Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten szegény uradalmi cselédek gyermekeként. Bár életét súlyos körülmények nehezítették, ő tiszta, derűs szeretettel és a hit erejével képes volt az akadályok között is rátalálni a lehetőségekre. Szülei új munkákat keresve sokat költöztették a családot a Balaton-felvidéken, ami hatással lehetett volna a kislány tanulmányaira, de ő nyílt, érdeklődő, olvasni szerető gyermekként jól tanult. Családjában nem kapott vallásos nevelést, de az iskolai hittanórák fogékonnyá tették, és lelki nevelőitől is sok vallási témájú olvasmányt kapott.
Minden lehetőséget megragadott, hogy Istent szeresse és másokat hozzá vezessen. Bár a saját családja is nélkülözött, a kislány érzékeny volt mások szenvedésére. Feljegyezték róla, hogy végigkoldulta a falut, hogy egy árva kisgyereknek meleg ruhát vehessen. Édesanyjának a háztartás mellett a mezei munkában is segített, szeretettel foglalkozott a környékbeli gyerekekkel, és magával vitte őket misére. Alázatossága segítette abban, hogyan rátaláljon arra, hogyan szolgálhatja legjobban a környezetében élő szegényeket és rászorulókat. Természetes, belülről fakadó vággyal élt másokért és ajándékozta nekik idejét és erejét.
Az egyetlen valóban hiteles keresztényi példának gondolom, ha valaki megosztja mindenét vagy majdnem mindenét, az anyagi javait, az idejét, az energiáját, és mindezt a rászorulóknak, az elesetteknek adja. Magdolna ilyen volt. Ezért nagyon érvényes számomra
– mondta Buvári Tamás rendező korábbi interjúnkban arról, hogy miért készített filmet Magdolnáról. A 2020-ban megjelent alkotás az idősíkok váltakozásával mutatja be a vértanú két napját – 1933 nyarának egy napját, illetve 1945-ben életének utolsó napját.
Képre vinni a lelket | Magyar Krónika
„A Szent Ferenc-i mintát már régen felfedeztem magamnak. Az egyetlen valóban hiteles keresztényi példának gondolom.” Az evangéliumi filmről és a tabusított haláltudatról beszélgettünk Buvári Tamás rendezővel, aki az 1945-ben vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolnáról készített filmet.
Magdolna 18 éves korától a balatonfűzfői gyárban dolgozott, napjait a templomban kezdte, hogy hajnalban áldozhasson. Édesapjától egy kerékpárt kapott, hogy könnyen megtehesse a lakhelye, a gyár és a templom közti távolságokat. Visszautasította a csoportvezetéssel és fizetésemeléssel járó előmunkási kinevezést, mert úgy érezte, kollégái méltóbbak rá. A Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetségébe kapcsolódva elhatározta, hogy a munkások Krisztushoz való vezetését is feladatának fogja tekinteni.
Lány a szomszéd ajtó mögül
„Egyszerű lány volt, alázatos, valóban olyan ember, aki a szomszéd ajtó mögött él. Úgy tartotta, az lenne a legszebb beteljesedése az életének, ha meghalhatna a hitéért, mert az biztosan példaadó lenne mások számára. Minden erejét, képességét Isten szolgálatába állította, életét is feláldozva. (…) A világ sötétségében, a háború borzalmaiban az élete fénylő reményt adott. Egymástól elválaszthatatlan módon élt benne az elme, a szív és a test tisztasága, és ezek együtt tették lehetővé, hogy tisztasága mások iránti szeretetként áradjon ki az emberekre” – mondta róla a boldoggá avatási eljárás posztulátora, Cristiana Marinelli.
Magdolna egyre erősebben érezte Krisztus hívását, szerzetes szeretett volna lenni, az akkor érvényes szabályok azonban ezt nem tették lehetővé, mivel szülei nem kötöttek egyházi házasságot. Magdolna a világi apostolság útját választotta, elhivatottan evangelizált. Jézus iránti hűsége egyre mélyült, egyre több önmegtagadást vállalt. 1941. október 26-án, Krisztus király ünnepén elhatározta magát az életáldozatra, és visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Elhatározásában az emberi lét méltósága érvényesült: mindenki a saját döntéseit hozza meg az életében.
