból rakott tüzet szentelték meg.
Az új tűz kultusza
Az emberek a szentelt parazsat kis edényekben vitték haza, és azzal keltették életre otthonaikban az új tüzet, amelyen a húsvéti ételt főzték. A gyerekek dróttal rúdra erősített fanyársakat tartottak a szentelt tűz lángja fölé, majd elvitték őket azokhoz házakhoz, ahonnan a lakók nem tudtak elmenni a szentelt parázsért.
A megszentelt tűz parazsának és az eltett szénnek elődeink különleges védő- és gyógyító erőt tulajdonítottak.
Tettek belőle a jószág itatóvizébe és istállójába, szétszórták a házban és a földeken, megfüstölték vele a jószágokat és a méheseket is. A szántóföldekre és szőlőkbe ásták, hogy ne érje jégverés a termést, vagy a terület négy árkába ásták le, hogy semerről se érje a földet veszedelem. Vihar idején tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat. A szentelt nyársról is azt tartották, hogy véd a villámcsapás ellen.
Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából című kötetében olyan különleges szokásokat is találunk, mint hogy a bukovinai Andrásfalva székelyei a szentelt tűz maradványát júdásszénnek nevezték, össze keverték disznózsírral és sebet kentek vele.
Gyógyító szenteltvíz, újra megkonduló harangok
Fontos nagyszombati szertartás volt a vízszentelés, amelyhez szintén sokféle népi hagyomány kapcsolódik. A Pray-kódex alapján a középkorban a nagyszombati próféciák éneklése alatt volt a gyermekek hitoktatása az első szentáldozásra. Bálint Sándor szerint régebben, Szent István idejében talán ekkor lehetett a felnőttek megkeresztelése is.
A nagyszombati szentelt vízhez kapcsolódó hagyomány, hogy akit először keresztelnek meg az új vízben, szerencsés lesz egész életében.
A hívek a nagyszombati szenteltvízből is vittek haza, ennek szintén gyógyító, védőerőt tulajdonítottak. Meghintették vele az udvart, a lakószobát és a gazdasági épületeket, sőt még az ivóvízbe is töltöttek belőle. Hitték, hogy gyógyítja a fejfájást és a különféle betegségeket.
Az ismét megszólaló harangokhoz is kapcsolódtak rítusok: volt, ahol a harangszóra mosakodtak meg a közeli patakban, másutt ekkor tisztogatták a temetőárkot. Megrázták az almafákat, hogy sok gyümölcs legyen rajtuk, és ilyenkor vetették a babot, borsót, hogy majd bőven teremjen. A harangozót megjutalmazták, ha ilyenkor hosszút húzott. Hitték, hogy az újra megszólaló harangszó, Isten hatalmának, a feltámadt Krisztus dicsőségének hirdetője segít a gonoszok elűzésében, ezért különböző zajkeltő eszközök megszólaltatásával, például kulcscsomó rázásával csatlakoztak hozzá.
A zsendülő határ mágikus körbe foglalása
Nagyszombati este tartott szertartás a feltámadási körmenet. Bálint Sándornál olvashatjuk, hogy ennek gyökere egy tavaszkezdő szokás lehetett, amelynek része az ember közvetlen életterének, „otthonának és mezejének, a zsendülő határnak mágikus körbe foglalása, vagyis a gonoszok ártalmának kizárása a közösség világából”.
Gyógyít, gonoszt űz, jó termést hoz – a Márk napján szentelt zöld búzát kincsként őrizték | Magyar Krónika
„Márk jő zöld búzával” – április 25-e, Márk apostol ünnepe az ősi eredetű búzaszentelés napjává vált a magyar néphagyományban.
Ebben a szemléletben gyökerezik a búzaszentelő és úrnapja hagyományrendje is, e hit szerint a körmenettel a földeknek is a tudomására hozzák a feltámadt Krisztus hatalmát, valamint megfenyegetik és megszégyenítik vele azokat a gonosz szellemeket, amelyektől a természeti csapások erednek. A körmenet után a hazatérő családok sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát fogyasztottak, mivel ezen a napon ér véget ér a negyvennapos nagyböjt.
Kiemelt kép: A feltámadás (La Résurrection). Andrea Mantegna festménye
