Korábbi cikkünkből kiderül, hogy Hunyadi János ősei Havasalföldről érkeztek a Magyar Királyság területére. Hogy miért hagyták el hazájukat, nem tudjuk pontosan. Valószínűleg az uralkodói Basarab-família egyik oldalágából származtak, és az ottani trónviszályok közepette nem a győztes felet támogatták, így menekülni kényszerültek – legalábbis ezt feltételezik a történészek.
Mindenesetre Hunyadi János édesapja, Serbe fia Vajk vitézségéért 1409-ben megkapta Luxemburgi Zsigmond királytól Hunyadvár uradalmat, ezzel együtt pedig a nemesség részévé váltak. Innen indult tehát Hunyadi János karrierje, akiről a birtokadományt tanúsító oklevél már említést tesz, bár ekkor még csupán kisgyermek lehetett.
Hunyadi különböző nagyurak udvarában töltötte fiatal éveit, köztük volt Újlaki István macsói bán is, akinek öccséhez, Miklóshoz élete végéig tartó barátság és szövetség fűzte. Újlaki István halála után Zsigmond király szolgálatába állt, így jutott el Itáliába is, ahol a milánói herceg fogadta zsoldjába két esztendőre. Az itt szerzett vagyonából egyébként Zsigmondnak is kölcsönzött, amiért cserébe családja megkapta zálogba a Papi nevű mezővárost, illetve a marosi rév felét. Ezt követően a husziták elleni hadjáratban is részt vett, immáron öccsével, ifjabb Jánossal egyetemben. Hazatérése után udvari lovagként került a déli végekre testvérével együtt, hogy a török ellen harcoljanak Tallóci Frank szörényi bán mellett.
Zsigmond halálát követően veje, Habsburg Albert követte a trónon. Az ő uralkodása idején kapta feladatul a két Hunyadi – Tallóci ajánlására – a szörényi végek védelmét, valamint a báni címet.
Fontos kiemelni, hogy ezzel együtt sem tartoztak még az első országnagyok közé, és jelentős birtokokkal sem rendelkeztek.
1439-ben Habsburg Albert elhatározta, hogy sereggel vonul a Délvidékre, hogy útját állja az ekkorra már Szerbiát is megkaparintó töröknek. Mivel a szultán végül nem a magyar területek felé fordult, hanem Boszniát támadta, a katonák körében pedig vérhasjárvány tombolt, szélnek eresztette a hadat. Az uralkodó azonban elkapta a betegséget, amelybe úton hazafelé, Neszmély környékén bele is halt. Felesége, Luxemburgi Erzsébet gyermeket várt, és élvezte többek között a leggazdagabb urak, a Cilleiek és a Garaiak, a városok, valamint a rangidős Habsburg, III. Frigyes támogatását. Ezzel szemben a nemesek, valamint a bárók többsége is a tizenhat esztendős lengyel királyt, Ulászlót akarta meghívni a magyar trónra.
Következő év januárjában a rákosi országgyűlés megválasztotta Ulászlót, ám februárban Luxemburgi Erzsébet fiút szült. A gyermek V. Lászlót meg is koronázta a esztergomi érsek a Visegrádról titokban elhozott Szent Koronával, méghozzá Székesfehérváron, tehát minden elem adott volt az utószülött király legitim uralkodásához.
A koronát többek között a királyné udvarhölgye, Kottaner Jánosné csempészte ki a visegrádi várból, amely tettéről, valamint V. László születéséről emlékirataiban részletesen beszámolt. A tragikus sorsú uralkodó születéséről és gyermekkoráról alább olvashat.
Felnőni a középkorban | Magyar Krónika
„És ki ne rettenne vissza és választaná inkább a halált, ha a másik lehetőség az lenne, hogy újból gyermek lesz?” – teszi fel a kérdést Szent Ágoston De civitate Dei című művében. Adódik a kérdés: valóban ennyire borzasztó lehetett gyermeknek lenni a modern idők előtt?
Az Ulászló-párti rendek azonban nem voltak hajlandók elfogadni a helyzetet, és érvénytelennek nyilvánították a koronázást. A hatalmat ismételten Ulászlóra ruházták, akit meg is koronázott Székesfehérváron az azóta átpártoló esztergomi érsek a Szent István ereklyetartójáról kölcsönzött koronával. A Hunyadiak, bár sokat köszönhettek Habsburg Albertnek, koronázása után Ulászló mellé álltak Újlaki Miklóssal egyetemben.
Belviszályokkal terhes időszak következett, a két párt háborúba kezdett, amely legtöbbször egymás várainak és birtokainak feldúlásában merült ki. Ekkortájt halt meg ifjabb János is Erdélyben, utoljára 1440-ben említik a források.
Az időszak legjelentősebb összecsapása Bátaszéknél történt, amikor is Hunyadi és Újlaki vereséget mértek Erzsébet híveire. Ezzel vette kezdetét Hunyadi János karrierjének radikális felívelése.
Míg Ulászló a Dunántúlon tervezett hadjáratot, Hunyadit és Újlakit bízta meg azzal, hogy az ország keleti felében is szilárdítsák meg hatalmát. Hunyadi könnyűszerrel kivitelezte a feladatot, amiért hatalmas jutalmat kapott szövetségesével egyetemben. A király kettejüket nevezte ki erdélyi vajdává, a székelyek, illetve több megye ispánjává, továbbá rájuk bízta Temesvár, Nándorfehérvár és a déli végek védelmét is. Feladatuk ellátására megkapták a sóbányákat és a királyi sójövedelem kezelését is, ami hatalmas összegeket jelentett.
Hunyadi és Újlaki az ország óriási területei felett gyakoroltak hatalmat. Előbbi Hunyadvár központtal a Tiszától keletre, utóbbi a folyótól nyugatra rendezkedett be, ahol a családi birtokai is feküdtek. Hunyadi ekkor kezdte el felhalmozni azt az óriási vagyont, amely fiát egészen a trónig repítette. Karrierje viszont még csak ekkor indult kibontakozásnak, hiszen biztos anyagi háttérrel és hatalmi bázissal hozzálátott a török elleni harchoz.
A Hunyadiakról szóló cikksorozatunk következő részében foglalkozunk Hunyadi János törökellenes harcaival és további előmenetelével.
Nyitókép: Hunyadi János ábrázolása a a Thuróczi-krónika brünni kiadásában