1942-ben a Mária-kongregáció tagjává avatták. 1943-ban a család újra költözött, ezúttal Litérre, ahol Magdolna szinte azonnal elkezdte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének helyi csoportját megszervezni. A balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környéken élő szegény gyerekeknek ruhát varrtak, ápolónői tanfolyamot és lelkigyakorlatot szerveztek. A front közeledtével egyre többet hallott a katonák által elkövetett erőszakról, ezért elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát.
A vértanúsághoz vezető út döntések sorozata
Miután felmerült benne, hogy csoportjával fegyveres ellenállásba kezdenek, lelki vezetője elmagyarázta, hogy keresztényként nem szabad az életét feláldoznia. Ha azonban támadói meg akarják fosztania az Istennek tett fogadalommal őrzött tisztaságától, védekeznie kell, még akkor is, ha az életébe kerül. Magdolna elhatározta, hogy ha kell, az élete árán is hű marad fogadalmához, erre felkészülve egy kisollót hordott magánál. 1945. március 23-án érkeztek meg a szovjet csapatok Litérre.
Magdolna a kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratában tartózkodott néhány asszonnyal és gyerekekkel, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk. Egyikük a bunkerbe vitte Magdolnát, aki ellenállt, és ollójával szemtájékon szúrta a katonát, majd menekülni próbált, miközben a bunker kijáratánál a többieket figyelmeztette:
Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.
A katona azonban pár pillanattál később követte őt, és utána lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal:
Uram, Királyom! Végy magadhoz!
Zsebében újra a rózsafüzért szorította. Az utolsó golyó a szívét találta el, arccal előreesett, és meghalt.
„Bódi Mária Magdolna tisztaságával, szolgáló szeretetével és alázatosságával munkálkodott embertársainak testi és lelki gazdagodásában. A történelem egyik legvérzivatarosabb időszakában életének fő célja volt a lelkek vezetése Krisztushoz” – olvashatjuk Udvardy György gondolatait a Vatikán oldalán. A veszprémi érsek azt is hangsúlyozta, hogy egy vértanú esetében maga az út is nagyon fontos, amely a mártírhalálig vezetett, hiszen nagyon ritka az, hogy valaki egyetlenegy, semmi által elő nem készített pillanatban életre szóló döntést hozzon. Magdolna esetében is a döntéseinek összessége alapozta meg elhatározását, ami a vértanúságához vezetett. „Meg kell becsülnünk a mindennapok apró lépéséit és a mindennapok döntéseit és állhatatosságát, ezek pedig elvezetnek bennünket egy elszakíthatatlan Krisztus-kapcsolathoz” – tette hozzá.
Krisztushoz vezette a lelkeket
Mindszenty József, az akkori veszprémi püspök a nyilas fogságból szabadulva felismerte, hogy Magdolna halálának körülményei valóságos vértanúságra utalnak, ezért már 1945-ben elindította szentté avatását. Magdolnát már a kortársai tisztelték, hitték, hogy Isten kiválasztottja. A közösség tagjait meghallgatva jegyezték fel fontos mondásait:
Milyen szép annak az élete, aki közel van Istenhez!
Itt a szívem!
Az én hivatásom az, hogy tévelygő lelkeket, Mária Magdolnákat szerezzek az Úrnak.
Látod milyen szépnek teremtette Isten a világot! Milyen szép hazát adott nekünk! És milyen gyönyörű vizet!
Akinek a szívében Jézus van, az nem fél semmitől!
Édes Jézus, ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.
Szendi József püspök 1990-ben indított perújrafelvételt, az eljárást azonban felfüggesztették, végül Márfi Gyula veszprémi érsek indította újra 2011-ben. Ferenc pápa 2024. május 23-án elismerte Isten szolgálója Bódi Mária Magdolna vértanúságát, és elrendelte a határozat hírének közzétételét, amely által hivatalosan is tiszteletreméltónak nevezhető. Boldoggá avatása 2025. április 26-án lesz Veszprémben.
